Aki nem volt még a spanyolországi Valenciában, sajnálhatja. Mert nem látta a gigantikus Ciudad de las Artes y Ciencias, a Művészetek és Tudományok Városát. Berlintől Bécsen át Amsterdamig Igazán láttam már sok múzeum-negyedet, de ehhez foghatót nem. Joggal nevezik a világ egyik legnagyobb ilyen látványosságának.

Aki tervezte, nem más, mint a tengerparti város szülötte, a most 64 éves Santiago Calatrava Valls világhírű építész. Épületeiről, hídjairól, pályaudvarairól az első ránézésre nem tudni, könnyed madárként éppen most készülnek-e elrepülni, vagy maradnak a helyükön. Egy zseniről van szó, akinek Valencián kívül Párizsban, Zürichben és New Yorkban van építészeti irodája, ahol sorban állnak a megrendelők.

A Valenciában a kiszáradt Turia folyó medrében fekvő,  1,8 km hosszú művészeti és tudományos negyed megnézéséhez másfél nap kell.

A komplexum része Európa legnagyobb tengeri akváriuma. Amelynek épületeiben éppen úgy hemzsegnek a látogatók, mint a többi részben.

 Annak ellenére, hogy pro kopoltyú 29 euró a belépő.

Külön épületük van ott a fókáknak, a rozmároknak, a pingvineknek, aligátoroknak… És van egy akkora delfin stadionjuk, amelyet megbízható ottani balliberális források becslése szerint négymillió lélegeztető gép árán építették meg. Az összekötő utakon meg olyan seafood vendéglők vannak, hogy Gault-Milleau bácsi megnyalná saját talpát.

Entiendes?

Aki a csodakomplexum  többi Pazar részletére kíváncsi, guglizza ki. Megéri.

Most hagyjuk el Valenciát, ahol egy olyan püspök huligánkodik, akivel migránsügyben Budapesten is sokan „szolidarítanak”, ahogyan más esetekben nálunk azon bűzhödt libsik használják e szót, akik érdek nélkül sohasem teszik azt, és akik legszívesebben elharapnák Canizares bíboros, Valencia érsekének nyakát, akit melegügyi kijelentései miatt június 20-án kaszált el a helyi ballib bíróság.

Valencia egyébként szuper hely. Annyi migráns van ott, mint amennyit a Mátyás király úton vagy a Szent István parkban lehet látni. A közbiztonság  pedig-  ellentétben például a hiányától súlyosan szenvedő Barcelonában – igen jó. Hogy miért? Egy taxis tömören így fogalmazta meg: „mert Valenciában sok a rendőr”.

De most ugorjunk 1800 kilométert haza, egészen a Klubrádióig. Amely ma, anno Domini 2016. június 21-én reggel 9 és 10 között immár négyezer hétszázhuszonhatodszor gyepálta igazi libsi stílusban a nálunk tervezendő ligeti múzeum negyedet egy „ligeti aktivistával” társalogva.

A klubrádiós beszélgetést vezető, a Klauzál-téri viceházmesterek eszével megáldott Dési János népszavás/klubrádiós újságíró volt. Partnere már száz napja védi a fákat és ellenáll „egy ilyen értelmetlen gigaberuházásnak”.

Emígy kuruttyoltak: 9 ezer köbmétert betont fognak beépíteni. A kivágott fák helyett odaültetettek 100-200 év múlva sem lesznek olyanok, mint a mostaniak. Ezután jött Rogán, Habony és Lázár, akik révén haveri zsebekbe ömlik majd az irdatlan közpénz. Majd az a szörnyűség, hogy a Dózsa György utat be akarják füvesíteni. Ami nyilván piszkálhatja a csőrét egy zöldfejű favédőnek. Aki elkezdte a parkolóhelyek (értsd: aszfaltfelület) emiatti csökkenése miatt a VI. és VII. kerületieket sajnálni, mert nem lesz hol leállítaniuk kocsijaikat, miközben „hatalmas dugókra” számíthatnak.

Dési ezután bedobta, hogy úgy látszik a fideszes városvezetésnek láthatóan „a fák a legnagyobb ellenségük”. Mire beszélgetőtársa erre lecsapott azzal, hogy a városban még tíz más helyen lehetne múzeum-negyedet építeni, de különben is, „ez a múzeum ötlet ez egy idejétmúlt ötlet, mert az embereket minden városban össze-vissza húzzák szét. Különböző helyeken vannak a múzeumok, hogy minél több helyet járjanak be az emberek abban a városban és minél több helyen költsék el a pénzüket. Az hogy múzeum-negyed, az egy hatvanas évekbeli ötlet körülbelül.

Mert az az ember, aki bemegy egy múzeumba, az már biztos, hogy egy következőbe már nem fog bemenni egy fél óra múlva. De hát el tudod magadról képzelni, hogy bemész egy múzeumba, ahol öt kiállítást végignézel, közben üvölt a gyerek, mindenkinek pisilnie kell, és ezért mondom, hogy ez egy jó üzlet lesz az egész a Fidesznek, mert ott lesznek azok a szép pavilonok, termek, sétányok, mind szépen le lesz kövezve…de fa az nem lesz!...Nemzeti vurstli lesz…”

És itt talán hagyjuk. Mert ez a szöveg nem megszűnni, de eszkalálódni fog.

Hogy miként, ahhoz vegyük elő egy picit fantáziánkat.

Legyen holnap az a nap, amikor a csodálatos módon spanyolul folyékonyan megtanult Dési egy visszatekintő beszélgetést folytat a 350 000 négyzetméteres valencia Calatrava-komplexumról, amely végleges, mai formájában nem a hatvanas években, de 2005-ben lett kész a Szófia Királynő Művészeti Palota felavatásával.

Tehát: a „spanyol” Dési János beszélget a 107.9-es frekvencián fogható Alzira rádión Valencia jelenlegi polgármesterével, a katalán „származású”, igen jól képzett Joan Ribóval.

Dési: Megérte?

Ribó: Nagyon.

Dési: Miért?

Ribó: Mert ömlenek a turisták és a városnak hatalmas jövedelmet hoz. Nézze, a komplexum megépítése előtt Valenciának két csillaga volt a Michelin útikönyvben. Most keményen három. A régi épületek a belvárosban, a jó tengerparti vendéglők korábban is megvoltak. Tehát a múzeum-negyed hozta fel Valenciát a feltétlenül megnézendő városok közé.

Dési: Jó, de kik jönnek ide?

Ribó: Mindenhonnan és mindenki. És minden korosztály, egészen a legkisebbekig, akiket érdekelnek a villámsebesen úszó halak, vagy akiket nem lehet otthon hagyni. És persze a művészetek.

 Dési: És mit csinálnak az emberek, ha elfáradnak?

Ribó: Egyszerű. Amikor az egyik épületből kimennek és mielőtt bemennének a másikba, isznak a gyönyörű égbolt alatt egy sangríát a hatalmas, feszített tükrös tavak melletti egyik teraszos vendéglőben  és mennek a másik múzeumépületbe.

Dési: És mennyibe került a 382 méter magas Calatrava távközlési torony?

Ribó: 84 millió euróba.

Dési: Talán tudja, hány nélkülözőt lehetett volna ebből megsegíteni?

Ribó: Hogyne. De ők most gazdagabbak lettek azáltal, hogy a városnak is sokkal több a bevétele.

Dési (az ötletekből láthatóan kifogyva): Mondja, ugye tudja, hogy a bécsi múzeum-negyedbeli vásárpalotában, a „Messepalastban”, a náci rendszer idején propagandarendezvényeket tartottak?

Ribó: Na és?

Dési: Hogy érti ezt?

Ribó: Úgy, hogy például Hitler is becsukta maga mögött az ajtót. Ha én is becsukom, akkor ön azonnal Weimarra gondol vagy a negyvenes évek Németországára?

Dési: Tudja mit, itt hagyjuk abba. Megyek haza a Klubrádióba, mert ott az ilyen kérdéseimtől mindenki összeszarja magát.

Ribó: Adios amigo!