Tizenöt éve máig rejtélyes körülmények között került nyilvánosságra a 2006. május 26-án a szocialisták parlamenti frakciójának tagjai előtt, zárt ajtók mögött elhangzott őszödi beszéd. A hangfelvételen Magyarország akkori miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc beszél, aki csak azért tölthette be ezt a tisztséget, mert a 2006. áprilisi választáson a szavazókat becsapva állhatott újból kormányrúdhoz. És ez az ember a régi garnitúrát visszahozva ma ismét az ország irányítója akar lenni, ami legalább akkora döbbenet, mint amit a beszéd nyilvánosságra kerülése okozott.

Nem lehet elégszer olvasni a Gyurcsány gyalázatos politikája miatt szükségszerűen bevezetendő, drasztikus megszorítások mellett érvelő, ám trükkök százainak nevezett disznóságokról, egy ország elől eltitkolt intézkedésekről szóló beszéd hírhedtté vált részleteit.

„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elk*rtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”

Amikor először hallottam a rádióban ezeket a szavakat, nem akartam hinni a fülemnek. Kerestem a felvételen a vágásokat, más technikai manipulációkat, amelyek azt igazolják, hogy ez csak valami rossz vicc. De nem az volt. Ez volt a drámai valóság, amely a beszéd nyilvánosságra kerülését követő tüntetéseken, különösen október 23-án a szó szoros értelmében véres valósággá vált.

Ne felejtsük el, azon a napon az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját ünnepeltük, a Fidesz nagygyűlést tartott Budapesten. Ennek végén a távozó békés emlékezőkre rontott rá Gyurcsány rendőrsége vízágyúkkal, lovasrohamokkal, közelről leadott gumilövedékekkel, szemeket kilőve.

Miközben a tüntetők, közéleti személyiségek, hazai és külföldi politikusok követelték Gyurcsány lemondását, a szégyentelen kormányfő ezt visszautasította, s tovább fonta a hazugság szennyes fonalát. A francia Le Monde-nak adott interjúban azt merte mondani: „Az az érzésem, hogy a lakosság nagymértékben támogat, és úgy gondolom, hogy tíz év óta először fordul elő, hogy valakinek van bátorsága ezt kimondani. Tehát nem mondok le.” Hozzátette, hogy „aki azt gondolja, hogy ez bevallása annak, hogy konkrét hazugság történt, az félreérti a beszédet”.

Hát, ez Gyurcsány, kérem szépen! Kénytelen-kelletlen bevallja, hogy hazudtak „reggel, éjjel meg este”, hogy csalással nyertek választást, majd azt meri mondani, hogy ennek ellenére a lakosság nagymértékben támogatja őt. És aki a monológját hazugságokról szóló vallomásnak tekinti, az félreérti a helyzetet.

A beszéd tartalma és Gyurcsánynak a nyilvánosságra kerülés utáni sötét magatartása maga a teljes erkölcsi deficit, a gátlástalanság Csomolungmája.

S ha ez még nem lenne elég arra, hogy ráébredjenek az emberek, micsoda veszély fenyegeti a nemzetet azzal, hogy Gyurcsány a régi hatalom embereivel ma ismét hatalomra tör, akkor álljon itt még egy szempont.

A líra nyelvén a fenyegető folyamatot Petőfi így fogalmazta meg: „Lassan hervadni el, mint a virág, / Amelyen titkos féreg foga rág.” Teljesítményére az egyik leghíresebb, a gazdasági fejlődést kutató amerikai közgazdász, William Easterly és szerzőtársa, Steven Pennings tanulmánya mutatott rá, miszerint a Penn World Table és a Világbank adatai alapján Gyurcsány Ferenc bekerült a világ legrosszabb 25 vezetője közé, tekintettel arra, hogy évente 1-1,5 százalékkal rontotta a gazdasági növekedést. Maga után vonva a kegyetlen megszorításokat. Ellentétben Orbánnal, akinél évről évre nagyobb a gazdasági növekedés, ami idén például soha nem látott mértékű nyugdíjprémium kifizetését teszi lehetővé, a jövő év elején pedig a 25 év alattiak visszakapják az idén befizetett személyi jövedelemadójukat. Gyurcsány rossz teljesítményével olyan „illusztris” vezetők közé verekedte be magát, mint az ugandai Idi Amin, a kínai Mao Ce-tung, az iráni Khomeini ajatollah vagy a kambodzsai Pol Pot. Mi több, a kutatás szerint Magyarország Gyurcsány idejében nem számított demokráciának.

Hogy is fejezte be őszödi beszédét ez az ember: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”