Nem akartam hinni a szememnek, amikor a díszbe öltözött fideszes-KDNP-s képviselőkkel szemben az ellenzék nemhogy ünnepi öltözetet nem húzott magára, de meg sem jelent május 2-án a parlamentben, amikor a első szabadon választott országgyűlés megalakulásának 30. évfordulójáról lehetett volna közösen megemlékezni.

Mi lehet annál nemesebb alkalom a közös főhajtásra, mint az, hogy közel ötvenévnyi kommunista diktatúra után nem az MSZMP Központi Bizottsága jelölte ki a választási indulókat, hanem maguk a magyar emberek választhattak maguknak szabadon képviselőket az Országgyűlésbe.

Ha valami, akkor éppen ez volt a magyar demokrácia diadala, amellyel több évtizedes kommunista elnyomatás után csak büszkélkedni lehetett.

Az a baloldal, amelynek tagjai nem vettek részt a tegnapi megemlékezésen, fényesen bebizonyította, hogy egyáltalán nem híve a demokráciának. Nem véletlenül használt arcpirítóan hazug és gyűlölködő kifejezéseket Gyurcsány Ferenc, amikor a T. Ház falain kívül az eseményről beszélt. „Az árulók és az elárultak nem ünnepelhetnek együtt, mert az utóbbiak maguk is árulók lennének, mi pedig árulók nem leszünk” – helyezte magát álszent módon az elárultak pózába Gyurcsány arról delirálva, hogy Orbán Viktor és társai árulták el a demokráciát. Az az Orbán Viktor lenne áruló, aki mögött éppen antikommunizmusából fakadó teljesítménye miatt tornyosul annyi őszintén leadott, szeretettel átitatott, bizalommal teli szavazat, amennyit Gyurcsány a legszebb álmaiban sem képes elképzelni? A parlamenti patkó üresen maradt félkaréja jól mutatta az igazi demokraták és magukat demokratának hazudó liberális baloldal társadalmi arányait. A krónikus bizalmi deficitben szenvedő baloldal vezére ezért volt kénytelen erős szavakkal magyarázni a bizonyítványukat, hogy miért nincsenek ott, ahol „ünnepet hazudva tort ülnek a köztársaság sírjánál”. Így magyarázkodott szánalmasan Gyurcsány Ferenc, mutogatva a kormányra, amely szerinte mindent elvett, ami a rendszerváltozás lényege volt. És akkor jött a könyökünkön kijövő mantra a nyugatos demokráciáról, az emberi méltóságról, a demokratikus jogállam tiszteletéről. A mennyezet csak azért nem szakadt rá, mert a szabad ég alatt beszélt.

Hiába hánytorgatja föl, hogy őket nem számolják a magyar nemzet részévé, miközben senki nem száműzte őket onnan. Egyszerűen csak szavakkal le kellett írni azt a helyzetet, amelybe a magyar internacionalista baloldal önszántából évtizedek óta belehelyezte magát. A világ elit komprádor alakulatába. Oda, ahol a komprádorok jó pénzért kiszolgálják az idegen érdekeket.

Még egyszer mondom: senki nem száműzte őket oda, de nagyon meg vannak sértődve, ha valaki ezt észreveszi és a nyilvánosság elé tárja.

Találóan mondta Kocsis Máté: „Miért szólal meg egyáltalán egy olyan ember, aki most is a véreskezű belügyminiszter, Apró Antal másoktól elkobzott villájában lakik? Jobb úgy mindenkinek, hogy Gyurcsány ma nem jött el, mert nem a kommunista bűnösökre emlékeztünk, hanem a rendszerváltozás nagyjaira!”

Ez pontosan így van. A demokrácia ünnepén nincs keresnivalójuk azoknak, akik magukról távolmaradásukkal igazolják, hogy bizony ma is az egykori diktátorok szellemét képviselik.

Egyébiránt, hogy mennyire folytonos a diplomás kommunista liberálisok szándéka, azt jól mutatja az a harminc évvel ezelőtti provokáció, amely szintén az Országgyűlésben Antall Józseffel esett meg. 1990. május 23-án a szólásra emelkedő egynapos miniszterelnököt lekeverte a képernyőről a Magyar Televízió, hogy helyette botrányos módon a Milan-Benfica BEK-döntő kerüljön adásba. Nehogy már meghallja az ország a régen vágyott rendszerváltoztatás szimbólumának, Antall Józsefnek gondolatait. Egyébiránt tudják, ki döntött róla? A hírek szerint Baló György – Isten nyugosztalja –, aki akkoriban a tévé választási irodájának vezetője volt, s akinek vérliberális munkásságát jól ismerjük. És hogy semmi sem véletlen: pár hónappal később, 1990 őszén, az önkormányzati választások előtt Hankiss Elemér, a Magyar Televízió elnöke nem engedte képernyőre Antall József nyilatkozatát.

A vér tehát nem válik vízzé. Kádár János, Apró Antal árnyai ma is itt sötétlenek, s miután képtelenek arra, hogy elnyerjék az emberek többségének bizalmát, azon mesterkednek, hogy a közbeszéd, a parlamenti ülésezés botrányos lezüllesztésével tönkretegyék a demokratikus intézményrendszert, hogy anarchiába fordítsák az országot.

Nem fog menni.

A kétharmad nem véletlenül lett kétharmad már harmadik alkalommal.