Itt-ott megint megjelentek a palesztin zászlós kis logók meg mémek. Én meg csak nézek, bámulok a reggeli kávém fölött.

Ezek a magukat jobboldalinak tartók valójában libsik.

Ezeket a szegény jobboldaliakat is meghülyítették azzal, amivel a libsik a nőket, hogy ha az érdekeidet véded, akkor védened kell a buzikat, a migránsokat, a muszlimokat, a drogosokat, a feketéket, az anyámkinnyát. Aztán mikor ebbe a nagy védésbe odáig jutottunk, hogy a fekete muszlim drogos erőszakolja szegény fehér nőt, akkor a kórházi ágyon felébredve lehet, hogy eltöpreng, hogy megérte-e az a védés. Az érdekeit szolgálta-e? Miért is volt ez vajon jó? És esetleg elgondolkodhatna azon, hogy az egyetlen védelmezője a fehér hetero férfi lenne, akivel sikeresen összeugrasztották, és most rosszabb helyzetben van, mint száz éve.

Mellesleg mennyire beteg és aljas gondolat volt a nőket beletuszkolni a devianciák meg az idegenség közé. Hogy lenne a nő bármelyik is? A nő egy adott közösség, entitás fele. Épp ezért neki érdekszövetsége az entitás másik felével van – a fehér férfival –, nem a fekete drogos muszlim illegális bevándorlóval.

Ezeket a szerencsétleneket – mind a nemzeti, mind a libsi oldalon – meghülyítették azzal, hogy a saját érdekeid megvédéséhez hozzá kell kapcsolni valami másnak a védését. Nem! Van a saját érdeked, mármint nemzeti szempontból, és egyedül az érdekes. És a politika a túlélés, az érvényesülés tudománya. Semmi köze a kisember magánéleti erkölcseihez. A politika nagyban számol, mint a természet. A tavasz-nyár, hóesés, aszály, földrengés vagy fajok pusztulása nagyságrendjében nem létezik olyan, hogy erkölcs. A lábgomba nem erkölcs kérdése. A vulkán nem erkölcs kérdése. A galaxisok vándorlása nem erkölcs kérdése. Az aszály, egy madárfaj kihalása vagy új népcsoport megjelenése nem erkölcs kérdése. Egy populáció – nemzet – túlélése sem erkölcs meg érzelmek kérdése. Ezt egyszerűen nem értik.

A libsi oldal ellenpólusán, a szkíta jobboldalon meg sikeresen elültették azt, hogy ha mondjuk a székely autonómiáért küzdesz, akkor küzdened kell mások, például a palesztinok autonómiájáért is.

Miért is?

1. Semmi közünk hozzá. 2. Nemzeti szempontból ezzel nem járunk jól. Pont.
A többi csak mese, maszlag és handabanda, gyermeteg idealizmus, téveszmék és tudatlanság.

Miért kéne olyat tennünk, amivel nem járunk jól? Ha Oroszország áll a székely autonómia vagy a revízió mellé, az már döfi. De Palesztina? Ha odaállna mellé, az sem lenne hasznos, az sem számítana, de a büdös életben nem állna oda. Miért tenné? Hülye lenne.

Sosem értettem, mi közünk a palesztinokhoz, s miért kéne izmoznunk olyanok miatt, akik cseppet sem törődnek velünk, nem mozdulnának miattunk, semmi közünk egymáshoz, és az értük aggódók közül sem akarná senki, hogy az utcájukba költözzön egy ilyen család.

Ez olyan, mintha amiatt idegesítené magát valaki, hogy öt utcával arrébb vadidegen embereknek sikerül-e megjavítani a bojlert, vagy meggyógyult-e egy ismeretlen miskolci ember reumája. Nem ránk tartozik.

És akik free Palesztináznak, a free Tibeten meg röhögnek.

Ki az a marha, aki felidegesíti magát egy ugandai meccs végeredménye miatt?

Ami úgy kezdődik, hogy free, az már idegesít. Ami free, ahhoz semmi közünk. Ha már ez a fogalom előkerül, én egyetlen esetben tudok mellé állni vagy mögé csatlakozni. Magyar szabadság. Így, magyarul és ebben a fogalmazásban.

De a free akármi azt jelenti, hogy semmi közöm hozzá. Mert a vége általában idegen érdek vagy valami hülye drogliberalizáció vagy nemi eltévelyedés miatti mentegetőzés.

Ami úgy kezdődik, hogy free, az nem ránk tartozik!

Aki a hat utcával arrébb lakó ismeretlen érettségije meg tönkrement bojlere miatt töri magát, az bolond.