Szegény ember vízzel főz – tartja a bölcs mondás. (Nem tudom, hogy ez mennyire támasztja alá a gondolatmenetet, de nem ugrott be hirtelen más népi bölcsesség.) Szegény ember abból válogat, ami van. Nem finnyáskodik.

Össze kell szedni mindazt, ami kallódik a ház körül, és össze kell dobni. Esetleg kérni hozzá a szomszédból.

Mint a kőlevesnél! És lám, az is milyen finom. Még mese is íródott köré.

Ha már a forradalom, a SZrTÁJK, meg a BRÉemelés a cél – no meg, hogy Orbán megbukjon és tönkremenjen a Gundel étterem –, hát össze kell dobni mindazt, ami van. Az okos forradalmár és a népboldogító így gondolkodik.

Nem feladni a harcot! Lépni!

Mert nézzük, mi is a helyzet. A Jobbiknak nincs karizmatikus vezetője – az ember már meg se jegyzi, mikor melyik jelentéktelen pofa mond valamit –, ellenben még mindig van tábora. Még mindig ott sorakozik mögötte – egyre görcsösebben, mert ami kínos, azért az mégiscsak kínos – az egyrészt az egykori tradicionalista és radikáljobb álomvilágban élőkből, másrészt a proli komplett idiótákból álló tábor.

(Amúgy a tradicionalista nemzetek feletti birodalmiságtól az internacionalista globalizmusig igen könnyű eljutni, a folyamat szinte tálcán kínálja magát, s a lélek mindig vevő a kényelmes önfelmentésekre.)

A Gyurcsány ellenben karizmatikus figura, de nincs tábora. Mérhetetlen. Főzhet ő napi szinten kis köténkében terépcsecsőt, vagy bűvölhet kígyót, kellemes röhögésen túl nem érdekel senkit. És lássuk be, a Facebook-mémek ritkán jutnak a hatalom közelébe. Gyurcsány Ferenc megjegyezhető arc, de nincs mögötte erő. A kiöregedett munkásőrség tábora meg a banyatank-hadosztály kezd kimerülni.

Gyurcsány Ferencet a Jobbik élére! Ezt követeli a haladó erők összefogása, és a röhögni vágyó jobboldali tömeg.

Gyakorlatilag ezt követeli mindenki!

Talán erre játszik titokban maga Gyurcsány Ferenc is! Nem véletlen, hogy a bezárt ajtónak futó, meg a földön fetrengési versenyben ő nem vett részt.

Kivár. Komolyabb szerepre készül. Ne várassuk hát tovább!

Felszólítjuk a Jobbik sajtóját, hogy az Alfahír meg a Zsúrpubi lassan kezdje beadagolni a tervet, apránként fogadtassa el a táborral – aki még ott van, az garantált, hogy mindent elfogad, annak a torkán már akármit le lehet nyomni –, Gyurcsány meg kezdje meg a tárgyalásokat!

A dolgozó embernek jár a szórakozás!

Ahogy a mondás is tartja: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!

Éljen a SZrTÁJK! Előre a BRÉemelésért és No Pasarét!