A Guardian hasábjain egy könnyfakasztó cikkben mondja el egy amerikai muszlim újságíró lelki problémáját. Nem szereti a leendő amerikai elnök a muszlimokat, nem akarja beengedni őket az országba és ezt nem tudja miként kéne elmondani 9 éves lányának, aki kétségbeesett, mikor kiderült, nem Clintonné nyert. Részben megértem a problémát, én magam is küzdök hasonlóval, de egyúttal irigylem is. Az ő problémái, miszerint tévesen vádolják a muszlimokat, hogy ünnepelték a 9/11-es terrortámadást, hogy Trump esetleges, a muszlimok beutazását tiltó rendelkezése esetén gyereke nem találkozhat majd nagyszüleivel, merőben teoretikusak, balos demagóg lelkizések csupán, az enyémhez és még jó sok keresztény szülőéhez képest.

Nekünk keresztény szülőknek ugyanis azt kéne elmondanunk gyerekeinknek, hogy magukat az igaz muszlim hit képviselőinek és Mohamed próféciájának megvalósítóinak tekintők, szent könyvük utasításai szerint ki akarnak bennünket irtani.

Kicsit bonyolultabban, fiainknak azt kéne elmondanunk, azt ígérik neki, levágják a fejét, kislányainknak pedig, hogy megerőszakolják és rabszolgának adják. Ez komolyabb gondnak tűnik. Vagy mondjuk inkább így: ez komoly gondnak tűnik!

Ezzel ellentétben, mivel egy olyan régióban élek, amelyből nem lehetett kiutazni jó negyven éven keresztül, kevéssé vagyok érzékeny arra a problémára, hogy esetlegesen valakik nem utazhatnak majd az Egyesült Államokba. Arról nem is beszélve, hogy előre nem szívesen aggódnék egy választási ígéret miatt, amiből vagy lesz valami, vagy nem. Az meg a szentimentális nyávogás kategóriájába tartozik a mi gondjainkhoz képest, hogy esetleg majd az elnök nem szeret. Ez talán Trump volt feleségének jelent valamit, de másnak nem igazán.  

Ezzel szemben mi itt Európában, a bizonyosság korában élünk. Láthattuk már, amikor az újságíró hitének képviselői besétálnak egy zsúfolt koncertterembe és ott válogatás nélkül kivégeznek embereket, vagy teherautóval hajtanak át gyerekes családokon. Muszlim hittestvérei fenyegetése nem akadémikus vagy politikai természetű, hanem nagyon is valós tényekkel, tettekkel alátámasztott.

Az ISIS-től visszafoglalt területek tömegsírjaiban ezrével fekszenek azok az embertelenül kivégzett keresztények, akiknek csak azért kellett meghalniuk, mert más vallásúak voltak. A visszafoglalás után bejutott szemtanúk vallási alapú tisztogatásokról beszélnek.

Komoly kérdés, hogy vajon el kéne-e mondanom lányomnak, azon a nőknek a történeteit, akiket szex rabszolgának adtak el az iszlám harcosok vagy vásároltak meg maguknak, hogy aztán brutálisan erőszakolják meg naponta őket. Egy keresztény nőt ugyanis nem lehet nőként tisztelni, vele bármi megtehető. El kéne-e mondani kisfiamnak, hogy ha lát egy muszlim bácsit egy sötét helyen, azonnal fusson el, mert esetleg megerőszakolja, ahogy több esetben megtörtént már a menekülthullám kezdete óta itt Európában. El kéne-e mondanom a lányomnak, hogy ne menjen a menekült táborok környékére, vagy olyan helyre, ahol menekültek éppen jól, vagy rosszul érzik magukat, például a kölni dómhoz, mert esetleg jókedvükben vagy rosszkedvükben megerőszakolják, de minimum megfogdossák.

De, hogyan lehet ilyet elmondani egy 10 év alatt gyereknek, aki azt sem tudja mi a halál, a gyilkosság, a szex, a nemi erőszak. Pedig tudniuk kéne, mert Ausztriában egy 10 éves kisfiút erőszakoltak meg és rengeteg gyerek halt már meg a muszlim vakhit miatt.

Hogyan mondjam el a gyerekemnek, hogy azért mert ezek a muszlimok ilyeneket tesznek, és mert félünk tőlük, azért még nem minden muszlimtól kell félni, mert az emberek nem egyformák és vannak pont olyan jó muszlimok, mint amilyen ő. Mit mondjak, amikor ezek után megkérdi tőlem: és apa, honnan tudjam, hogy akivel találkozom, az jó vagy rossz muszlim? Azt kell válaszolnom, hát ez kívülről nem látszik fiam, mire ő. Akkor bármilyen muszlimot látok inkább szaladjak? Mire én. Nem, nem, mert ez előítéletesség és rasszizmus lenne. De mi az a rasszizmus és mi az az előítéletesség? - kérdezné ő.

Rasszizmus és előítéletesség az, ha valakit csak azért utálsz mert más mint Te. Akkor a rossz muszlimok rasszisták és előítéletesek? - kérdezné ő. Hát ezt nem lehet mondani, mert egy muszlimra azt mondani, hogy rasszista, az rasszizmus. Valami miatt csak mi fehér keresztények lehetünk rasszisták.

Milyen jó is lenne, ha csak annyit kéne megmagyaráznom, hogy Trump nem szeret. Mire azt kérdezné a kisfiam. Ki az a Trump? És itt van a lényege a muszlim újságíró cikkének végtelen demagógiájának és beteges világlátásának.

Miért kell egy 9 éves gyereket arra használni, hogy a megválasztott amerikai elnököt rossz fényben tüntessünk fel? Miért kell olyan dolgokat mondani egy 9 éves kislánynak, amitől az úgy érzi rosszabb lesz az élete, ha Trump lesz az elnök? Miért kell a saját felnőtt hülyeségeit, előítéleteit már 9 éves korában belebeszélnie gyerekébe? Miért kell a fehérektől való félelmet és az ezzel járó gyűlöletet beleplántálnia 9 éves gyerekébe? Miért termelteti újra saját előítéleteit egy gyerekkel? Cikkének sokkal inkább ez a lényege, mint a Trump miatti siránkozás.