Beszéljünk akkor egy kicsit Janiczak Dávidról. Tudják, az ózdi jobbikos polgármesterről. Aki a következőt mondta a munkatársnőjének, beosztottjának (és nem, nem pontozom ki, mert klasszikust csak szépen, pontosan):

„Oda dobod föl a pinádat! Szárazon kúrlak seggbe az összes fasszal!”

Jó, én tudom, hogy Borsod kemény hely, Ózd meg különösen. Mégis nyilvánvaló, hogy a keménység és a bunkóság nem egy és ugyanaz. Még Ózdon sem, legkevésbé a polgármesteri hivatalban, a köz szolgálatában.

Nem. Így ember nem beszél. Sem a beosztottjával, sem más nővel. Sem viccből, sem félkomolyan, sem komolyan. Így csakis sutyerák, utolsó prolik beszélnek, ócska tahók éjjel kettőkor az árokpart szélén, mielőtt belebucskáznak kihányni a frissen felböfögött sört. 

Nos, akkor szögezzük le: ilyen ócska proli, tahó Ózd jobbikos polgármestere is. Vona Gábor persze azonnal sutyorgott valamit, hogy jaj, az ember néha mond ilyeneket meg olyanokat, próbálta védeni a védhetetlent.

Hogy ilyen a Jobbik? Vagy csak Janiczak Dávid ilyen? Az ózdiak legközelebb eldöntik. Ha nekik ez jó, marad ez a stílus, marad ez a miliő. Mindenesetre, amíg eldöntik, hogy megkegyelmeznek vagy megbüntetik Janiczakot, és hogy most április 8-án hova ikszelnek, érdemes elgondolkodni egy kicsit azon, mit kellene elkövetni egy jobbikos politikusnak, hogy Vona megvonja tőle a bizalmat? És ha meg is teszi, amit mondott? Ez a gyerek üldögélt már meztelenül az irodájában, most kibukkant ez az útszéli felvétel, higgyék el, valami nem stimmel a libidójával. Simán benne van az életrajzában, hogy előrántja a himbilimbit az óvodai ünnepségen, Vona pártelnök úr pedig elnéző mosollyal, okos kis barna tekintetével azt mondja majd, hogy Istenem, a legtöbb férfinek van himbilimbije, miért volna baj, hogy Janiczak polgármesterre éppen akkor és ott jött rá a görcs?

Nemrégiben a Keménymag című műsorban azt találtam mondani, hogy szerintem jó csaj nem lehet feminista. Pár nap múlva az összes feminista ellenem ágált a Facebookon, hogy én mekkora patkány vagyok, biztos nem volt még nőm, meg hogy velem soha nem párosodnának, hímsoviniszta vagyok és persze impotens, valamint látens buzi.

Mindenekelőtt megnyugtatom az összes érintett feministát, hogy nőket már igen, bizony. Jobbakat nálatok. Százszor jobbakat. Nincs ugyanis magasan a léc, és higgyétek el, hogy veletek nem, nem, soha. Megnéztem ugyanis a fotóitokat, elolvastam a „hitvallásaitokat”. Valahogy úgy állt össze nekem a kép, hogy nektek elsősorban önmagatokkal, nem a férfiakkal van bajotok. És még halkan hadd jegyezzem meg, hogy miközben egy normális férfi felelősséget vállal másokért, dolgozik keményen, és két fontos, példamutató nő is van az életében, a felesége és az édesanyja, valamint gyermekeket nevel fel, sok-sok áldozattal, aggodalommal, szeretettel, addig nektek nagyjából az a kihívás, hogy cukrászdát váltotok-e, ahol a hasonlóan idióta barátnőitekkel cseverésztek a faszik bunkóságáról, meg arról, hogy éppen hol tartotok önmagatok megvalósításában.

A normális nők a normális férfiakat keresik. És viszont. Tudom, bonyolult, de a valóság nevű végtelen térben ez a fő játékszabály. Ahova ti bezártátok magatokat, nyilván nem, de bocsánat, momentán ez egyetlen normális férfit és nőt sem érdekel.

Nektek igazából Janiczak Dávidra volna szükségetek. Aki odaáll elétek, és feldobatja veletek a muffot, szárazon seggbe kúr. És ezt meg is mondja nektek kendőzetlenül, pőrén, egyszerűen.

Mindez azért jutott eszembe, mert az én kis meghurcolásom és a Janiczak-ügy egy időben zajlott. És amíg rólam leszeditek a keresztvizet, hogy nemet mondok egy ostoba, emberellenes ideológiára, a feminizmusra, Janiczakról nincs mondanivalótok.

Az a másik ügy nem létezik. Neki szabad mindent, hiszen jobbikos. És nektek, feministáknak most éppen a kormány a vörös posztó, a Jobbik pedig finomuló szín. Ugye, ugye? Erről van itt szó, ilyen egyszerű az egész. Ezért nem ágál Janiczak és pártelnöke ellen a sok szabadságjogos és egyenlősítő, valamint hivatásos nőbarát, férfiletörő egylet.

Egy apró köhintéssel azért tartoztatok volna önmagatoknak és általában a nőknek, nem? Az én kijelentésemhez képest Janiczaké ugyanis maga az elaljasult ősbunkóság, és amíg én az ideológiára igyekeztem nyilakat lőni, ő a nőről valamiféle bundás vagy szőrtelenített vakondként gondolkodik.

Ha nem tetszik ez a gondolatmenet, fújd szárazra, édes és hívd Dávidot, ő ahol tud, segít.