Megszólalt egy európai hang. Egy haladó, toleráns, és elfogadó hang. A szeretet nevében. Mi másében?

És persze a humánum, a nagybetűs ember és Európa nevében.

Ezt engedte ki magából ez az európai a hivatalos facebook oldalára:

„Egy európai országban Kövér Lászlót már akkor leöntötték volna radikális gay lib aktivisták egy vödör rózsaszín festékkel, amikor kijelentette, hogy egy normális homoszexuális tudja magáról, hogy alsóbbrendű, és most Novák Katalin sem kerülné el a sorsát.

Egy európai országban sem Kövér László, sem ez az aljas, náci féreg Novák Katalin nem viselhetne közhivatalt.

Egy európai országban.”

Ne a humánum és elfogadás hangjának valóság és igazságtartalmával foglalkozzunk. A tények különben is fasiszta dolgok. Hogy is mondta Virág elvtárs a Tanú című örök klasszikusban? „Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!„

Ne lovagoljunk hát mi sem a tényeken. Különben is, egy olyan univerzumban, ahol kilencven féle gender létezik, ahol a család az család, ahol bármi lehet család, ott nem számítanak a tények. Ott egy számít csak, az Európaiság.

De mi is, azaz Európaiság?

Tehát, ha jól veszem ki, az Európaiság az, ha valakit tettlegesen, önbíráskodva, a nyílt utcán bántalmazunk. Igen. Az európaiság ismérve a lincselés. Jelentsük ki, Charles Lynch bíró a legnagyobb európai!

Az európaiság ismérve, hogy valakit a gondolataiért, a nézeteiért büntetünk. Sőt, az, hogy valakit a nézeteiért, gondolataiért állami szinten büntetünk – tehát nem a tetteiért, azokért, amiket a PTK, vagy a BTK hatályos paragrafusai ellen elkövetett, hanem a véleményéért –, már kissé balkáni és nem is igazán európai. Nem haladó!

Mert a nézetekért, véleményekért, gondolatokért való büntetést előbb el kell fogadtatni a törvényhozással. Előbb meg kell szavaztatni. Előbb bele kell kerülni a jogrendbe. Tehát a kommunista vérbírók ítéletei nem is voltak igazán európaiak, mert azokat a törvényeket, amik alapján elkoboztak ezt-azt, államosítottak ezt-azt, beköltöztettek valakiket ide-oda. Kitelepítettek ide-oda. Földönfutókká tettek egyeseket, azt megszavazták. Rákosi és Kádár törvényei elvileg hatályos törvények voltak, és azok alapján léptek fel az osztályidegenek ellen.

A benesi törvények se eléggé európaiak, mert azokat is elfogadták. A rabszolgaság intézménye se volt eléggé haladó, felvilágosult és európai, mert azok is hatályos törvényeken alapultak.

Az, hogy az ötvenes évek közepéig a feketéknek az USA-ban a járműveken külön kellett utazni, az se volt eléggé felvilágosult. Arról is törvény volt.

Az igazán európai a lincselés. A „nem tetszik a pofája, és odamegyek és felrúgom”világa. Olyat mondott vagy gondolt, vagy én azt gondolom, hogy gondolt, és erre felgyújtom a házát, leöntöm festékkel, letépem a fülét, beverem az orrát.

Na, ez, az igazi Európa Homonnay szerint.

Homonnay Gergely szerint az Európa, az igazán Európa, az európaiság a pogrom.

Egy európai országban, aki nekünk nem tetszően gondolkodik, azt ki kell rúgni állásából, meg kell hurcolni, le kell önteni, össze kell firkálni a házát, sőt, tehetnénk esetleg a kapuja fölé valamilyen színű emblémát is.

„Itt lakik egy nem európai, köpd le!”

Továbbmegyek, lehetne kis jelvényt is viselni a kabáton, hogy mindenki lássa, merre császkál, aki nem igazán európai, merre kell keresni, hol lehet megverni és leönteni festékkel.

Ez Homonnay Európája. Ez a haladás. Ez, amit szerinte (szerintük) el kéne érnünk.

„Egy európai országban sem Kövér László, sem ez az aljas, náci féreg Novák Katalin nem viselhetne közhivatalt.

Egy európai országban.”

Én kérem vissza a középkort. De nagyon gyorsan.