Magyarország ellen most Brüsszel visel hadat. Azt mondja, ha Magyarország nem tartja be a definiálhatatlan jogállamisági feltételeket, akkor nem részesül az unió következő hétéves költségvetéséből, illetve a tagállamok által felveendő helyreállítási alapból. Ez az akarat nem más, mint Soros György 2015-ös szándékának végrehajtása. Ő mondta ki először, hogy azokat az országokat, amelyek nem engedik be a migránsokat, meg kell büntetni, és el kell tőlük venni az uniós pénzeket. A magyarok és a lengyelek ezen alapszerződés-ellenes magatartás miatt emelnek vétót. Ha ugyanis a meghatározhatatlan tartalmú jogállamiságot hozzákapcsolhatják a Brüsszeltől járó pénzek kifizetéséhez, akkor más témákban is meg lehetne tenni ugyanezt. Ekkor a többségi döntések átveszik a jog uralmát. Magyarország pedig kénytelen lenne minden olyan uniós döntéshez jó képet vágni, amely rossz az országnak, viszont jó a nyugati libernyák világnak.

Még szerencse, hogy az elmúlt tíz év eredményes gazdaságpolitikája annyira megerősítette Magyarországot, hogy 2023-ig akkor is egyensúlyban lesz a gazdaság, ha Brüsszelből addig egyetlen fillér sem érkezik.

A helyzet azonban ettől függetlenül rendkívül nehéz, éles konfliktusokkal terhelt. Ilyenkor gyakrabban gondolunk arra, hogy ha valamikor, akkor most jött el az ideje a nemzeti összefogásnak.

Ahol azonban az ellenzék kormányrúdjánál a Gyurcsány–Dobrev házaspár ül, ott sajnos összefogásról nem is álmodhatunk. Mióta ugyanis ez az ádáz küzdelem zajlik, azóta nemhogy csendesült volna az ellenzék folyamatos géppuskatüze, hanem tovább erősödött. Mintha nemcsak Brüsszelnek akarnának segédkezet nyújtani, hanem a vírusnak is. A járványkezelés miatti folyamatos elégedetlenkedésükkel az egészségügy amúgy hősies teljesítménye ellenére hergelik a lakosságot, hogy próbálják maguk mögé állítani az embereket a kormány megbuktatásáért vívott harcukban. Ők nem gyógyítani akarnak, hanem a krízishelyzetet felhasználva a hatalom megszerzésére törnek.

Amikor Brüsszel ezerrel ránk ront, Gyurcsány akkor sem képes a hazája mellé állni, inkább „pokolfajzatozza” a kormányt, sokallva az elhunytak számát. Természetesen egyetlen ember halála is sok, de amikor hazánkban a járványban elhunytak száma lényegében a fele az Európai Unió átlagának, akkor az azt mutatja, hogy eredményesen védekezünk. Ilyen esetben tovább kellene segíteni a védekezést, nem pedig hergelni az embereket az elégedetlenkedésre.

Dobrev Klára esete egy és ugyanaz. A DK európai uniós pártcsaládja által finanszírozott videóban azt a Brüsszelt reklámozza, amely a legellenségesebb módon viseltetik Magyarországgal szemben. Szerinte ez egy jóságos, segítőkész Brüsszel, s az a kormány, amely a járvány elleni védekezés emberfeletti teljesítményét produkálja, gonosz. Egyetlen országban sem ilyen alja az ellenzék az emberek életéért, egészségéért küzdő irányítókkal szemben, mint Magyarországon.

Dobrev legfrissebb Facebook-bejegyzésében pedig azt állítja, hogy „egy ország figyeli elképedve, hogy vezetőjük, látva a nemzet szenvedését, nem segíteni akar, hanem mindent tönkretenni”. Persze aki itt él, ebben az országban, látja, hogy egy szó sem igaz az egészből, de ez Dobrevet nem zavarja. Ez azok számára címzett mantra, akik nem várnak másra, csak újabb adalékra saját elvakult gyűlöletük táplálásához. Amit konkrétan nem tudnak ugyan megindokolni, legfeljebb az unalomig ismételgetett korrupció vádját hajtogatják, ami azonban minden, csak nem nyerő. Orbán választói éppen háromszor tettek e rágalmakra, és juttatták szavazatukkal Orbán Viktort a kormány élére. Szerencsétlen Soros Györgynek sem futotta többre Orbánnak szánt minapi levelében üres „kleptokráciás” frázispuffogtatásnál, meg annak a teljesen alaptalan állításnak a felhozatalánál, hogy Magyarországon vidéken jónéhány helyen nem titkos a választás.

Nem véletlenül érzékeli azt a magyar ember, hogy nincs olyan nemzetközi támadás, amelynek a magyar ellenzéki pártok ne válnának azonnal és örömmel részeseivé. Miközben legfőbb tervük megvalósításáról, a migrációról minden szinten hallgatnak, mint a sír.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke nem véletlenül mondta Gyurcsány Ferencről, ami értelemszerűen Dobrev Klárára is igaz, hiszen egy fészekalja, hogy „Gyurcsányt a valaha volt legnagyobb magyarországi gonosztevők, a legkártékonyabb emberek között tarthatjuk számon, csak azért nem egy sorban Szálasival és Rákosival, mert a történelmi feltételek eddig nem voltak adottak számára egy jó kis prolidikihez, bár – miként a kétezerhatos rendőrterror ezt megmutatta – igény lett volna rá.”

Lássuk, mire megyünk ketten? – mondja a saját termését a jégveréssel közösen ütlegelő gazda. Csak míg a gazda elkeseredésében ragadott botot, a Gyurcsány–Dobrev kettős abban a reményben, hogy Brüsszellel együtt le tudják verni a nemzeti kormány hatalmát.

Pedig azt azért legalább tudhatnák, hogy aki idegen hatalmakkal szövetkezik a nemzet ellen, azt a szovjetrendszert megélt magyarok nagyon nem bírják elviselni. A migránsokat meg pláne nem!