Ha én libsi újságíró lennék, egyrészt roppant könnyű dolgom lenne, másrészről roppantul nehéz. (Ne lepődjünk meg, hogy léteznek libsi újságírók. Csak törődjünk bele. Az emberi lélek mélységei felmérhetetlenek, jobb nem is beletekinteni az elfojtások, bűnök, és önfelmentések eme kútjába. Verőlegény, hóhér, és uzsorás is létezik, és ők is mind úgy gondolják, hogy létezésük jogos, és ők is mindig megmagyarázzák, hogy igazuk van. Bár a hóhér valahol hasznot hajt a közösségnek, meg a latrinapucoló is, a libsi sajtómunkás hasznosságáról ellenben nem vagyok meggyőződve, no, de lapozzunk.)

Szóval, ha balliberális sajtómunkás lennék, egyrészt roppant könnyű dolgom lenne, másrészt roppantul nehéz. Könnyű lenne, mert csak a következő lenne a feladatom. Leülnék a gép elé, rákeresnék a Facebookon a Magyarország Kormánya oldalra, betölteném – a kávét meg a kis bögrébe kitölteném –, s elindítanék valamit. Mondjuk, legyen ez.

A videóban Orbán Viktor harminckettedik napi bejelentkezését láthatjuk. Balassa János Kórház, Szekszárd. A videóban Orbán Viktor szerepel – döbbenet, Orbán Viktor videóiban általában ő maga látható, s ha van is másvalaki, akkor vagy vele tárgyal, vagy megy és jön tőle, tehát a miniszterelnök mindig ott van, és soha nincs Hont András, vagy valami indexes zseni, nem úgy, mint Donald Trump, Dua Lipa, vagy akár David Coverdale videóiban, ahol meglepő módon szintén ők láthatók –, amint a kórházban terepszemlét tart. Ha balliberális újságíró lennék, már rögtön az első percben izgatottan kezdeném a jegyzetelést. Orbán Viktornak megmérik a lázát, de – most figyeljünk! – nem tudhatjuk, hogy előtte megtörtént-e az eszköz fertőtlenítése. („Fertőzésre gyanút adó eset a Balassa János Kórházban!” – hm, ez nem is rossz!) Alig telik el pár másodperc és újabb szalagcímgyanús szörnyűségre derül fény. Orbán Viktor viccesen megjegyzi, hogy pálinkát kell innia. Erre azonnal lecsapnék. „A magyar miniszterelnök az alkoholizmust népszerűsíti! Hát nem elég ennyi halott?” Ha balliberális újságíró lennék, ezt gyorsan feljegyezném, de a videót nem állítanám le, mert tudnám, hogy ebben az egy percben is – ennyi a kis videó időtartama, a magyar miniszterelnök mindössze ennyit szán az állampolgárokra, nem tudjuk hova tűnik el akkor az a sok közpénz –, rengeteg szörnyűség található. Rengeteg diktatúrára utaló részlet, és rengeteg árulkodó nyom, ami igazolhatja az olvasók előtt, hogy az ország a szakadék felé tántorog, és ideje, hogy erről a CNN is beszámoljon.

Szóval, ha balliberális újságíró lennék, tovább figyelnék. 0:22-nél láthatunk egy falat, amin két kiragasztott A4-es hirdetmény látható. Az egyiken a nyitvatartási idő van kifüggesztve, a másikon pedig arról értesítik a látogatókat, hogy a koronavírus gyanújával érkezők az ambulancián várakozzanak. És itt rátenyerelnék a teljes képernyő gombra.

Aha! A második hirdetménynél jól látszik, hogy alul, a jobb alsó sarokban kilazult a cellux. Fityeg. És egy ilyen intézménybe zárják a betegeket? Embertelenség! Jó, jó, hát a kórház szép, felszerelt, a gépek újak, modern és látványos minden – fenébe, itt kicsit kezdenék aggódni, mi a manóba kössek bele, hogy lesz ebből diktatúra és közpénz? – de szerencsére az elnyomók mindig figyelmetlenek. Mikor már majdnem letelik az egy perc, 0:50-nél jól látszik, hogy az ágyon a lepedő gyűrött!

Gyűrött, értik? Gyűrött!

Döbbenet!

És ha én balliberális újságíró lennék, most megkönnyebbülnék. Ezekből állóképek, egymás mellé helyezni szépen mind, és kész is van az anyag.

„Embertelen állapotok a Balassa János Kórházban! Káosz a magyar egészségügyben.”

Ha majd Christiane Amanpourt legközelebb interjút csinál Szijjártó Péterrel, minden bizonnyal ez is szóba kerül. Kínos lesz a diktatúránk, nagyon kínos.

Mondom, ha balliberális sajtómunkás lennék, egyrészt könnyű dolgom lenne, mert ezt cselekedném. Követném, amit mások is csinálnak. Mert az utóbbi időben a Korányi kórház faláról leesett csempe esete, a maszk alól kilátszó orr, meg Müller Cecília nem pontos Wass Albert idézete volt a honi libsi újságírás csúcsa.

Ez már igazán beleférhet.

Bár, ha libsi újságíró volnék, másrészről nem lenne túl könnyű dolgom. Mert ez megmarad. És évek múlva ezt majd visszanézni, hát, igen kínos lesz.

De hát, mint mondtam, az uzsorás meg verőlegény is felmenti magát, ez már szinte semmiség.