Bezzegországok sorakoztatása, ahol már bezárták az iskolákat, mintha ez lenne az egyetlen mutatója annak, melyik kormány jár el felelősen: nagyjából ettől volt hangos az ellenzéki média az elmúlt napokban, most pedig megy a jajveszékelés Gyurcsány módra: nem lesz ez így jó. Az eddigi rendelkezések, a naprakészség, a folyamatos tájékoztatás szóra sem érdemes az ellenzék szerint, megy a hangulatkeltés ezerrel, Gyurcsány ellentmondásos, Bangóné szájbarágós módszerével vagy a Momentum pökhendi stílusában, de a lényeg ugyanaz: a követelőzés. Az ellenzék oldaláról nem történik tartalmi vita, amíg az iskolák bezárását követelték, akkor sem az érdekelte az Orbán-fóbiásokat, hogy a gyerekek tényleg védettek-e a vírus ellen, mennyire hordozzák azt vagy milyen dominót indít el az iskolák bezárása, a felügyelet megoldása és a szülők kiesése a munkahelyekről. Csak a Fideszre akarták kenni, hogy nem kezeli jól a helyzetet – hogy mit is csinálnak tulajdonképpen, az igazából mindegy. Sajtótájékoztatón beszívott szemű, kócos igaziújságírók kötnek bele a nemzetközi protokollba, vizsgáztatják az orvosokat nyolc általánossal. Mert kit érdekel valójában a vírus, a megelőzés, végre találtak valamit, amivel ütni lehet a kormányt.

Mert persze a kormány hibája lesz az is, hogy a mozik és egyéb szolgáltatók megtalálták a „kiskaput” és csak 99 jegyet adnak el előadásaikra, mintha a vírust csak ez a létszámstop tartaná a küszöbön állva. Most pedig – hát persze – azzal van gond, hogy mégis bezárnak az iskolák.

Hiába, hogy „csak” egy influenzánál alig erősebb tüneteket okozó vírusról van szó, a pandémia már tény. Ezt hívják úgy, hogy krízishelyzet. A krízis az, amikor a mindennapi ügymenet megváltozik, amire nem lehet felkészülni, hiába az elméletben klappoló forgatókönyvek: ha krízis van, mindig csak utólag lehet okos az ember. A tanulságokat lehet csak levonni a romok alól, bízva abban, hogy az nem nyom agyon minket. Ilyen krízishelyzetben pedig hangulatot kelteni, direkt szítani a pánikot, kihasználni a helyzet és az emberi természet esendőségét pusztán politikai célokra több, mint aljas húzás.

Az ellenzéki politikusok és a helyettük is politikát csináló médiumok eddig is élen jártak abban, hogy a magyar emberek érdekeivel szemben fejtsék ki áldásos tevékenységeiket. A koronavírus és a járvány viszont nem politika. Nem a várva-várt csodafegyver, ami elhozza Orbán leváltását. Hanem egy olyan helyzet, ami mindenkit egyaránt érint, politikai színeitől függetlenül. Ezt kellene megértenie az ellenzéknek és az ellenzéki újságíróknak. Ez egy háború, amit nem egymás ellen vívunk, hanem magunkért. De amíg ők nyerni akarnak, addig mindannyian veszítünk.