Erre mondják, ugye, hogy dicsérjen téged Gyurcsány Ferenc...

De lássuk, konkrétan mit is mondott: „A Fidesszel szembenálló politikusok tényleg sokfélék. Máshonnan jöttek. Más a családi hátterük. Máskor eszméltek. Vannak köztük alig húsz évesek, meg több, mint ötvenesek. Nem látok én ebben semmilyen csodát. Ilyenek vagyunk. Ilyen Magyarország. Van, aki egyszínűnek akarja látni Magyarországot. De az nem az. Mi, sokfélék vagyunk. Mint az az ország is, melyre vigyázunk. Ne féljetek ettől. Sőt. Szeressétek, hogy valóságos emberek szeretnének egy valóságos országot teremteni. Veletek együtt.”

Szeressük őket? Tényleg? Mint a filmbéli vörös hajú Odor Emiliát, aki a rend ellen lázadt?

Mit lehet szeretni például Jakab Péteren? Mert ő is egyféle a sokfélék között? Aki nem győzi hangsúlyozni, hogy pártja már régen megváltozott, s szorosabb szövetségest, mint Gyurcsány, el sem tud képzelni. Aztán láss csodát, egy baleset nyomán kiderül, hogy olyan sofőr vezeti a kocsiját, aki még Auschwitzban is képes V betűt formázni az ujjaival. Isten nyugosztalja Heller Ágnest, aki letörölte a Jobbik homlokáról a szélsőséges, rasszista párt koalícióképtelenségének billogát, és azt mondta, hogy ez a párt négy év alatt sokat változott, és azt kell figyelembe venni, amit most mond. 2017-et írtunk. „Kérem, hölgyeim, uraim, fogják be az orrukat!” Hozzátette: „Ha az ellenzéki pártok nem képesek az együttműködésre, azzal beismerik, hogy nem akarnak választást nyerni.” Hát, kedves Ágnes, ennyire változott meg, V betű Auschwitzban! A borsodi náci jelöltjüket, akit persze Gyurcsány is támogatott, nem is említem.

Aztán itt van Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke, a nyilvános hazudozás hétfejű sárkánya. Még véletlenül sem Magyarország érdekében ordít, sokkal inkább a hazája rovására. Ha ő egyáltalán hazának érzi születésének helyét. Annyit támadja ugyanis, hogy ezek után mindez kétséges. Legemlékezetesebb hazugsága, amikor a parlamentben a következőket mondta: „Csak hogy világos legyen: az egész kerek nagy világon Magyarországon halnak meg a legtöbben a koronavírus-járványban.”

Aztán ott van a Párbeszéd másik társelnöke, Karácsony Gergely. Főpolgármesterré választása óta már annyiszor vezette félre a budapestieket, hogy kísérletet sem érdemes tenni az összeszámolására. Elég csak utalni a biciklisávok puccsszerű felfestésére a forgalmas főutakon, az érintettek előzetes megkérdezése nélkül. Vagy a Lánchíd felújításának megemelt költségeire. Bár körömszakadtáig tagadta, hogy több lenne, végül a kivitelezőnek kellett elmagyaráznia, hogy miért annyi, amennyi. Az már csak hab a tortán, hogy mikor kiderült számára, hogy Gyurcsány Ferenc is helyet kap a baloldali összefogásban, ezt csak úgy sikerült megemésztenie, hogy lehúzott egy-két Unicumot.

Aztán ne feledkezzünk meg a jó szocialista Korózs Lajosról sem, aki undorító kamuvideójával és valótlan statisztika közlésével igyekezett erősíteni az MSZP és a Demokratikus Koalíció közti szövetséget. Járvány idején, amikor a kormány az emberek életéért küzd, ez különösen „ízléses”.

Ne hagyjuk ki a sorból a rendőrökre füstbombát dobáló Fekete-Győr Andrást sem, a budapesti olimpiatipró Momentum immár miniszterelnök-jelölt elnökét, akinek a hazához való viszonyára leginkább az világít rá fényesen, hogy a romániai választásokon soha nem a magyar jelöltek mellett kampányolt, neki valahogy mindig a román jelölt volt a támogatásra méltó. A helyhatósági és a parlamenti választáson egyaránt. Párttársa pedig arról híresült el, hogy meg akarta vonni az idősek választójogát, mondván, a jövőről a fiataloknak kell dönteni.

Az LMP-re pedig kár szót vesztegetni.

Kedves Olvasó! Hát ez a csapat! Csodálkoznak rajta, ha még a falkavezér sem tudott róluk jókat mondani? Önök szerint lehet ilyen embereket szeretni, ahogy Gyurcsány kéri?

Orbán Viktor a következőket írta erről a „szeretnivaló” Soros-kolbászról.

„Az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront.”

Ez az a kolbász, amelynek tartalmáról még a készítője is csak annyi jót tudott mondani, hogy sokféle. Ez egyszerűbben fogalmazva annyit jelenthet, hogy rossz, ehetetlen. Ha a hentes ilyen kolbászt szolgálna ki a boltban, akkor egyszerűen visszautasítanánk.

Egye tehát az, aki így is akarja. Akinek bírja a gyomra az ilyen szörnyű, Gyurcsány által bedarált Soros-katyvaszt.