Micsoda ostobaság, nem bír az ösztöneivel, semmit sem tanult, semmit sem fejlődött – a Fidesz hívei nagyjából ezt gondolják Gyurcsány Ferencről, aki ismét nekirontott a határon túli magyaroknak, elvenné a szavazati jogukat. Pedig Gyurcsány pontosan tudja, mit tesz, mi több, teljesen logikusan találta meg ezt a témát, és politikailag racionális mezőben mozog.

Hogy Gyurcsány Ferencen, amióta csak felbukkant a magyar közéletben, tökéletesen szemléltethető megannyi lelki eredetű deformáció, már közhely. (Muszáj nagy zárójelet nyitnom, olvassuk el Gyurkovics Tibor jellemzését 2006-ból: „A hatalom pszichopatája. Nem őrült, nem tébolyodott, pszichopata, ahogy kedves és hatásos leegyszerűsítéssel nagy eszmetársad és művész barátod jellemezte – talán úgy mondhatnám, rosszabb annál. A norvég szakfolyóirat úgy írja le az egyedet, mint olyast, aki az örökletes tulajdonságokon túl hamar oly kora gyermekkori negatívumok közé került – sufniban nevelkedett, nyomoronc-alkohol közegben kerülte-járta iskoláit, állandó kisebbségi komplexusban versengett lemaradásában, s nem válogató eszközökkel akart bosszút állni külső-belső elégtelenségeiért, gyakorta (ez is izgalmas adat!) házassági és hazugsági trükkökkel akará kiegyenlíteni eredendő versenyképtelenségét. (…) S ami perdöntőnek tetszik a szakleírásban, azt állítják, ez a belső kiegyenlítetlenség alapvetően ’az önazonosság-hiány, identitáshiány fájdalmas, lappangó, állandó bizonyítást erőltető agresszív cselekedetekben nyilatkozik meg’ – furcsa, de fölemlíti a ’hátba szúrás’ szót is, amely talán fenn jellemzett alakunkra is érvényesnek mutatkozik. S én ezt tartom alapvetőnek. Nem egyszerűen azt, hogy ő megszorultában lekurvázza az országot, s lepiszkolja újdonászul kapott párttársait, kik netán fékeznék őt, hanem egyszerűen ’táncol’. Ahogy a jó kommunista tömeg kiáltja is néki olykor: ’Táncolj, Feri’! – s ő táncol. Nem csak állva. Ha megfigyeled a tévében a lábait, ültében is táncol, beszéd közben, mintha ezer hangya csípné, belső hangya marja, kínozza – mert nem ő az, aki. Nincs identitása. S ez az, ami azoknak jön jól, akik miniatűr kutyafarokként akarják csóválni az országot.”

Gyurcsány tehát a szó szoros értelmében nem normális, de valóban rugaszkodjunk el most ettől, mert ez egyrészt sokszorosan bebizonyosodott, másrészt ő a kitűnő példája annak, hogy a lelki beteg ember is taktikázhat kiválóan, építhet stratégiát.

Mert Gyurcsány most éppen ezt teszi.  

Határon túli magyarokat becsmérlő nyilatkozatát éppen ezért nem önmagában, hanem az ő sajátos koordináta rendszerében érdemes szemlélni. Gyurcsánynak reálisan semmi más esélye nem lehet, mint a baloldali tömb feletti hatalom megszerzése. A saját, fanatikus hívein kívül idetartoznak az MSZP és a DK között ingadozó százezrek, akik a legszívesebben valamilyen közös listára szavaztak volna, de Gyurcsány érthető okokból nem engedheti meg nekik ezt a luxust.

Most sem a világ magyarságának üzen, nem a teljes választói skálán mozog, hanem a baloldali tömb vezére óhajt lenni. És ebben teljesen igaza is van. Stratégiájának első lépése már múlt idő: a számára megsemmisítő 2010-es év után életben maradt, kiépítette kicsiny, de hozzá személyesen kötődő táborát. Az akkori körülmények között nagy szó volt, hogy nem tűnt el a süllyesztőben, mint Bajnai vagy Medgyessy. Gyurcsányt más fából faragták, és szívós munkával visszakapaszkodott a mezőnybe. Jelenleg már ott tart, hogy jó eséllyel kötheti magához az MSZP maradék híveit, a különféle baloldali töredékszavazatokat.  

Megfigyeltük, hogy jószerével Gyurcsány az egyetlen baloldali politikus, aki kezdettől fogva következetesen elutasítja a Jobbikkal való együttműködést. Ez már a közeli jövőbe kalauzol minket: Gyurcsány felismerte, hogy a Jobbik pár évvel ezelőtti bővülésének hátterében csalódott szocialista szavazók tömeges dezertálása áll. Ezek az emberek azonban Vona Gáborék bukásával visszacsábíthatóak: semmilyen ideológiához, értékrendszerhez nem kötődő, vándorló protesztszavazókról van szó, akik azért pártoltak a Jobbikhoz, mert olcsó szociális demagógiára vágynak, és ebben a Jobbik méltó utóda a hajdani MSZP-nek. Csakhogy ezt a nyelvet Gyurcsány Ferencnél senki sem beszéli jobban Magyarországon. Ha mindenkit nem is ránt majd vissza a tavasszal bedőlni készülő Jobbikból, kétségtelenül neki lehetnek ott tartalékai, ő képes egyedül kiszakítani a maga részét a megfelelő időben – így gondolkodik Gyurcsány Ferenc, és jól gondolkodik. Éppen ezért jelen időben a maradék baloldali riválisok mellett a Jobbik a Demokratikus Koalíció fő ellenfele, és amit hívei következetes és demokratikus felindulásnak látnak, sima szavazatszerző számítás.

És erre tulajdonképpen van ideje, miután a hazai közéletben változatlanul „feketeseggű”, mindenki ódzkodik attól, hogy vele mutatkozzon. Igazából csak a saját mozgalmával kell törődnie, és másokkal, a túlélésért harcoló Jobbikkal, MSZP-vel ellentétben, akár évekig is építkezhet. Ha sikerült bedarálnia az MSZP-t, ha felcsippentette a baloldali töredékszavazatokat, ha visszahódított valamennyi jobbikost, akkor teljes erővel a nagy ellenfél, a Fidesz ellen fordulhat. Ezen a ponton azonban már nem elegendő, hogy ő az újjászervezett baloldali blokk vezére. Egyrészt, mert amíg Orbán Viktor vezeti a Fideszt, addig Gyurcsány valószínűleg kisebbségben lesz – számára csak álom több millió ember szimpátiája, támogatása. Ha azonban Orbán Viktor eltűnik a rendszerből, ha elfárad, ha lemond, ha kiesik, és a Fideszt esetleg szétfeszítik a belső ellentétek, akkor eljön Gyurcsány Ferenc ideje. Egy olyan választásban, amelyben az egy a tábor, egy a zászló helyén kisebb jobboldali pártok bukkannak fel, ahol a liberális oldal nem kúszik tíz százalék fölé, ott Gyurcsány gondosan kiépített magánbaloldala komoly tényező lehet. Egyedül soha nem szerezheti meg a hatalmat, de valamiféle együttműködésben, koalícióban akkor már legyűrhetik a meggyengült Fideszt, ő pedig diadalmasan visszatérhet tizenkét szűk esztendő után.

Erre apellál tehát Gyurcsány, erre gyúr évek óta, és az igazság az, hogy nem is gondolkodik rosszul. Igazából más választása persze nincs, de mondjuk, Molnár Gyulával vagy Szanyi Tiborral ellentétben ő világos célokat követ, tudja, honnan rugaszkodott el, hova akar megérkezni.

Számításának legfőbb akadálya ő maga. Ha a Fidesz tavasszal jól vizsgázik, Orbán Viktor újra kormányt alakít, a tábor egyben marad és a miniszterelnök jó formában végigvezeti az újabb ciklust, akkor Gyurcsány marad, ahol volt. Nem szabad lebecsülnünk azt a hatást, amit a neve és puszta megjelenése vált ki a jobboldalon. Gyurcsány Ferenc egy hatalmas felkiáltójel, örök indok, testet öltött veszedelem magyar polgárok milliói számára, ilyen fajta rossz reputációval egyetlen más közéleti szereplő sem rendelkezik.

Azt majd a jövő mutatja meg, hogy Gyurcsány stratégiája mire elegendő, de mint mindenki más, ő is a helyzet foglya. Politikai sorsa a Fidesz kezében van. Gyurcsány csakis akkor léphet szintet, ha a Fidesz új többsége elpárolog, erre pedig jelenleg kevés az esély.

De van esély. Az ördög a részletekben rejlik. Pont Gyurcsány Ferenc ne tudná ezt?