A zöldkérdésekkel foglalkozó NGO-k, civil szerveződések világszerte hangosan küzdenek a korrupció ellen, célkeresztjükbe hol nemzetállami kormányok, hol bizonyos gazdasági szereplők, vállalatok kerülnek. Az alábbiakban érdemes áttekinteni az ő valós helyzetüket is ezen a téren, vagyis néhány példán, gyakorlaton keresztül megvilágítani, hogy ezek a szervezetek és hálózataik mennyiben lehetnek mentesek a kétes pénzügyi tranzakcióktól. Különösen annak fényében, hogy számos jóhiszemű polgár vagy kisebb gazdasági szereplő támogatja e szervezetek kampányait és deklarált erőfeszítéseit a világ valamennyi kontinensén.

A Greenpeace nevű globális NGO belső szervezeti változtatásai az elmúlt években lehetőséget nyújtottak a korrupciós jelenségeknek. Néhány esztendővel ezelőtt például azért keveredett botrányba a szervezet, mert a Greenpeace egyik afrikai illetőségű alkalmazottja több millió eurót veszített el adományozói pénzekből kétes – a hivatalos kommunikáció megfogalmazása szerint „rosszul átgondolt” valutaüzletek miatt. A globális környezetvédők és éghajlat-aktivisták hitelessége jelentősen megkophat az ilyen ügyek miatt. Az egyik eset összesen 3,8 millió euró (5,2 millió dollár, vagyis közel 1,3 milliárd forint értékű) „adományeltűnést” eredményezett pénzüzletek révén.

A zöldszervezetek adománygyűjtési erőfeszítéseit azonban nem csak ilyen korrupciós ügyek tépázhatják meg. Az egyik legbefolyásosabb globális zöld NGO, a World Wide Fund for Nature (WWF) esetében például a Marine Stewardship Councillel való együttműködés hozta meg a kétes üzletek gyanúját. Így például a bevételek radikális megnövelésének hatékony eszköze lehetett a „fenntartható” címkék kiadása és minden olyan halgazdaság „jóváhagyása”, amely bruttóban egy bizonyos százalékot kifizet a WWF számára. A 2000-es években amerikai vizsgálatok indultak a WWF mellett más zöldszervezetek, például a Conservation International és a Sierra Club nevű NGO ügyében is.

A „zöld” pénzalapok, az adományalap-források és egyéb támogatások pazarlásának gyakorlata régóta jelen van az egész rendszerben, ilyen botrányok már évtizedek óta tépázzák a szakosított ENSZ-ügynökségek világát is. Például az UNESCO esetében is számos alkalommal előkerült az alappazarlás kérdése, a források gyanús eltűnése, a kétéves költségvetések nem túl „hatékony” programozása. Az ellenőrzési jelentések időnként képesek kimutatni, ha világszerte adófizetők, kedvezményezettek veszítettek el pénzt, és sajnos gyakori eset, hogy elmarad az egyes programok hatásának szisztematikus értékelése is. Időnként előkerül védekezésként (például az UNESCO-nál, főleg az ezredforduló környékén, bár az érvek idővel változhatnak), hogy a belső számviteli és könyvvizsgálati eljárás nem volt megfelelő, valamint hogy a rendszer számítógépei már nagyon elavultak.

Az ilyen ügyek jelentősen aláássák a szervezeti hitelességet. Volt olyan időszak, amikor az UNESCO-n belüli kinevezések és előléptetések 40 százaléka nem felelt meg a szervezet tisztességes versenyre vonatkozó saját kritériumainak sem – állt egy ellenőrzési jelentésben.

A nemzetközi klimatológiai és zöldszervezeteknél sok esetben komoly probléma a transzparencia hiánya, vagyis hiába van jelentős tagság (szakosított ENSZ-szerveknél, például a WMO-nál számos tagállam is), sokszor szűk körű, alig pár tucat ember alkotta végrehajtó tanácsok működtetik a globális szervezeteket a tagoktól és tagállamoktól teljesen függetlenül, és a szélesebb kört felölelő, nagyobb testületi ülések között csak korlátozott információk jutnak ki a kormányközi szervezetek szűk végrehajtásán kívülre. Az is gyakori jelenség, hogy a tagok hozzáférését különböző okokból megtagadják tanácsi ülések esetén.

A helyzetet nehezíti az ENSZ-re amúgy is jellemző szervezeti és pénzügyi átláthatatlanság, márpedig a világszervezetnek és szakosított szerveinek jelentős a befolyása a nemzetközi NGO-hálózatok működésére.

A korábbi korrupciós példákhoz is kapcsolódóan, fontos tisztázandó fogalom a zöldszervezetek pénzügyi visszaéléseinél a „zöldre mosás”, angol nevén greenwashing. A nagyvállalatok által szponzorált zöld NGO-k sajátos gyakorlatában látszatintézkedések keretében (például zöldmezős beruházásként öko városrészek, lakóparkok építése) a környezetvédő szervezetet pénzelő multik, például olajipari vállalatok környezetszennyezése, természetkihasználása felett gyakran szemet hunynak, vagy látványosan lealkudják a maguk büntetését a nyersanyag-multivállalatok. Az egész rendszert ez a logika mozgathatja: például a 470 NGO által működtetett világméretű Global Call for Climate Action’s TckTckTck-kampányban partnerként együttműködő Corporate Leaders Group on Climate Change nevű nemzetközi klímaplatform tagjai és résztvevői között olyan neveket találunk, mint a Shell olajvállalat, a BP (British Petroleum), az Unilever globális fogyasztásitermék-gyártó, a Coca-Cola és más ismert multicégek. Ezek a kiterjedt multivállalatok pedig természetesen a saját globális kereskedelmi érdekek mentén kívánják befolyásolni a globális zöld együttműködést, a problémás átláthatóság miatt könnyen utat nyitva a greenwashing-nak, a korrupciós jelenségeknek.

A „zöldprojektek” jelentős része valójában éppen ellenkező célt szolgálhat. Például a 2000-es években a Keep America Beautifulról (KAB), egy látszólag szemétellenes szervezetről írta meg az amerikai sajtó, hogy valójában olyan nagyvállalatok finanszírozzák, mint a McDonald's, a Coca-Cola és az Anheuser-Busch, valamint a nagy dohányipari társaságok, és a szervezet inkább ellenezte az olyan jogszabályokat, amelyek a vállalatokat felelőssé tették volna a palackok, konzervdobozok vagy a dohányáruból visszamaradt csonkok (cigarettacsikkek) újrahasznosításával kapcsolatban. Néhány csoport továbbra is fejjel támad a környezetvédelem ellen.

Az amerikai környezetvédelmi szervezetek egy része (például a Western Fuels Association nevű szénkonzorcium pénzelte Greening Earth Society) pedig amellett érvelt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása valójában jó dolog, mivel ez a gázkibocsátás idővel növénynövekedést és zöldebb környezetet eredményezhet. A világ egyik legnagyobb, összesen 193 országot lefedő környezetvédő szervezethálózatát, az Earth Day Network is elérte annak a vádja, hogy valójában az eredeti koncepció korrupt változata lett belőle, és a háttérből látványos marketingkampányokat indító globális multivállalatok (Wal-Mart, General Electric és mások) zöldebb „fordulatát” is óvatosan érdemes kezelni.

Bár az Egyesült Államok tekintetében is nehéz az ilyen esetek feltárása, nem kizárható, hogy az Obama-külügy, a State Department erős nyomást gyakorolhatott a kormányzattal együttműködő zöld NGO-kra a különböző környezetvédelmi témájú ellenőrző jelentések és ajánlások elkészítésénél. Ez a „játék” tehát sokszereplős, többdimenziós, hiszen nemzetállami kormányzatok, nagy cégek és globális multivállalatok, továbbá nem kormányzati szervezetek (NGO-k) vesznek részt benne, a nemzeti mellett a szupranacionális szintet (lásd ENSZ) is beleértve.

Kijelenthető, hogy e körben a nemzetállamok felelőssége és a számos állam alkotta nagy nemzetközi szervezetek szerepe is fontos, vagyis az állami szereplőknek is maradt mozgástere a zöld szervezeti és intézményhálózat újraszabályozásában, és a terület korrupciós fertőzöttségének csökkentésében.