Ezért aztán nem is boncolgatom az ’Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó’ közmondásunkat, mert ennek tartalma annyira távol áll a bolsi-libernyákoktól, hogy még véletlenül se találunk olyan valakit, aki a mondat második felét komolyan vette volna. Sokkal közelebb áll hozzájuk az ’Olyan szegény még sosem voltam, hogy ígérni ne tudjak’ népi bölcsesség. Ezt ugyanis az emberek legtöbbször viccnek szánják, azt sugallva, hogy az adott szó eleve súlytalan.

Talán ezért röhögtek sokan a markukba, amikor Dobrev Klára vigyorogva bejelentette, ha miniszterelnök lesz, akkor a nyugdíjasok 150 ezer forintnyi juttatást kapnak, illetve visszavezetik a nyugdíjak svájci indexálását. Ebből 50 ezret sima segélyként folyósítanának, hogy érezze a nép, visszajöttek a segélyosztó kommunisták, 100 ezret pedig kárpótlásként a nyugdíjasokat az elmúlt tíz évben ért veszteségekét. Ami természetesen nem érte őket. Sőt! A svájci indexálásról meg csak annyit, hogy az pillanatokon belül romba döntené a vállalkozásokat, ezzel együtt a nyugdíjkasszát, így az egész gazdaságot. Akkor aztán se nyugdíj, se stabil gazdaság, se biztos jövő.

Az ígéreteit rémisztő mosollyal feldíszítve átnyújtó Dobrev szeme előtt nyilván ott lebegett a nyugdíjasok 2,5 milliós tábora, akiknek még az előtt kell szavazniuk, hogy az ígéreteket számon lehetne kérni. A rémisztő jelző egyébként nem annak szól, hogy Dobrev Klára arcának női báját bármi is beárnyékolná, hanem annak, hogy az eddig tapasztalatok szerint mennél vigyoribb ábrázattal nyújtják át a csomagot, annál kevesebb valósul meg belőle. Konkrétan semmi.

Miután a Demokratikus Koalíció az MSZMP jogutódjának, az MSZP-nek az utódpártja, így semmi nem akadályozza meg a magyarokat abban, hogy Dobrev szavainak előzményeként akár Horn Gyuláig is visszarepüljünk az időben.

Anno még a baloldali publicisták is szórakoztak a néhai miniszterelnök 1997-es kampányötletén, miszerint ingyenesen utazhattak volna a nyugdíjasok az akkor még működő Malév gépein is. Az 1998-as újraválasztására készülő kormányfő a következő bejelentést tette: „1998. január 1-jétől (…) az év öt hónapjában – februárban, márciusban, áprilisban, októberben és novemberben – a Malév járatain is ingyen, korlátozás nélkül lesz lehetséges az utazás e korosztály számára.” A korabeli HVG szerint akadt olyan nyugdíjasszervezet, amelyik Horn bejelentése után néhány órával az összes tagja számára testületileg jegyet igényelt Amerikába. Végül az ingyenes repülésből persze semmi nem lett.

A 2010-es önkormányzati választásra készülve pedig Horváth Csaba, akkori főpolgármester-jelölt, Zugló jelenlegi polgármestere állt elő az ingyenes BKV-használat ötletével, ami szintén malaszt maradt. Ugyanő korábban a Dunagút tervével szórakoztatta a nagyérdeműt. Elképzelhetőnek tartotta ugyanis, hogy a túlterhelt budapesti rakpartokat bevezessék a Duna alá és ezzel a folyó alatt létrejöjjön egy észak-déli alagút… Szegény.

S hogy Gyurcsány se maradjon ki a sorból, említsük meg, hogy a 2006-ban megalakult Gyurcsány-, majd Bajnai kormány annyira szívén viselte a nyugdíjasok sorsát, hogy több mint 7 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. S nem hogy svájci indexálásról nem volt szó, de még a nyugdíjas inflációt követő nyugdíjemelést sem biztosították. Hogy a 13. havi nyugdíj amputációjáról már ne is beszéljünk.

Szóval az ígérgetéseknek és az ostobaságoknak korábban sem volt határa a szocilibek háza táján.

Mindezek fényében érdemes szemlélni Dobrev Klára 150 ezer forintos „ajándékának” a bejelentését, amelyet nyilván nem maga döntött el, hanem csak Gyurcsány Ferenc párelnöki hozzájárulásával tehetett közkinccsé tenni. Ebbe a körbe tartozik a társadalom széles rétegei számára tett ingyen víz, ingyen áram, ingyen gáz ígéret is, amelynek megvalósulása egyenlő eséllyel esik latba Horn Gyula ingyen repülős és Horváth Csaba ingyen BKV-s javaslataival.

Felesleges idehozni Dobrev európai minimálbérről és -nyugdíjról szóló mézesmadzagját, amivel ugyan még mindig bolondítja vele az embereket, de ettől még nem megy ez által a világ előrébb. Sőt! Az idevonatkozó uniós irányelv szerin „nem cél sem a minimálbérek szintjének uniós harmonizálása, sem a minimálbérek megállapítására szolgáló egységes mechanizmus létrehozása”. Vagyis semmilyen formában nem lesznek egységes európai bérek és a nyugdíjak.

Az egészben csak az arcpirító pofátlanság a legfájóbb, amit a Gyurcsány-család a magyarokkal szemben még mindig rezzenéstelen arccal gyakorol. Tudják, hogy hazugság, amivel megpróbálják megtéveszteni az embereket, mégis jönnek, mosolyognak és valóságként közlik az emberekkel a valótlanságot. Épp olyan, mint amikor harsány oltásellenességüket egycsapásra oltáspárti kommunikációval váltják föl. Mert első a politikai pecsenye sütögetése.

Ha valami csattanót mégis akarunk mondani a ’Soha be nem váltott ígéretek’ címet viselő történetünk végén az az, hogy 1998-ba Horn Gyulát Orbán Viktor buktatta meg a választáson, Horváth Csabát pedig 2010-ben Tarlós István.

Az ember csak csodálkozik, hogy ekkora pofonok után Gyurcsányék még mindig ott, a vakításnál tartanak, mint közel negyedszázaddal ezelőtt.