Bizonyára sokan emlékeznek Bill Murray klasszikus mozijára, amelyben a meteorológus Phil folyamatosan azt kezdi érezni, megismétlődik vele az előző nap, majd újra és újra kénytelen az előző napok viszontagságait átélni. Némileg hasonló érzése lehet a napokban azoknak, akik figyelik Brüsszel újabb politikai nyomásgyakorlását hazánkkal szemben.

Mint ismeretes, 2022. április 5-én az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bejelentette az Európai Parlamentben, hogy „Magyarországon a korrupció jelenti a legnagyobb problémát”, ezért megindítják hazánkkal szemben a jogállamisági eljárást. Varga Judit még aznap elmondta:
„... az eljárás elindításának vannak feltételei! Szavaznia kell róla a biztosok kollégiumának, és kapnia kell hivatalos értesítést erről a magyar kormánynak. Tudomásunk szerint azonban eddig egyik sem történt meg.”
2022. április 21-én az igazságügyi miniszter arról beszélt, hogy április végén fognak majd csak hivatalos levelet küldeni Brüsszelből, az pedig, hogy a magyar kormánynak hivatalos források helyett a sajtóból kell értesülnie arról, hogy meg fog indulni egy ilyen eljárás Magyarországgal szemben, sérti a tisztességes eljárás elvét.

Az eljárás alapja a 2021. január 1-jén hatályba lépett, az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló, 2020. december 16-i (EU, Euratom) 2020/2092 európai parlamenti és tanácsi rendelet (jogállamisági kondicionalitási rendelet), amely jogállamisági feltételekhez kötötte az uniós források felhasználását. A jogszabály értelmében, ha az uniós intézményrendszer megállapítja, hogy egy adott ország a jogállamiságot megsértve használja fel az EU-s pénzeket, akkor megvonhatja azt a jogosult tagállamtól. A rendelet 2. cikke a jogállamiságot néhány általános jogelv tiszteletben tartásával, valamint az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében rögzített uniós értéknek való megfeleléssel írja körül.

Az ex nunc (jövőre vonatkozó) hatályú norma az Európai Unió és a tagállamok közös kezelésében lévő forrásokra alkalmazható. A mechanizmus úgy működik, hogy az EB mint javaslattevő szerv, amennyiben jogsértést észlel az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban, indítványozza a rendeletben foglalt eljárás megindítását, illetve a forrásokat érintő konkrét intézkedéseket. Az Európai Tanácsnak ezt követően egy – meghatározott esetben három – hónap áll rendelkezésre az indítványozott intézkedésekről szóló, minősített többséget igénylő döntés meghozatalához. A szankciókat megállapító intézkedések alkalmazására nem csupán a konkrét visszaélések esetén nyílik lehetőség, hanem azon rendszerszintű, jogállamisággal összefüggő problémák esetén is, melyek kihathatnak az EU-s források felhasználására. Az esetleges pénzügyi korrekciót a jogsértő állam viseli, nem háríthatják át a források a végső kedvezményezettjeire.

A jogszabály elfogadása komoly vitákat generált, Magyarország és Lengyelország szerint a rendelet politikai zsarolás veszélyét hordozza magában, lévén, hogy a jogállamiság tartalma államonként eltérő lehet, ezért a jogállamiság összekötése az uniós források felhasználásával jogilag elfogadhatatlan és veszélyes a jogbiztonságra. Mindezek következtében a két ország közösen fordult az Európai Unió Bírósághoz (továbbiakban: EUB) annak érdekében, hogy a testület állapítsa meg, az elfogadott aktus összeegyeztethető-e az európai jogrenddel. Az EUB elutasította a rendelet ellen benyújtott keresetet, és kimondta, hogy a vitatott norma összhangban áll az uniós joggal. A 2022. február 16-i ítélet szerint az EB kezdeményezésére az ET minősített többsége jogállamisági kritikák következményeként aktiválhatja a jogállamisági mechanizmust és felfüggesztheti a tagállamoknak járó költségvetési forrásokat.

Hogy maradt-e ezután kérdés? Számtalan. Miután szakhatósági, kvázi bírósági jogköröket vindikál magának a Bizottság, annak a megítélése fog a kompetenciájába tartozni, hogy az unió pénzügyi érdekeit „közvetlen veszély” fenyegeti-e, illetve van-e „komoly kockázat” az adott tagállam forrásfelhasználása és az említett, 2. cikkelyben felsorolt értékek feltételezett sérelme tekintetében.

A magyar Alkotmánybíróság már a rendszerváltás hajnalán kimondta, hogy „korlátozni kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről”. (ABH 1992, 167, 176.) Ennek a garanciáit a brüsszeli intézmények részéről jelenleg nem látjuk.