Olvasom az örök civil, közpénzből élő budapesti főalpolgármester Kerpel-Fronius Gábor (KFG) bejegyzését, amelyben szembeállít két nagy Facebook-nézettséget elért produkciót: egyfelől dicséri a több neves zenész által énekelt és feltöltött Neked írom a dalt című LGT-számot, másfelől leszólja az Orbán Viktor miniszterelnök által feltöltött, a Kárpát-medencéből sok ezer magyar által énekelt Nélküled című, Ismerős Arcok által komponált, himnusszá vált zeneszámot.

Miután a demokrata Karácsony Gergely egy személyben (Ferivel) irányítja Budapestet (érdekes: nem olvastam a budapesti diktatúráról a „haladó” nyugati sajtóban), KFG-nek még látszathivatala sincs, ezért ráér, kötekedik. Mondják, hogy sokan nehezen viselik a bezártságot, van, aki a gyereke, van, aki a kutyája, és van, aki a nemzete ellen fordul. Egy jó magyar vörösbor segít, a barátságra kell emelni a poharat! Éljen a Nemzet!

Azt írja a terjengős posztjában, a Nélküledet fikázó, ezáltal több millió magyarba belerúgó KFG: „Két Magyarország-kép egymás mellett. Az ellentét nem is lehetne kiáltóbb.”

Tisztelt Főalpolgármester Úr! Nincs két Magyarország, egy nemzet van és egy ország. Különösen most a vészhelyzetben!

Mindkét zeneszámot sok százezren szeretjük, és mindkét produkció remekül sikerült, magyarok millióit örvendeztette meg. Véleményem szerint – bármilyen gátlástalannak is tűnhet a gondolat Önnek – nem számításból, hanem szívből. Mert a magyarok többsége szívből szereti mindkét dalt, de ha nem is szereti egyformán, mindkét dal esetében látta azt az őszinte törekvést, hogy ebben a nehéz helyzetben a készítők örömöt, reményt akarnak vinni az emberek otthonába. Itt és ott, magyarnak, cigánynak, svábnak, zsidónak, öregnek és fiatalnak, budapestinek és kecskemétinek, marosvásárhelyinek és beregszászinak, nőnek, lánynak, fiúnak és férfinak, fideszesnek és ellenzékinek. Arra szerintem senki nem gondolt, hogy a Momentum megint obstruál. Egyszer az olimpia az ellenség, egyszer a Nélküled, egyszer a magyar egység. A legújabb közvélemény-kutatások alapján a magyar választók is felismerték, hogy a Momentum mindig saját maga és saját nemzetünk ellensége, mondhatnánk, saját magunk ellensége, és a választók büntettek: KFG pártja soha nem látott mélységbe landolt. (Most múlik pontosan.)

Azt írja KFG: „a nemzetről is inkább állampolgársági, mint vérségi fogalmakban gondolkodom.” Nem, tisztelt KFG! A nemzetről nem gondolkodni kell, hanem érezni. Érezni a Nélküled Ismerős Arcok-dalnál és a Neked írom a dalt című LGT-dalnál is. Mindkét zeneszám beleivódott a magyarok zenei gondolkodásába, a szívünkben hordjuk. Nem egymás ellen, hanem együtt, sok más zeneszámmal együtt.

Én például szeretem a Tavaszi szél vizet áraszt népdalt, még a Queen is szerette, és hajnalban álltam sorba Hobó-koncertre jegyért Marosvásárhelyen, gyönyörködtem Mága Zoltán hegedűjátékában a felújított szabadkai zsinagógában, hallgattuk az Eddát, a Bagossy Brotherst és Ákost Tusványoson és ott voltam a Nyugati pályaudvaron az LGT-koncerten is. És ha a szeretet a Felvidéken jár, akkor Szarka Tamást hallgatom nagy odaadással és Rúzsa Magdit is szeretem, ha Presser Gáborral énekel akkor is nagyon, és ha nélküle(d?) akkor is nagyon.

És tisztelt KFG! Kérem nézze meg a legnagyobb videómegosztón a Csík zenekar és Presser Gábor gyönyörű produkcióját, amely egy székelyföldi, vajdaszentiványi nóta feldolgozása. A címe: Én vagyok az, aki nem jó.

És tisztelt KFG! A dal címén, ha elgondolkodik, akkor merüljön fel önben, hogy ez valamilyen lelkiismereti rávezetés, és az is szembejöhet, hogy ez a körülmény a valóssággal valamilyen kapcsolatban van, de semmiképpen nem tükrözi sem az én, és végképp nem az előadók szándékát.

És ha nem kizárólag állampolgársági alapon gondolkodik, akkor javasolom, fogadja el április 2-án, este fél héttől a Kolozsvári Magyar Opera meghívását Verdi Rigoletto című operájának megtekintésére! A művészet egyetemes! Mi a magyart is szeretjük!

Vigyázzunk egymásra!