Már négy napja várom, mikor robban fel az európai és német politikai közvélemény, de nem történik semmi, pedig Angel Merkelről kiderült, hogy nagyobb hazug, mint Gyurcsány. Kiderült, tudta mit kéne tennie a népvándorlás megindulásakor, hogyan kéne megvédenie hazáját és Európát, de gyáva volt megtenni. Aztán, hogy saját javára fordítsa gyávaságát, magára öltötte az erkölcsi hős szerepét és ravasz hazugságával a világon a szabadság és humánum egyes számú zászlóvivőjévé vált, aki mellett Teréz anya is csak kisinas lehetne. Ez lehetne a század nagy politikai hazugsága, de miért nem beszél róla senki?

Rengeteget agyalt a világ jobboldali közvéleménye, vajon mi lehet Merkel valódi motivációja, miért teszi ki hazáját és Európát ekkora nyomásnak, miért alkotta meg a willkommenskultur jelszavát. A jobboldalon nem fűlött a fogunk az erkölcsi hős magyarázatához, hogy tudniillik Merkel megvilágosodott, és ugyan még néhány hónappal korábban egy palesztin kislányt megríkatott a bevándorlással kapcsolatos kemény álláspontjával, aztán hirtelen ő lett minden migráns muttikája. Vasorrú bábából Teréz anya. Rosszabbul állt neki a Teréz anya szerep, de a világ így szívesebben ünnepelte. Az év embere lett, Obama a szabadság, a humanizmus és minden más zászlóvivőjének tekintette, aki a szabad világ lelki vezetője. A szokatlan és gyors kommunikációs transzformáció sok szenvedést okozott ugyan Európának és Németországnak, de Merkelt valódi hőssé tette a baloldali média és mainstream politika a közvélemény szemében. A váltás hitelesre sikerült. Így megalapozott erkölcsi tekintélye alapot jelentett minden más ország és politikus elítélésére, aki keményebb és határozottabb fellépést sürgetett a migráció megállítására. Ez a tekintély alapozta meg a kvótakövetelményeket, ha Németország ennyit vállal, akkor a többieknek is ki kell venniük a részüket.

Ritkán adatik meg, hogy egy ekkora politikai kommunikációs blöff lelepleződjön. Azonban megtörtént. Robin Alexander, német újságíró jóvoltából derült fény az igazságra, aki könyvet írt a történtekről. Ami meglehetősen prózai, de tökéletesen illik Merkel halogató döntésképtelen énjéhez. Kiderült, hogy nem humánumból, hanem pusztán gyávaságból döntöttek a menekültek beengedése mellett. A német politikai vezetés előkészített egy tervet a határok lezárására, belső döntés is született, de a jogi aggályokkal szemben (amik később alaptalannak minősültek) végül Merkel nem merte kimondani a döntő szót. Merkel és a német vezetés, tehát jól tudta mire van szüksége hazájának és Európának, de egyszerűen betojtak. Azt hiszem, sok kommunikációs guru, spin doktor megirigyelné, ahogy a vezetői alkalmatlanságot, a „telegatyát” átfordították a humánus politikus világszintű példájává.

Merkelt szinte szentté avatta a mainstream közvélemény, aki olyan kemény erkölcsi elhatározásában, hogy semmilyen nyomásnak nem enged. Aki inkább elveszti népszerűségét, elveszti a választást, de az ő szavaival: akkor sem akar olyan országban élni, ahova nem engedik be a rászorulókat. Végre tudjuk az igazságot, minden szava szemenszedett hazugság volt, a gyávaság elleplezésére szolgáló kommunikációs akció. Ízléstelen, undorító, képmutató, mint a mi Gyurcsány Ferink.

Én ettől hányok. De hol hánynak a többiek? Hol a felháborodás, ami Gyurcsány esetén elemi erejű volt?

Még majdnem Nobel-békedíjat is adtak ennek a nőszemélynek, az "év embere" cím meg is lett. A politika mindig kétszínű egy kicsit, de ilyen módon átfordítani a gyávaságot, a néped elárulását, az már a hazugság művészete. Amit Merkel tett, az még Gyurcsányt is túlszárnyalja, ennek ellenére nem foglalkozik vele a világsajtó. Õszintén nem értem. Pedig amit tett, azzal nagyon sok embernek ártott, és nagyon sok mindenkitől kellene bocsánatot kérnie.

Saját népe után mindjárt ott vagyunk mi, magyarok. Minket rengeteg nemzetközi megaláztatásnak tett ki az akciójával. Komoly szerepet kaptunk hazugsága hitelesítésében. Mi voltunk a fekete bárány, a bűnbak, akiket saját politikai céljaira használt, akiből mumust kreált, hogy a világ előtt még nagyobb erkölcsi magasságokba jusson a hazugságával. Ott van aztán Európa, akikre szintén rászabadította a migránsáradatot, a terrorakciókat, a nemi erőszakot és így tovább. Aztán az egész világ közvéleménye egy hazugságot ünnepelt.

Úgy tűnik a világ simán átnéz a leleplezésen, nem állítja át Merkelt a hős emelvényről a hazug padra. Nem is várnám a mainstream politikától és médiától, mert be kéne vallaniuk, hogy a migráció kezelésével kapcsolatban a kártyaváruk egy hazugságra épült.

De az isten szerelmére, legalább mi beszéljünk róla.