Megjegyzem, bárcsak lenne elnyomás, úgy tán még értékelhető művészet is születne. Akkor talán hallgatható lenne ez a Galla is. Mert már legalább 10 éve nem.
Mert a szabadosság a kultúra halála. Ha mindent lehet, semmit nem lehet. Ha keretek vannak és korlátok, akkor a gesztusokkal, szavakkal, hangulatokkal úgy kell játszani, hogy kimondj valamit, de ne legyen belőle bajod. Ehhez mester kell. Tudás, odafigyelés, szorgalom, akarat, tehetség, indulat ésatöbbi. De ha megszűnik a korlátozó erő, s már minden marha, minden utolsó jöttment kimondhatja, és megteheti, hát törvényszerűen hígul a teljesítmény. És így lesz a tehetségből, a művészből utolsó jöttment. És akkor marad a trágárság, a pisi, az elővett cuccos, de egyre érdektelenebbül, egyre unalmasabban és jelentéktelenebbül. Mint Galla egész munkássága, élete és művészete.

Szóval, aki nem tudná, Galla Miklóstól visszavonták a neki ítélt Karinthy-gyűrűt. És ezt se ő nem érti, se a haladó világ. Galla Miklós: „Minden ok nélkül vonták vissza a Karinthy-gyűrűmet.” Egy bizonyos Kőhalmi Zoltán – Karinthy-gyűrűs humorista – nyílt levelet fogalmazott meg.

„Kérném, küldje el írásban, mit tehetek, és mit nem, illetve szívesen vennék egy általános iránymutatást, ha esetleg váratlan helyzetbe kerülnék, és önálló
gondolatokat kellene megfogalmaznom” – kéri Dobos Menyhértet, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatóját. A humorista javasolja azt is, hogy
világítsák át az összes eddigi díjazott értékrendjét és szellemiségét „nehogy megbújjon közöttük egy érdemtelen”.

Segítek gyerekek. Mert haladóéknak az alapokat kell elmagyarázni. Tehát: Temetésen nem fogdossuk az özvegy fenekét. Vendégségben nem töröljük a
szánkat a házigazda ingébe, és kocsmában nem kurvázzuk le a pultos lányt. Ha a barátodhoz mész látogatóba, nem a mosogatóba vizelsz, és wc-papírnak nem
használod fel a házigazda frissen kijött verseskötetének lapjait. És persze nem veszed elő színpadon a bögyölődet, és nem húzogatod rajta a bőrt.

„Szerkesztőségünkbe ezek után érkezett egy levél, amely érteni véli az MTVA reakcióját, feladója egy művész volt. A levélből az derül ki, hogy a díj visszavonásának valódi oka az, hogy nemrég Galla egy fellépésén a kollégák megdöbbenésére elővette a nemi szervét, és fel is húzta rajta a bőrt előadás közben. Jelezte, hogy megmutat valamit, de mivel az alapruházata (egy alsónadrág) már eleve ki volt vágva a fenekén, nem gondolták, hogy másra készül.” (Index, 06, 11.)

Bocsánat, de ez egy normális értékrendbe nem fér bele. És tudom, hogy nem érti, és nem értik. „Meztelen stand-upról álmodom – Szilveszteri beszélgetés Galla
Miklóssal.” Ez egy kapcsolódó anyag címe az Indexen.

Minek, Miklós, minek? Levetkőzöl, és akkor mi van? Írjál inkább értékelhető dalokat. Olyanokat, amik hallgathatók. Nem élhetsz egy életen át a Kötödéből meg a Bélát itt ne keressék-ből!

Na, várj, segítek. Amikor pályatársad Torma, a Tulipános Fanfan kislemezen azt énekelte, hogy „Van egy jó kis jelenet / csókolóznak benne / Ő meg Lollobrigida / kinek nagy a lelke”, az vicces volt. Amikor a rendszerváltás után a szám ismét kijött, már ezzel a szöveggel énekelte. „Kinek nagy a melle.”
És ez így gyengébb. Ez így már nem olyan jó. Ez így már nem olyan vicces. Valami elveszett. Érted? Félek, hogy nem.

Miért megy el az ember addig, ameddig a fal engedi? Miért nem középtájig? Úgy látszik ilyen maga az ember. Az emberi természet. A tiltás egyes dolgokban
megszűnt, hát most eddig. Ha a falat odébb tolnák, akkor ezek addig mennének. Ha engednék, jövő héten odacsinálna a sarokba.

A köztudottan művészetkedvelő és műértő Hadházy Ákos is felsorakozott és beállt az értetlenkedők sorába.

„Galla Miklóst utolérte a politika, a Fidesz szájának hűvös lehelete. A királyi tévé és rádió elég megalázó módon , az utolsó pillanatban visszavett tőle egy kitüntetést, “méltatlan viselkedés” miatt. A művész úr NEM IS ÉRTETTE, MIÉRT, hiszen Ő MINDIG TÁVOL TARTOTTA MAGÁT A POLITIKÁTÓL.
Mindig ez van, soha nem szokta érteni a sok “bölcsen semleges” ember a diktatúrákban ezt. A kezdődő, csendben belopakodó diktatúrákban pláne: hogy HOGY A FENÉBE VAN AZ, HOGY Ő NEM BÁNTOTTA A HATALMAT, A HATALOM MÉGIS BÁNTJA ŐT??”

Van, aki a lábujját dugdossa ki a lukas zokniból, van, aki a bögyölőjét mutogatja. Mi ezt nem értjük, de a rokon lelkek mindig egymásra találnak.