A hír azonban elmaradt, s gyanítom, eztán sem fog megérkezni. Talán azért, mert a tanítványok olyan piszkosak, hogy a feltámadásig sem végezne velük, ezért aztán hozzá sem fogott. Esetleg azért, mert az ő keze olyan szennyezett, hogy eleve értelmetlen lenne hozzákezdeni. De egyszerre mindkét eset is fönnállhat, semmi sincs kizárva.

Durva dolog egy istentagadót Jézus Krisztussal egy lapon emlegetni, tudom, de tény, a Megváltó Gyurcsányért is feláldozta életét, ahogy mindenkiért a világ jobbá tétele érdekében. Most már csak arra lenne szükség, hogy Ferencünk megtérjen. Így számára is ünnep lehetne a feltámadás, a magyarok számára pedig egycsapásra jobbá válhatna a világ. Nagy dolog lenne, ha egy közös nemzeti minimum talapzatán állva barátsággal tudna tekinteni Orbánra Gyurcsány! Akkor mindenki tudhatná, hiába történik esetlegesen kormányváltás, a magyarok érdekei továbbra sem sérülnének, hiszen számos baloldali hívő ember is képes nemzetben, hazában, hagyományos családban gondolkodni. S akkor tényleg az lenne a politikai verseny alapja, hogy ki tud többet tenni a választókért, kinek a vezetése mellett érezné jobban magát a bőrében a magyar: Orbán vagy Gyurcsány mellett. Sajnos ez maga a csupasz utópia, mert Húsvét ide, feltámadás oda, ekkora pálfordulásra Gyurcsány nyilvánvalóan képtelen lenne. A nemzetben gondolkodás helyett számára marad az internacionalizmus.

Így aztán marad a piszok is. Hiába mosná meg Ferenc tanítványai lábát, semmi nem változna se a keze, se a tanítványok testi, lelki állapotát illetően.

Itt van például Ujhelyi Pityesz lába. Hogy a csudába lehetne ezt tisztára mosni, mikor valahogy rendre belülről termelődik rá újra és újra a piszok. Megvan a legutóbbi ragacsa a vakcinaszerződésekkel kapcsolatban? Jó néhány nappal azután, hogy Ómolnár Miklós bemutatta azokat a szerződéseket, amelyek révén az Unió megrendelte a vakcinákat, s amelyeket az Európai Bizottság illetékes biztosa, Stella Kyriakides írt alá, Ujhelyi a piszkos lábával a kamerák elé állt és a tőle megszokott gyűlölködő hangnemben a kormányt kezdte gyalázni. „Kettő hónapja követelem írásban, az összes minisztériumhoz, illetékes szervhez benyújtott kérésben, hogy adjanak tájékoztatást a vakcinaszerződésekről. Hiszen a megrendelői szerződéseket az európai engedélyezési vakcinákhoz az Orbán-kormány írta alá. Ebből tudhatnánk meg, hogy mikor mennyi érkezik.” Azért eleve reménytelen Ujhelyi megtisztítása, hiszen itt is saját maga leplezi le önmagát, amikor azt mondja, hogy még nem kapta meg ugyan a szerződést, nem látta azokat, de azt tudja, hogy az Orbán-kormány írta alá. Szép, nem? Azt nem meri mondani, hogy Orbán Viktor szignózta, de azt igen, hogy az Orbán-kormány aláírta. Így együtt, csoportosan. Az ember elképzeli, amint az Orbán-kormány tizenöt tagja fölégörnyed az asztalnak és kormánytagok egymás kezét markolva közösen akarják aláírni a szerződést. Pontosabban aláírná, ha nem volna már ott Stella Kyriakides egészségügyi és élelmiszerbiztos aláírása.

Gyurcsány már régen rászoktathatta volna az igaz beszédre szocialista tanítványát, Pityesz millió lehetőséget adott rá, de ő is tudja, hogy reménytelen a fiú. Főleg úgy, hogy maga sem jár elől jó példával sosem.

De megemlíthetjük Szabó Tímea szutykos tipegőit is, akinek azt volt képe világgá kürtölni, hogy a Fidesz országgyűlési képviselői titokban már megkapták az oltást. Miközben jól tudja, hogy a KDNP-s Aradszki András a közelmúltban jött le a lélegeztetőgépről, szerencsére már otthon van, Bányai Gábor pedig még mindig a lélegeztetőgép fogságában fekszik. Ha Ferencben lett volna egy kis jóérzés, már akkor figyelmeztette volna az orbitálisat hazudó Timeát, hogy hátrább az agarakkal, amikor egy évvel ezelőtt ki merte mondani: „az egész kerek nagy világon Magyarországon halnak meg a legtöbben a koronavírus-járványban.”

Persze nem kell elrugaszkodni a valóságtól. Ferenc soha nem akarta szeretettől vezérelve megtisztítani tanítványai lábát. Részint azért, mert a szeretet elve idegen számára, részint pedig azért, mert ő éppen azért hozta létre a Gyurcsány-koalíciót, hogy azokat is bedarálja a Soros-kolbászba, akikben esetleg még maradt egy szemernyi jó érzés.

Itt van ez a baloldali politikai elemző, Nagy Attila Tibor, aki a szememben idáig a józanabb értékelők közé tartozott. Képes volt számomra közel maradni a valósághoz. Legutóbbi megszólalása azonban, amelyben a koronavírusban elhunytakat gyászoló hozzátartozókat mint politikai eszközt jelölte meg, mindenen túlment. Azt mondta, ha rájuk is épít kampányt egy politikai párt, akkor akár 200 ezer szavazattal is többre számíthat, ami komoly előnyt jelenthet. Nagy Attila Tibor nem politikus, őt nem kell bedarálni. Ő magától bújik bele a töltelékbe, mert reszket az övéi hatalmáért, mert látja a baloldal mérhetetlenül gyenge teljesítményét és segíteni akar tolni a biciklit.

Jézust ma, nagypénteken elítélik, a bűnöző Barabást szabadon engedik.

Vigyáznunk kell nagyon, nehogy nálunk is a feje tetejére álljon a világ. Orbán Viktor ma azt mondta a rádióban, hogy „Lesz feltámadás! Úton vagyunk a szabadság felé.”

Oltakozzunk! Éljünk a lehetőséggel!