Gyáva népnek nincs hazája! A sokat idézett sor Sajó Sándor tollából származik. A felvidéki költő 1923-ban írta meg „A vén bolond” című versét, amely a „Magyarnak lenni” c. kötetében kapott helyet.

„Gyáva népnek nincs hazája –
Világ népe mind megveti,
Még az ég is kineveti –
Úgy kell neki, úgy kell neki! –
Így kell szegény vén bolondnak
Sírva porba hullni,
Sírni, jaj, hogy ilyen népnek,
Ilyen jónak, ilyen szépnek
Mért kell elpusztulni…”

Sajó a költeményében vélhetően a trianoni tragédiát próbálta feldolgozni. Mondata azonban örök érvényűvé vált.

Gyáva népnek nincs hazája!

Minden nemzetnek megvannak a saját nemzeti ünnepei, emléknapjai, ahogy nekünk, magyaroknak is. Bevallom őszintén, rám minden évben október 23-a van a legnagyobb hatással. Nem véletlenül. A kommunista elnyomás rányomta a bélyegét az egész családom életére. Tavaly ezekkel a sorokkal emlékeztem a 888.hu-n 1956-ra.

„Október 23-án minden évben kezembe veszek egy naplót, fekete borítójú, sárgás lapokkal teli, ceruzával írt aprócska zsebnaptár. Amennyire kicsi, annyira nagy a jelentősége a családom és az én életemben. A kézzel írt betűk a dédapám szavai. Romantikus alkat volt, papírra vetette élete legnehezebb hónapjait, amikor 1956-ban a kommunisták miatt el kellett hagynia a hazáját.”

Dédapámra akasztófa várt, amiért ki mert állni az igaza mellett. Mások az életükkel fizettek a magyar szabadságért. 10-12 éves gyerekek Molotov-koktélokkal tettek harcképtelenné szovjet T–34-es tankokat. Százezrek vonultak az utcára a független hazáért.

„Mert egy nép azt mondta: »Elég volt.«”

Hasít a szívünkbe Márai Sándor mondata.

1956 októberében a magyar népnek elege lett. Összefogtunk, és fellázadtunk az elnyomókkal szemben. ’56-ban megtanultuk, hogy csak magunkra számíthatunk a bajban. A történelmünk során számtalanszor megtapasztaltuk, hogy az összefogás egy olyan erény, amivel nemcsak köveket, hanem hegységeket is képesek vagyunk megmozgatni. Ezért minden évben meg kell emlékezni 1956 hőseiről, mert ők igazi hősök és hazafiak voltak.

Nem véletlen a hangsúly az „igazin”. Október 23-át minden évben megpróbálják aktuális politikai haszonszerzésre felhasználni. Nincs ez másképp idén sem. Az ’56-os hősökről való emlékezés egyes Magyarországon élő egyedek szerint azt jelenti, hogy 2020-ban ők maguk a „hősök”. Még leírni is kellemetlen, de itt az SZFE-s hallgatókra és a körülöttük kialakult hisztérikus közegre gondolok. Mármint ők hiszik ezt magukról. Na, most ezeknek a nem is tudom, miknek szeretném jelezni, hogy a vergődés helyett olvassanak, kérdezzenek utána, hogy mi történt pontosan 1956-ban. Ha ez megvan, akkor gondolkodjanak el, majd magukat elszégyellve menjenek szépen haza, és adjanak hálát, hogy olyan korban élhetnek, amelyben a szánalmas picsogásuknak semmilyen következménye nincs.

Gyáva népnek nincs hazája!