Mivel az oltásellenes kampány nem állt le, csak szavakban beszélnek oltáspártiságról, Dobrev frontvonalba állítása pedig garancia arra, hogy ez a jövőben sem legyen másképp. Jó példa erre az a kibertámadás, amelyet valakik a kormányzati portál ellen vezényeltek péntekre, hogy a miniszterelnök által bejelentett 100 ezer Pfizer vakcinára még véletlenül se tudjanak bejelentkezni az oltakozni vágyók. Nehogy véletlenül e lehetőség kihasználásával Orbán tovább lépjen azon a sikerek által szegélyezett úton, amely a nemzeti oltalom járvánnyal szembeni kiteljesítését jelenti. A biztonságpolitikai szakértő a provokációval kapcsolatban szervezettségről beszélt, titkosszolgálati közreműködést sejtve az akció mögött, gyors vizsgálatot sürgetve.

Hogy ki állt az eset hátterében? Nyilvánvalóan politikai érdekek motiválhattak. Politikai erőktől érkezhetett a megbízás a számítástechnikai szakemberekhez, hogy tegyék elérhetetlenné, bénítsák meg az oldalt, ezzel is szítva az elégedetlenséget a kormánnyal szemben. Ki másnak állhatott érdekében egy remélt káosz előidézése, mint a politikának?

Az akciót meghirdető Orbánnak, aki előre be is jelentette, hogy várhatóan pénteken meg lesz a 4 milliomodik beoltott, vajon érdekében állhatott-e saját kezdeményezésének megtorpedózása? Azt gondolom, hogy már a felvetés is abszurd, hiszen a kormány mást sem csinál, csak egyfolytában oltana, oltana, oltana, ehhez toborozza a szerencsére egyre nagyobb számban jelentkező magyarokat. Akik féltik az életüket s tudják, hogy csak a vakcina jelent megoldást. Látják azt is, hogy környezetükben már sokan felvették a vakcinát, s típustól függetlenül mindenki jól van, ellentétben a Gyurcsányék által terjesztett kételyekkel. Amibe – nem mellesleg – már két DK-s politikus bele is halt, mert Gyurcsánynak engedelmeskedve nem adatták be maguknak a kínai vakcinát.

De vajon állhatott-e a kormány jelentkezőket gyűjteni hivatott honlapja elleni kibertámadás az ellenzék, nevezetesen Gyurcsány érdekében? Ezzel ugyanis azt lehetett szerintük elérni, hogy kudarcba fullad az Orbán által meghirdetett akció, s újjal lehet majd mutogatni a miniszterelnökre s lehet mantrázni, hogy alkalmatlan a feladatára. A hergelés, a gyűlöletkeltés újabb eszköze lehetett volna ez az emberellenes akció, ami sokak szerint inkább Gyurcsánynak jöhetett volna nagyon is kapóra.

Csak reménykedni lehet a gyors vizsgálat eredményeiben, amely napfényre hozza a sötét szándékot, törvény elé állítja a törvénytelenséget. Az minden esetre beszédes körülmény, hogy a naponta gyakran több Facebook-posztot is közzé tevő pártelnök erről a skandalumról még véletlenül sem szól semmi lényegit, pedig a gyakran alaptalan, de szívesen gyakorolt szélsőséges gyűlölködéséhez ez ritka magas labda lett volna.

Ettől azonban az emberek gondolkodását még nem tudja leállítani, így hát szabad a gazda. A kibertámadást mindenki annak a politikai erőnek a számlájára írja, amelyet valószínűbbnek tart.

Gyurcsány úgy tesz, mint aki tényleg ünnepelni készül ezen a napon. A durva életellenességből adódó kiberprovokáció elítélése helyett azonban elfogadta a kalendárium nyújtotta segédkezet, május 1-et s kibúvóként a munka ünnepét tette bejegyzése tárgyául. És már ömlött is belőle a nemzet demagógjának a gazdagok ellen hergelő érvelése: miért nem adóztatják meg a brutális vagyonokat, meg ezek öröklését? Miért nem védjük jobban a melóst? – kérdezi az az ember, aki 2002-ben az ötvenedik helyen szerepelt a Magyar Hírlap 100 leggazdagabb magyart felsoroló listáján s azóta csak gyarapodott a vagyona. Ami nyilván azért lett gazdag anyósa, Apró Piroska sokszázszázmilliós hitele segítségével, hogy küzdjön a kizsákmányolás ellen. Vagy nem! Ha-ha! Gyurcsány miniszterelnökként még az államot is kizsákmányolta, cége az áramot is olcsóbban kapta, mint más vállalatok. Mégis gazdagokról meg szegényekről beszél, önmagát farizeus módon az utóbbi kategóriába sorolva.

Gyurcsány azonban nem lenne Gyurcsány, ha legalább május elsején őszintén beszélne. Nem akar ő jót tenni most sem a kétkezi munkát végzőkkel, ahogy ő mondja melósokkal. Nem akar ő rájuk emlékezni a munka ünnepén, a munkát velük közösen ünnepelni. Egy fenét. Kenetteljes stílusa semmi mást nem szolgál, mint minden más megnyilvánulása: önnön hatalmi érdekeit. Rokonszenvet igyekszik koldulni a jövő évi választáshoz, hogy a kétkezi emberek rá szavazzanak. Idézem: „Most, május 1-én mondjuk közösen, hogy azért fogunk küzdeni, hogy jövő május 1-én új kormányunk legyen, demokratikus, európai kormányunk. (…) Segítsenek! Éljen május elseje!”

Hát erről van szó.

Befejezésül engedjenek meg egy idézetet néhai Heller Ágnes baloldali filozófustól, akit köztudomásúan soha nem lehetett Orbán Viktor iránti elfogultsággal vádolni. A Wiener Zeitung osztrák liberális napilapnak adott interjúban Gyurcsány Ferenc politikusi tevékenységét minősítve kijelentette, hogy „nagyon rossz miniszterelnök volt. Politikailag egyáltalán nem volt tehetséges, kétbalkezes volt.”

A böszme azért hízeleg május 1-én a nagyszámú, sok szavazatot jelentő kétkezi embernek s a velük szerinte szövetséges alkalmazottaknak, mert ismét be akarja bizonyítani, hogy Heller Ágnesnek igaza volt.

Tehetségtelen, nagyon rossz, kétbalkezes ember volt, aki megint a tönk szélére vinné az országot s mindenkire tenne, akinek korábban bármi jót igért.

Csak az a fontos, hogy hatalomba kerüljön addig, amíg megint el nem zavarják. Meg az, hogy az árát a magyarok fizessék meg. Egy lószart, mama!