Már csak azért is érdekes mulasztás ez, mert blogjának tanúsága szerint 2006-ban örömmel emlékezett meg a tízéves házassági évfordulójukról. Írását akkor így kezdte: „Kétévnyi ismeretség után házasodtunk össze Klárával 1996-ban. Ő 24 éves volt, én 35. Két olyan ember találkozott, akit erős személyiségnek tartott a környezete. Ha úgy tetszik, dominánsnak. Mi tagadás, emberünkre akadtunk egymásban.” Aztán így folytatta: „Ha megkérdeznénk, mi is a legizgalmasabb a házasságunkban, akkor azt mondanám, hogy az a képesség és az a vágy, hogy beszélünk egymással. Beszélni és beszélgetni. Tegyük hozzá, engem, azt hiszem, Klára tanított meg beszélgetni.”

Ne firtassuk, hogy Dobrev Klára miniszterelnökjelölt-jelöltté való előrelépése hozzátesz-e a kapcsolatukhoz, vagy éppen ellenkezőleg, kivesz belőle. Az viszont annál érdekesebb, hogy ha Klára tanította meg Gyurcsányt beszélgetni, akkor vajon a családi alapon bolgár kultúrával, titkosszolgálati hátországgal rendelkező asszony taníthatta-e meg Gyurcsánynak a hazudozást is?

Ha így lenne, akkor például az őszödi beszéd Dobrev Klára vitathatatlan sikerét jelenthette, hiszen ott a Böszme valójában párttársaival beszélgetett, és vallotta be kormányfőként: „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”

Nem tudni, hogy a „kurva ország” minősítés a jubilálók nemzettel kapcsolatos egyetértésére épül-e. Az azonban tény, Gyurcsány eddigi pályafutása fényesen alátámasztja, hogy neki az ország is eszköznek kell. Nem azért, hogy megéljen belőle, mert a rávalót anyósa, Apró Piroska már régen kiszedte – naná, hogy a közös kasszából –, hanem azért, hogy kiélje politikusi szenvedélyét. Azért meg pláne nem, hogy az itt élőket szolgálja. Ellenkezőleg, hogy a magyarok szolgálják őt. Hogy kommunista-liberális elődeihez hasonlóan elvegye a 2010-ben visszaszerzett szabadságukat. Hogy ő legyen a király, lehetőleg mindenáron. Még akkor is, ha eddigi kormányfői munkája a lehető legnagyobb bukáshoz vezetett, azt követő politikai munkássága pedig a legelutasítottabb politikusi státuszt rezerválta számára.

Tény, ha az a bizonyos „k. ország” címke messze állna Dobrev Klárától, akkor a 2019-es EP-választási kampányban nem kezdte volna aktív politikai pályafutását nyilvánvaló hazugságokkal az európai minimálbérről és -nyugdíjról, nem hangoztatná azóta is folyamatosan az Európai Egyesült Államok eszményét, amely a nemzeti szuverenitás, az ország nemzetállami létének feladásához vezetne. A magyarok teljes kiszolgáltatottságához, megszokott életünk, hagyományaink, kultúránk teljes felforgatásához.

És ha a „k. ország” oly messze állna Dobrev Klárától, akkor miniszterelnökjelölt-jelölti minőségében sem küldené szabadságra a valóságot, hogy nyugodtan beszélhessen a hatalom megszerzéséhez szerinte szükséges valótlanságokról.

Nála az a kiemelkedő eredményesség, amit például a járvány elleni védekezésben Magyarország megvalósít, nem más, mint „totális összeomlás”. Vajon mi volna számára a siker, ha nem a keleti vakcinákkal megmentett másfél milliónál is több magyar élet? Csak nem az, ha ennyi ember nem kapott volna oltást, és tömegesen mennének az örökkévalóságba a néhai DK-s Penz András után, aki pártfegyelemből visszautasította az életmentő szert? Dobrevnek annyira kurva lehet ez az ország, hogy a kilábalást, a reményt is képes összeomlásnak beállítani, csak azért, hogy őt a vak követők hatalomhoz juttassák?

Dobrev helyre akarja állítani az ország rendszerváltoztatáskori renoméját. Emlékeznek, 1990 áprilisában alig ráztuk le a nyakunkról a bolsevik diktatúra rabigáját, de néhány hónappal később már a taxisblokáddal azonnal megpróbálták visszaforgatni az idő kerekét azok az SZDSZ-esek, Dobrev lelki szövetségesei, akik a titkosszolgálati ügynökhálózaton keresztül 1970 óta a mai napig irányítani igyekeznek az országot.

Kivel szemben akarja rendbe tenni a szénánkat Dobrev? A magyarok milliói szerint ugyanis az nagyon is rendben van. Csak nem a neomarxista, liberalizmustól csöpögő brüsszelitáknak akar megfelelni?

Szerencsére az általa hirdetett „sokak Magyarországa” jelszó ugyanis eddig mindig a „kevesek Magyarországát” jelentette, mert a többség pontosan tudta, hogy Gyurcsánytól és Gyurcsánynétól semmi jóra nem számíthat. A magyarok jól tudják, hogy a szemükben mi csak nyüves, k. ország vagyunk, és azoknak tart minket a teljes Gyurcsány-koalíció, bárki is legyen végül a miniszterelnök-jelöltjük.

Hogy ők ketten mit kezdenek egymással a 25. házassági évfordulójukon, az a magánügyük.

Az az ország, amely csak az ő szemükben nyüves, k., amely csak nekik nem felel meg, az a miénk.

Nekünk viszont nagyon is kényelmes, nagyon is megfelel.