A rendszerváltás környékén a Fekete Lyukba járt, mert a parkban mindig ingyen adtak neki alkoholtartalmú italokat. Volt egy zenekara is, amelyre senki nem emlékszik, és annyira sem vették észre, hogy legalább utálják.

Ő ezt úgy magyarázza, hogy kompromisszumok nélkül zenélt. „Nem adta el magát.”

Beküldte egy számát a Garázsba is, de nem játszották le, azóta ki nem állhatja Nagy Ferót.

Igazából semmit nem lehet elmondani Gázáról, azonkívül, hogy még mindig él, ellentétben a haverjával, Sanyival, aki nem halálra szipuzta magát, pusztán elütötte egy autó, mert annyira a szabályok ellen volt, hogy soha nem nézett körül.

Géza is a szabályok ellen van. Az „elérni valamit”, „létrehozni”, „felmutatni” és a „letenni az asztalra” számára a leggyűlöltebb kifejezések, ennek kompenzálására olykor kiírja a Facebookra, hogy „FUCK THE SYSTEM”.

(Harminc napot természetesen nem kap érte, ahhoz azt kellene kiírnia mondjuk, hogy RENDET!)

Most kinn van Hollandiában, ahol ugyanúgy nem vitte semmire, mint itt, ugyanúgy senkit nem érdekel a véleménye, ugyanúgy az irigység vezérli minden lépését, ugyanúgy teljesen tehetségtelen, de szerencsére rosszindulatú is, amit természetesen hangzatos idealista jelmondatokkal leplez, és így visszamond a liberális politikai jelszavakból minden olyan baromságot, amivel köpködheti azt a világot, amelyben mások vitték valamire, létrehoztak valamit, tartoznak valahová, hisznek valamiben.

Gézát most épp Nagy Feró Kossuth-díja zavarja. És ennek hangot is ad számtalan csoportban az interneten.

Hogy miért pont Feró díja zavarja, azt nem tudni. Azt Géza nem árulja el. Erről nem nyilatkozik. Ha nagyon faggatnák, minden bizonnyal odavakkantana valami közhelyet, hogy a híres emberek eladták magukat, meg csak a pénzért, kiöregedett, aminek a legmélyén persze a „miért nem én?” dühe búvik meg, de mivel Géza soha nem csinált semmit, nem szenvedett meg semmiért, soha nem mentek rá évei valaminek a létrehozására, így ezt még magának sem ismeri be. Éppígy azt sem, hogy az „eladta magát” és a „nem olyan, mint régen” mondatoknak előfeltétele, hogy valaki legalább valamikor piszok jó dolgot csináljon, mert már nem olyannak lenni csak úgy lehetséges, ha az ember valamikor nagyon is olyan volt.

Mármint aki nem Géza.

Lovasi András, Bangó Margit, Koncz Zsuzsa, Presser, Zorán és Kulka Jancsi Kossuth-díja nem zavarja őt. Pedig azok is híresek, nagy emberek, és „eladták magukat”.

Rejtély Géza lelkivilága, s aki emögött a liberális sajtó agymosását látja, az konteós.

Bár mi úgy gondoljuk, hogy Vitray Tamás volt hírszerző tiszt után tán az Európa szvit – a Beatrice 1981-es csúcsalkotása –, a Bikini-féle Hova lett? és a Hamlet létrehozója is megérdemli. Bár tudom, nem teljesítményre adják, hanem pártállásra, és ha Feró balliberális, már 25 éve megkapta volna.

Géza persze ezt nem így gondolja. Géza annyira haragszik a tömegemberekre és azokra, akik beálltak a sorba, hogy az egyik Feró Kossuth-díjával foglalkozó és az ő nézeteivel ellenkező Facebook-poszt alatt odament 197.-ként kinyilvánítani a nemtetszését, és dühödten odakommentelte a kilométeres fröcsögésfolyam aljára:

„Beállni a sorba undorító!” „Légy különböző!” „Első az egyéniség!”

Kedves liberális látogató. Olvasd végig még egyszer ezt az írást.

Vajon nem te vagy Géza?