Néhány évvel ezelőtt a jó szerencsém egy olyan konferenciára kalauzolt, ahol lengyelekkel tudtam cincogni kicsit. Akkoriban még Donald Tusk volt nyeregben, aki viszonylag jó színben volt feltüntetve mindenfelé, de én furcsamód nem a média általi megítélésére voltam kíváncsi, hanem arra, hogy maguk a lengyelek mit mondanak róla. Ez természetesen nem volt reprezentatív felmérés, de érdemes megjegyezni, hogy a mainstream média véleménye még kevésbé számít annak.

A lengyel honfiak állították, hogy Tusk áruló, Berlin és Brüsszel seggnyalója, de hogy leegyszerűsítsék nekem a képet, tört magyarsággal azt mondták: ő a „lengyel Gyurcsány“. Ezen akkor meglepődtem, és ma is némiképp túlzásnak érzem, hiszen Brüsszelben mégsem Tusk a mi saját isiászos kópénk megfelelője.

A lényeget viszont értettem. A lengyel ifjak azt állították: Tusk Merkel pincsije, és a germánok csicskájának lenni Lengyelországban fölér több Megyó-féle koccintással a Kempinskiben. A lengyeleknél ezért fut leginkább „Herr Tusk“ néven.

Ez most csak arról jutott eszembe, hogy a birodalom visszavágott Tusk segedelmével Orbánnak az Európai Néppárt kongresszusán. Hallhatunk mondatai után nagy vastapsot és ujjongásokat. Ahogy Orbán beszéde közben/után is. Ez is jelzi, hogy a megosztottság továbbra is fönnáll, és hogy a néppárt rendesen fel van töltve liberális puhapöcsökkel, még ha akadnak is ott nemzeti-konzervatívok. (A videó alatti kommenteket pusztán saját szórakoztatásunkra is nézegessük kicsit!)

De kik ujjongnak itt?

Bukott és eltemetett politikusok, valamint azok a Vichy-konzervatívok, akik épp a jutalmul kapott nyugdíjas éveiket töltik a liberálisoknak tett szolgálataikért. Õk a liberális bürokrácia és média megbízottjai, nem a nemzeteiket képviselik. A jutalmát pedig mindenki megkapta, köztük a beszélő Tusk is, aki a Berlinnek tett szolgálataiért megkapta hőn áhított brüsszeli pozícióját. Hálából felmondja a kötelező leckét: NGO-k, liberális demokrácia, obligát putyinozás, antiszemitizmus, Ukrajna (az ukrán szabadságharcosok nácizmusa nem zavarja Tuskot).

Vagyis szolgálatát továbbra is teljesíti, a leköszönni készülő Bundeskanca ezt a feladatot rá szignálta ki, végül is – gondolhatják úgy, hogy – ezek mégiscsak jobban hangoznak egy lengyel szájából, mint egy holland fogtündéréből. Kár, hogy egyedül a „lengyel Gyurcsány“ volt megbízható ezzel a feladattal, de mit lehet tenni, Berlin és Brüsszel is abból főz, ami van, és azt a germánok már tudhatják évszázadok óta, hogy ők úgyse tudnak sok mindenből (ezért is érdemes bizonyos időközönként felprédálni Európa többi részét, ahol van miből).

Tusk kiváló példa arra, mit jelenít meg ma Brüsszel: olyan politikusokat, akik a brüsszeli/berlini elitnek tett hűséges szolgálataikért pozíciót kaptak, és akiket árulónak tartanak saját hazájukban.

Danke für Ihre Leistungen, Herr Tusk!