Olvassunk bármilyen tanulmányt, cikket vagy politikusi nyilatkozatot, a szabadság fokát, a balliberális elveknek való megfelelést, jogállamiságot úgy mérik benne, hogy a homoszexuálisok stb. vagy LGBT-közösségekkel szembeni tolerancia szintje milyen. Ez mára többször említett példává, fontosabb kritériummá vált, mint az etnikai kérdés. Sokan érzik úgy, hogy valami nem stimmel ezzel. Mintha itt nem egyenlő jogokról, hanem többletjogokról lenne már szó, a kérdés azonban jogi szempontból nagyon megfoghatatlan, nagyon nehéz igazságot tenni benne, még ha a józan ész mást is súg. Nyilván nem lehet tiltani vagy korlátozni a szexuális másságot, nem lehet kevesebb joguk, a törvénynek egyformán kell kezelni az ő ügyeiket bárki máséval. Mégis sokan, akik természetesnek tartják a szexuális másságot, de ők maguk nem ilyenek, úgy érzik, az ilyen esetekben, mint a MOM uszoda, nem sérül a törvény előtti egyenlőség a rendezvény megtagadásával. Véleményem szerint nem alaptalanul gondolják így. A szexuális másság sok esetben olyan jogokat követel magának és kap meg, amit mi nem kapnánk meg. A kirekesztéstől rettegő balliberális szabályalkotás túlzásokba esik.

Jó példa rá egy sok évvel ezelőtti világbanki eljárásmód, ahol az újonnan érkezett külföldi delegáltak első napi eligazításán, még mielőtt elkezdték volna, felhívták a figyelmet, hogy az azonos nemű partnerrel rendelkezők jelezzék ezt, mert partnerük soron kívül tartózkodási engedélyt kaphat az USA-ban. Ilyet a heterók csak abban az esetben kaptak, ha házasságban éltek. Jogi szempontból fairnek gondolhatnánk az ügyet, mert az azonos neműek közötti házasságot legtöbb országban tiltják, ezért ők nem élhetnek házasságban, így be kell engedni őket soron kívül. A legtöbb helyen tartós élettársi kapcsolatban élhetnek, ami olyan jogi kategória, ami a heterók számára is fennáll és a házassággal egyenértékű. Az ilyen párokat azonban kizárták, mondhatnánk diszkriminálták, míg az azonos neműek esetében nem jogi alapokon döntöttek, pusztán interjú alapján.

Ilyen eset véleményem szerint a MOM-os ügy is. Akarjuk bárhogyan látni ezt a kérdést, a homoszexuális csoportok szexuális szokások alapján szerveződnek és rendezvényeik, összejöveteleik jelentős része is ezzel a szexuális tartalommal van tele. Legyen az felvonulás vagy uszodai buli. Amennyiben pedig így van, csak egy kérdést kell feltenni lehet-e az uszodában, vagy bármilyen más közösségi helyen szexuális indíttatású vagy tartalmú rendezvényeket tartani? Vajon bérbe adnák-e az uszodát egy szexfilm forgatásához? Vajon fel lenne-e háborodva a közvélemény, ha ezt megtennék? Vajon, ha a pisiszexpártiak egyesületet alakítanának, bérbe adnának-e nekik egy uszodát bulizni? A válasz nyilvánvalóan nem. A homoszexuális ügyet azonban mégsem tudja a jog ilyen egyszerűen kezelni, és ezért a homoszexuálisok többletjogokhoz jutnak a többiekkel szemben.

Pedig az uszoda kérdés a homoszexuálisok esetében meglehetősen érzékeny. Akik jártak a régi időben a férfi napokon a Rácban, vagy a Királyban, tudják miről beszélek. A nem homoszexuálisok, csak kalandból mentek oda, általában maximum egyszer. A legdurvább nyílt színi aktusok tömegének lehettek szemtanúi, a medencében a parton a szaunában a gőzben. Mindenki szexuális zaklatásnak tette ki magát, aki odament. Tapizni próbáltak és ajánlatokat tettek a friss húsoknak. A fürdőket nem lehetett normális célokra használni, mert szó szerint elfoglalták a homoszexuálisok. Amikor megtiltották a nyílt homoszexuális viselkedést a fürdők újra normálisan funkcionálnak, fiatalokat és külföldieket is vonzanak.

Feltehetnénk azt az érdekes jogi kérdést, hogy nemet mondhat-e egy homoszexuális rendezvényre egy nyilvános egyházi rendezvényterem, amit cég működtet. Általánosságban pedig azt a messzire vezető kérdést, hogy megszabhat-e bármilyen nyilvános intézmény, szervezet, rendezvényterem, étterem stb. olyan szabályokat, amik tiltják bizonyos személyek belépését. Véleményem szerint a kérdésnek van létjogosultsága és jogi alapja is. Ezen az alapon hagyta jóvá annak idején az amerikai Legfelsőbb Bíróság a cserkészmozgalom döntését, hogy nyíltan homoszexuális tanárokat nem alkalmaz. (Más kérdés, hogy azóta a cserkészszövetség önként megváltoztatta a szabályt.)

A homoszexuálisokkal kapcsolatos jogalkotásban azt a kérdést kéne tisztázni, hogy milyen célokra lehet szexuális alapon szerveződő csoportokat létrehozni, illetve egy szexuális alapon szerveződő csoportot milyen jogi keretek kötnek. Elfogadnánk-e, hogy jogokat kapjanak a pisiszexhívők, vagy az SZM-ben utazók, esetleg a csak orális szexben nyomulók. Végül is ők is jól körülhatárolható szexuális szokásokon alapuló kisebbségek lennének. Amennyiben csoportot alakítanak, azonnal lenne velük szemben előítélet is. Amennyiben van előítélet, jogosulttá válnak azokra a többletjogokra, mint a homoszexuálisok?

Nem kérdés, hogy jogvédő, érdekvédő és hasonló célok elfogadhatók és megengedhetők, de a medencés partinak ehhez semmi köze, az nem jogi aktus, és még az utcai bulinál is vannak megfontolandó ellenvetések.