Most a kevésbé közismert utóbbiból idézünk, hogy jobban érzékeltessük, mit jelent pontosan, ha Gyurcsány úgymond emberi, látszólag szívből jövő hangon szólal meg. Ahogy ma az édesanyjáról, a hónap elején meg az édesapjáról beszélt.

Orbánnak mondja Gyurcsány a tévévitában: „Ami pedig a lényeget illeti, elnök úr, kérnék öntől valami szívességet most itt. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, meg vizitdíjat, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. Erre most kampányt építenek. Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni az nem igaz országhoz vezet. Önnek van befolyása, akkor én most mondom önnek: ez nem igaz. Tudja mit? Vonja vissza ezt a kampányt, mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed. Ha ön úriember, tisztességes magyar ember, és nem ármánykodással szeretne megküzdeni a kampányban, azt kérem, még ma este azt a kampányt, ami arra épül, hogy mi el akarunk adni, privatizálni akarunk, vonják ki a forgalomból. Így ön sem akarhat nyerni. Ez nem tisztességes, elnök úr!”

Ezek után – ahogy kell – jött a vizitdíj, a gyógyszerfelírási díj, majd Őszöd után a megszorítások sorozata, és semmiféle következménye nem lett annak, hogy Gyurcsány nemcsak Orbánnak játszotta el a tisztességest, hanem látványosan az egész ország arcába belehazudott.

Tegnap már írtunk róla, hogy állítása szerint egy magát Gyurcsány Ferencnek kiadó személy hívogat ismeretleneket, s oltásellenességre buzdít, természetesen a Fideszt vádolva ezzel. Bár azóta sem bukkant föl egyetlen bizonyíték sem arra, hogy ez így lenne, Facebook-oldalán ma újból előjött a témával. Pedig főzőmesterként neki kellene a legjobban tudni, hogy felmelegítve csak a káposzta jó, noha ez a menü már tegnap sem volt éppen finom falat.

Most a szegény, tavaly elhunyt édesanyját idézte fel, hogy hihetőbbé tegye oltáspárti szövegét, így próbálva eltakarni következetes oltásellenességét. „Ha most élne, dacára annak, hogy 87 éves lenne, könyörögnék, hogy oltassa be magát. (...) Mert rettentően féltenélek az utolsó percig. És elráncigálnálak valami oltópontra, mert tudnám, akkor vagy biztonságban, ha be vagy oltva.”

Ez a jóember-példázat volt hivatva érzékeltetni, hogy Ferencnek milyen nagy a szíve, s hogy egy ilyen érző fiúnak minden szava csak igaz és szent lehet. Ugyanakkor nyilvánvalóan az elhunyt mama itt is csak eszköz volt ahhoz, hogy fia piedesztálra emelhesse saját magát. Hátha így jobban benyeli a szavait a nyilvánosság.

Korábban a papát vette elő eszközként. A parlamentben olyan személyes, belső információkat osztott meg, amelyeket a családok belügyként kezelnek, s nem mesélgetik ország-világnak. „Az én apám nagyjából négyszer-ötször volt életében börtönben. (...) Emlékszem rá, hogy anyám keltett öt-hat évesen, hogy megyünk valahova, nagyon messze Pápától – már felnőtt voltam, mikor kiderült, hogy a váci börtönbe mentünk, hogy lássam az apámat, akinek volt bűne, nem kétséges. (...) Az a kérdés, hogy önöknek van-e bűne? Énszerintem igen, van. (...) Százak mentek el, önök ölték meg őket.”

Mindezt csak azért mesélte el, hogy nagyobb kontrasztot mutathasson ki egy hétköznapi köztörvényes bűnöző és a kormány tagjai között, akik szerinte „foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést” követtek el, mert nem tudtak mindenkit megmenteni. Mintha lenne a világnak egyetlen sarka is, ahol a koronavírus nem szed áldozatokat.

Aki ilyen állítással áll elő, az nagyon nem tisztességes ember. Azt a kormányt vádolja, amelynek tagjai nem gyógyítók. Ők a feltételeket teremtik meg ahhoz, hogy az orvosok, ápolók mindent elkövethessenek az emberéletek megmentéséért. És ezt meg is teremtették. Nem véletlenül állunk az Európai Unióban huszonhét ország közül a második helyen átoltottság tekintetében. Aki azt mondja, hogy a kormány ölte meg a betegeket, az azt mondja, hogy az orvosok, ápolók nem végezték jól a munkájukat. Ez pedig a gyurcsányi köpönyegforgatás iskolapéldája.

Egyik nap piros szíves zászlót húznak föl az általuk vezetett kerületi önkormányzatok épületének homlokzatára „köszönjük” felirattal, jelezve, hogy milyen nagyra értékelik az egészségügyisek munkáját, más alkalommal pedig közvetve gyilkost kiáltanak azokkal kapcsolatban, akikről előtte hősökként beszéltek.

Mérhetetlenül zagyva, visszataszító, rosszindulatú beszéd. Kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, országlásra alkalmatlan ember gondolatai, mint amilyen maga Gyurcsány Ferenc. Akinek persze megvan a magához való esze. Amikor olyan szerepeket kell eljátszani, ahol ő pozitív szereplő lehet, lásd mama-papa történet, akkor azt személyesen mondja el. De amikor olyan embernek akar odavágni, akinek talán az életét is köszönheti, akkor primadonnára bízza a kegyetlen szókimondó gátlástalan alakítóját.

Nem volt ugyanis egy szava sem akkor, amikor az összegyurcsányozott Szabó Tímea Kásler Miklós miniszterrel kapcsolatban „hentesmunkát” bírt emlegetni. Azzal az onkológus professzorral összefüggésben, aki – sajtóhírek szerint – évekkel ezelőtt megmentette Gyurcsány Ferenc életét.

Ferenc gátlás nélküli „szűrforgatását” azért hozom fel, mert ez az ember ismét az ország irányítója akar lenni. Még akkor is ő, ha Dobrev Klárát igyekszik a miniszterelnöki bársonyszékbe tolni. A választások után azonban eljöhet olyan időszak, hogy az országban minden, de minden intézkedés ennek az embernek az akaratától fog függni. Gyurcsány a képzelt valóságát építi, ahol ő az úr, s mindenki úgy táncol, ahogy a Böszme fütyül, s amelynek semmi köze a társadalmi valósághoz. Az eligazodáshoz „kapaszkodót” az ő szavai jelentenének, ami garantált nyaktörés lenne az egész országnak. A baloldaliaknak is.

Gondolkodjunk el rajta, érheti-e nagyobb tragédia ezt az országot, mint újból egy ilyen szakadékvonzó vezető?