Az évértékelő óta a bevándorláspárti ellenzék mást se csinál, csak levegő után kapkod. Józan érveket nem találnak arra, hogy miért is olyan borzasztóan rossz és kirekesztő a hétpontos akcióterv, úgyhogy marad a személyeskedés és az ízléstelen fröcsögés.

Aki szerint a nők csak tenyészkancák a kormány szemében és a gyerekek csak hiteltörlesztő kuponok, az először is szégyellje magát, másodszor pedig üljön vissza az általános iskola második osztályába, nagyjából akkor ismerkednek meg a gyerekek a szövegértelmező feladatokkal. Persze a többség pontosan érti miről van szó, épp ezért fáj nekik ennyire a családtámogatás.

Ezek a bevándorláspártiak annyira utálják Orbánt, hogy az országukat is inkább látnák gyarmatként. Az egyik fő szószólójuk, Hont András szerint például befogadással és integrálással kell az elöregedés problémáját kezelni: „A mi leszármazottaink néhány árnyalatnyival sötétebb színűek lesznek, mint mi".

De nem átallnak előásni vörösinges múmiákat sem, ha önigazolásról van szó. Vajda Zsuzsanna például hosszan fejtegeti legutóbbi cikkében, hogy miért is olyan borzasztó ez a hétpontos akcióterv. Igaz, gondolatmenetében többször hasra esik, amikor pedig véletlenül oda fut ki, hogy még alá is támasztja a kormány családtámogatásának fontosságát, gyorsan tesz egy gyűlölködő megjegyzést a miniszterelnökre.

Például Vajda szerint a mai szülők azért is vállalnak kevesebb gyermeket, mert ezzel az áldozattal képesek csak a megfelelő mértékben biztosítani az anyagi és érzelmi forrásokat, ami a gyerekeik felneveléséhez szükséges. Majd azt fejtegeti, hogy mennyire fontos lenne lélektani szempontból is, ha az anyák visszamehetnének dolgozni. A kormány hétpontos akcióterve viszont éppen erről szól: olyan anyagi támogatást ad a gyermeket vállaló pároknak, ami akár sorsfordító is lehet, hiszen van, aki pont a pénzhiány miatt nem gondolkozik a családalapításon. A bölcsődék számának növelésével és a nagyszülői gyed bevezetésével pedig segíti az anyákat a munka világába való visszatérésben. Persze a Soros-ösztöndíjas Vajda csak fröcsögni akart egyet a kormány családpolitikáján, még akkor is, ha közben elkalandozott és véletlenül igazolta annak fontosságát.

És persze itt van a lyukas zoknis Hadházy Ákos, aki az érvek hiányában egyenesen a Hitleréhez hasonlította Orbán családpolitikáját. Hadházy politikai teljesítménye az utóbbi időben az MTVA-székháznál való éjszakázásban mutatkozott meg, úgy tűnik, maga is belátta, hogy ez kevés, ezért most összeesküvés-gyártással folytatja. A cél valószínűleg ugyanaz: uszítás, hisztériakeltés.

Ahogy van bursitis vagy hepatitis, úgy van egoitis is. Ennek tünetei pedig most láthatók csak igazán: üres fröcsögés, nők méhével való érvelés, személyeskedés, migránsok érdekeinek a magyar gyerekek elé állítása. Mindez lehetőleg hangosan, sértődötten, duzzogó, orrhúzogató stílusban.

Pedig a helyzet világos: gyermeket vállalni kihívás, a kormány pedig segít azoknak, akik erre vállalkoznak. Mert a kormány szerint a gyermek érték, az ügy pedig fontos. Aki a családtámogatás ellen van, az a gyerekek ellen van. A képlet ilyen egyszerű. Aki meg fröcskölődni akar, az fröcskölődni fog.