– olvashatjuk csodálkozva, majd ha tovább erőltetjük szemünket, hasonló ínyencségekre bukkanhatunk.

Karácsony Gergely nem tartja elképesztő ötletnek a nyolcadik kerületi munkaanyagot, szerinte az utasoknak nem kell aggódniuk a méhtámadásoktól, azok ugyanis nem bántják az embert, ha az ember sem bántja őket.

Nekem mondjuk még lenne pár javaslatom. Esetleg támogathatná a BKV járatain való vizelést, a színházteremben alvást, a templomokban tömegszállást hajléktalanoknak. Úgy is ott az a sok szék meg pad. Csak párnát kell szerezni valahonnan. De semmi gond, a párnát fel lehet feszegetni a BKV-s buszok üléséről. Ja, hogy az úgy nem kényelmes azoknak, akik utaznak, és valami flanc folytán még jegyet és bérletet is vesznek?

Hja, kérem, az egyenlőségnek ára van. Az egyenlőségért fizetni kell. Mármint annak, aki felsőbb szinten van. Aki a minőséget képviseli. (Hát, nem is annak, aki alul. Az amúgy is miből fizetne?)

Attól kell elvenni, akitől lehet. Egyrészt, mert – mint megemlítettük volt – akinek nincs, attól nehezebb, másrészt így igazságosabb és így egyenlőbb.

Vannak, akik szorgalmasak, tehetségesek, becsületesek, értékesek. Ez mind csupa-csupa antiegyenlőség. Csupa-csupa hierarchia.

Becsületesnek, szorgalmasnak és szépnek lenni olyan, mint ékszereket hordani, vagy a lakásban szép bútorokat, könyvtárat és festményeket tartani.

Hogy jön ahhoz bárki is, hogy minőségi igényei legyenek? A lakást kitakarítani és borotválkozni szélsőség. Majdnem olyan, mint cigányozni. Ma még egy kimosott ágynemű, holnap meg már masírozik a gárda? Álljon meg a világ!

De ha már romakérdés – a Facebook szerint mostantól ezt a szót sem lehet kiírni, ezért is tiltás jár –, világosan látható a haladó gondolkodás. Nézzük meg Gyöngyöspatát. (Megjegyzem, a cigányság részéről is elképesztő, hogy nem szólalnak fel ilyen esetekben kultúrájuk védelme miatt: hova fog tűnni a cigányzene, a cigánypecsenye és a cigányvajda? Hol van ilyenkor Horváth Aladár?)

Az iskolában voltak, akik nem tanultak, verekedtek, köpködték a szotyolát, miközben a tanárnő Arany líráját ecsetelte, s amikor megkérdezték, hol született a nagy magyar költő, s mi a legismertebb műve, azt válaszolták: „Köcsög”.

Ami tárgyi tévedés, mert nagy költőnk Nagyszalontán született, és legismertebb műve a Toldi. (Bár nekem ez a Toldi is gyanús. Magyar, nagydarab, elverte a cseh vitézt, tehát kirekesztő és rasszista.)

Súlyos tárgyi tévedésekért rossz osztályzat, rendszeres rossz osztályzatért pedig év végi egyes jár. Azok a flancoló, magukat különbnek gondoló tanulók pedig (cigányok és nem cigányok, akit ez érint) elmentek másik iskolába, másik faluba, hajnalban keltek, zötykölődtek a távolsági buszon, és fizették az utazás költségeit.

Helyes!

Aki minőségben gondolkodó jobbos, az csak fizessen, aki pedig haladó, tehát szint alatti, annak jutalom jár. Akár százmillió forint is.

Erről eszembe jut egy régi versike:

Ebből le lehet vonni, hogy a költő minden bizonnyal haladó művész lehetett. (Vagy pedig félreértünk valamit, ami nem is csoda ebben a mai összevisszaságban.)

Ja, hogy a méhek.

Értjük mi, hogy Karácsony úr az íróasztal mellől összeolvasott sok zöld meg balos blogot, és megnézett (megmutattak neki) mindenféle öko-bio-zöld-antirasszista (ha valamit kihagytam, elnézést) irományt, és most a foteljéből akar intézkedni a természet, az állatok és növények védelmében, de a méheknek azért ez nem biztos, hogy jó.

Hogy az utasok nem akarnak méhtelep mellett ácsorogni, az nem érdekes. Az utasok földön fetrengő részegeket se akarnak látni az aluljárókban. Na, bumm. Mert igaz, hogy a méh nem bánt, de az ember bánthatja a méhet – főleg a haladásban elöl járó, azt meg a méh nem fogja hagyni –, de a mézre a darazsak is gyűlnek, az pedig életveszély. De a benzingőz vajon jó szegény méhcsaládnak? És milyen mézet gyűjt az a szerencsétlen méh majd? A kukákból, a buszmegálló táblájáról, meg a hajléktalanok vizeletéből szedegeti a nektárt? Közben meg elmerül a szén-dioxidban?

Kérjük a főpolgármester urat, gondolja ezt meg. Hogy az utasok érdeke, a magyar választók érdeke nem számít, azt értjük. De legalább szegény méheket ne kínozza már.

Még eszement ideológiák kedvéért sem. Az élet – tudniillik – nem ismeri az ideológiát. Csak az íróasztal mögött kuksoló, politikailag korrekt, haladó szellemű idióta.