Az újabb tehetségkutató showműsor első adását a csatorna szerint

jellemezte. Óriási szerencse, hogy nem nekem kellett megírnom a beajánló közleményt, mert abban inkább a kínos pillanatok, a dögunalom és a tehetségek hiánya szerepelt volna.

Senki nem vitatja, hogy az RTL-nek nagy tapasztalata van a tehetségkutató műsorok készítésében. Utolsó nagy dobásuk ebben a műfajban talán az X-faktor volt, ami a készítését övező profizmus ellenére teljesen kifulladt az utolsó évadra. Sebaj, a helyére megvette a csatorna Simon Cowelltől a Got talent licensz jogait, elvégre nem telhet el az ősz tehetségkutatós, zsűrizős, monstre hosszúságú showműsor nélkül. Szar az idő, mindenki otthon tesped a fűtött szobában és tévét néz. Stimmt.

A legfontosabb szerintem egy izgalmasan összerakott zsűri, szerethető és jól együttműködő műsorvezetők, néhány őrült, akin szívből lehet nevetni vagy szörnyülködni, és persze nem árt néhány igazi tehetség sem. A nyerő négyesből a Got Talent első adásában sajnos csak kettőt tudott felmutatni.

Bár személy szerint a szőr feláll a hátamon Sebestyén Balázs stílusától, eltagadhatatlan tény, hogy rutinból megoldja a rá kiszabott feladatot, amihez műsorvezető társa, Dombóvári István remekül asszisztál.

A zsűrit is sikerült elég jól összerakni, számomra legalábbis Csuja Imre és Horgas Eszter mindenképp a minőséget képviseli, és Kovács Patríciával sincs különösebb bajom. Linczényi Márk(ó)-t eddig nem ismertem, de a felkonf ellenére nekem kifejezetten kellemes csalódás volt a srác.

Ezzel vége is a pozitívumoknak.

Azok, akik azt várták ettől a műsortól, hogy lesz néhány komplett őrült, akik totális hülyét csinál magából, biztos nem csalódtak, én viszont inkább sajnálom ezeket az embereket és rém kínosan érzem magam egy-egy “produkció” nézése közben.

Azt hiszem a “légi DJ” közben dörmögte Csuja Imre a mikrofonba, hogy mégis

Én pedig mélyen egyetértek a Jászai Mari-díjas színművész szavaival.

Közben már ovis kisgyerekeket nézek, hosszú perceken át, ők ugyanis cukik, ergo senki nem meri megnyomni a gombot, holott ez végképp nem ide való. Remélem a pokol egy kifejezetten erre a célra kialakított bugyrába kerülnek majd azok a kedves szülők, akik ilyesmibe rángatják bele a gyerekeiket.

Azok a számok, amelyek végül elnyerték a zsűri tetszését nem voltak rosszak, de kiemelkedőnek nem éreztem egyiket sem. Ez a legnagyobb baj. Elvégre az lenne a legfontosabb cél, hogy a sok idióta mellett valami olyat is lásson az ember, amitől tátva marad a szája. Ilyen pillanatok helyett én leginkább kínosan éreztem magam, a második reklámblokk után pedig szörnyen untam az egészet.

Azt hiszem, keresek magamnak valami más elfoglaltságot a hideg szombat estékre.