Alig találunk ugyanis olyan időszakot ebben a históriában, amely az országban a boldogságról, a békéről és a felemelkedésről szólna. Kijelenthető, hogy számtalan esetben a történelem során a javairól, az identitásáról vagy éppen a határairól nem önszántából mondott le a magyarság, hanem erőszakkal megfosztották tőle. A határok nélküli egységes magyar nemzet eszményét Trianon, a polgári Magyarország XX. századi álmát pedig 1956-ban a szovjet tankok bevonulása és a kommunizmus totális győzelme rombolta szét. Magyarország néhány évtized leforgása alatt elveszítette mindazt, amiért eleink harcoltak és vérüket ontották. Szisztematikusan szétverték hazánk demokratikus jogi hagyományait, lerombolták történelmi ikonjait, és külső támogatással kívánták megszakítani a történeti alkotmány jogfolytonosságát egy sztálini alapokon nyugvó, és toldozott-foltozott mivoltában az új Alaptörvény elfogadásáig hatályban lévő alkotmánnyal.

Fájó valóság, hogy a kommunizmus évei alatt és után is a Trianonban megcsonkított országunkban a külhoni magyarság tabutémának számított, az államszocializmus a kérdést ellentmondást nem tűrő módon a szőnyeg alá söpörte. Ráadásul a rendszerváltást követően harminc esztendőt kellett várni arra, hogy legyen a törvényhozásban olyan többsége a magyar érdeknek, amely változtatni tud ezen a gyalázaton. A nemzeti összetartozás napját 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatta törvénybe az Országgyűlés. És igen, még mindig vannak olyanok, akik ha külhoni nemzettestvéreinkről van sz,ó gyalázatos módon tartózkodni fognak vagy éppen nemet mondanak. Ők azok, akik 2004-ben azzal az aljas hazugsággal kampányoltak, hogy a kettős állampolgársággal a határon túli magyarság elveszi a munkahelyeinket, elveszi otthonainkat, elveszi nyugdíjunkat, és megélhetésünket.

2011-ben az új kormány tanúságtételének egyik legmeghatározóbb bizonyítékaként megszületett hazánk Alaptörvénye, amely Nemzeti Hitvallásában rögzíti, hogy a magyar nemzet tagjai az új évezred kezdetén felelősséggel tartoznak minden magyarért. Hogy Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket.

A nemzeti összetartozás napját életre hívó törvény elfogadásával pedig a jogalkotó kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.

Soha ne felejtsük, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés alapvető pillére, hogy Trianonra emlékezni minden magyarnak szent kötelessége. Mert kötelez bennünket az anyaföld védelme, őseink ezer éve ránk hagyott keresztény gyökerű kultúrájából felépített civilizációnk folytatása.

„Hiszek egy Istenben,

hiszek egy hazában:

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.”