Még véletlenül se felejtsük el, hogy holnap milyen fontos eseményre kerül sor székesfővárosunkban: tüntetés lesz „a nacionalizmus ellen, az egységes Európáért“. Alig bírok magammal, türelmetlenül várom.

Mint minden mozgalomnak, az Európa-párti, nacionalizmus-ellenesnek is kéne egy ikon. Még pontosabban egy idol, akit zászlajára emelhet, aki mutatja, merre van az előre életútjával, aki nem tántorodott meg, ha akadályokkal találta magát szembe. Bátor ember kell tehát arra a zászlóra, aki azon Közös Európai Értékekért állt ki, melyekért a holnapi tüntetésen is szót fognak emelni neves értelmiségiek, közírók, közéleti emberek, aktivisták. (Sajnálatos módon a Pa-dö-dö is, így a szokásos műsorral szemben - hogy ti. halálra untatnak minket - most kaphatunk egy másnaposságot idéző fejfájást vasárnap reggelre.)

Gondolkodtam, és csak egy lehetséges választás volt. Hiszen ki volt az, aki csírájában elfojtotta a ma is elviselhetetlen, Európa-ellenes lengyel nacionalizmust - a korridor-soviniszta polákok lázongását? És aztán gyorsan, írmagját is kiirtotta a francia nacionalizmusnak? Aztán harcolt az angol nacionalizmus ellen, igaz, ezen rajtavesztett, de legalább megszórta őket kicsit? És ki volt az, aki az európai sorba beállni nem akaró magyarok harci kedvét letörte 1944-ben - és a hazai, populista vezetés helyére nemzetközileg elismert szakértőt nevezett ki Magyarország élére?

Bizony, egy csak egy volt legény a talpán. A holnapi tüntetés üzenetéhez jobb poszterfiút aligha találunk.