Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

GFG blog 1.: Az embargóról

G. Fodor Gábor

2022.05.23. 10:00

Újraindul a GFG blog. Mindig kell egy gondolat és egy gondolat kell.

 

Az a kérdés: kinek mi a célja.

Akinek a béke a célja, az azt mondja, hogy a szankciók rosszak. Azért rosszak, mert nem visznek minket közelebb a békéhez. Ráadásul többet ártanak nekünk, mint annak, akinek a szankciókkal ártani akarunk. Sőt, mi több, nincs olyan embargó, amit ne lehetne kijátszani és nem is volt még eddig olyan embargó, amit ne játszottak volna ki. Az embargó tehát a béke elérése felől nézve irracionális eszköznek tűnik.

Ha az embargó irracionális, mi magyarázza, hogy mégis ragaszkodnak hozzá?

Mondhatnánk azt is, hogy azért ragaszkodnak hozzá, mert a szankciót hozó szereplők nem ismerték fel saját érdekeiket: nem tudják, hogy a szankciókkal maguknak ártanak. Ez önmagában is irracionális feltevésnek tűnik. Mondhatnánk azt is, hogy az őrület lett az új norma, a moralitás felülírja a realitást és ezért az érdekeinknél – a realitásnál – fontosabbak azok a megfontolások, amelyek valamely morális igazság kifejezését tartják fontosnak (egész Európa pro-ukrán álláspontot foglal el) – az embargó tehát nem szolgálja a mi érdekeinket, sőt árt azoknak, noha könnyen lehet, hogy van olyan szereplő, aki jól jár velük. Ettől még az embargó nem racionális, hacsak nem arról van szó, hogy nem a békét akarjuk elérni, tehát a cél nem a béke, hanem az agresszor megbüntetése. Az embargónak tehát az a racionalitása, hogy a büntetés eszközének gondolják, pótcselekvés, ami a büntetést pótolja. Annak szimbóluma, hogy a jók megbüntetik a rosszakat – még ha beledöglünk is.

 

S valóban, akár bele is dögölhetünk. Nyugaton már nem is a békéről beszélnek, hanem arról, hogy elhúzódó háborúra kell felkészülni, miközben a rezsiköltségek elszabadulnak, a gazdaság bedől, a családok pedig nélkülöznek.

Ezen ponton lép be a politikai felelősség kérdése. A választott vezetőknek az a dolguk, hogy a saját politikai közösségük érdekeit képviseljék. Azokat az embereket, akik megválasztották. Ez a választott vezetők politikai felelőssége.

Ezért egy ponton túl („vörös vonal”) nem lehet támogatni a szankciókat, mert akkor szembemegyek azzal a politikai morállal, ami a politikai felelősségből jön. Ellene kell tehát menni az irracionális embargónak. Csakhogy ha nincs realitás, csak moralitás, ha túl vagyunk az érvelésalapú politikai kultúrán, akkor az a helyzet, hogy nem lehet ellenvéleményt megfogalmazni. A Morállal nem lehet szembemenni. Akinek ellenvéleménye van tehát, az átkerül a gonosz oldalára.

Mégis ki kell tartani. A konfliktus árán is, mert a saját közösségemhez fűződő politikai felelősség mindent megelőz. Ez az első parancs.

 

Ezért van az, hogy ma Európában az embargó témája olyan mint egy esszencia, egy sűrítmény, amiben minden benne van. Benne van minden, ami fontos egyúttal a jobboldal számára: a politikai felelősségből jövő kötelességek; a nemzeti szuverenitás kérdése, tehát a magyar érdek érvényre juttatása; a rezsicsökkentés, tehát a családok érdekei; a hatalmával visszaélő Brüsszel; a háborúhoz és a békéhez való viszony; az érvelésalapú politikai kultúra igenlése; a józan ész melletti kiállás és ne legyünk farizeusok, természetesen a politikai piac bővítésének lehetősége is, mivel az olajembargó ellenzése egy olyan racionális álláspont, amivel nemcsak a fideszes szavazók értenek egyet.

 

Az embargó tehát megadja a választ arra a kérdésre, hogy ki mit akar, ki kivel van és kivel szemben áll, kinek mi a célja és van-e elég ereje ahhoz, hogy kitartson mellette.

Az embargó ezért velejéig politikai kérdés.

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére