Szeptemberben egy iszlámkutató francia professzor, Gilles Kepel arra figyelmeztetett, hogy a jelenleg Európában tapasztalható terrorhullám csak a kezdete egy átfogó polgárháborúnak, amit a radikális iszlám próbál kirobbantani a kontinensen. Ez a "jihad generáció" nem egyszerűen a közel-keleti Iszlám Állam (még ha kapcsolatban is áll azzal) kinyújtott karja, nem néhány száz ISIS-katona, hanem a szalafita, vahabita iszlám vallás által radikalizált fiatalok tömege. Méghozzá jelentős tömege. Õk azok, akik veszélyessé váltak Európára. A baj tehát Európa szívében van, nem a távoli végeken.

A másod- és harmadgenerációs, valamint a megtérített, beszervezett újonnan érkező bevándorlók apokaliptikus víziója szerint polgárháborúban kell bedönteni a kontinenst, és annak romjain felépíteni egy szép új világot (azaz a kalifátust). As you wish.

Ez a szép jövő elkezdődött Párizsban, Nizzában és most Berlinben is, ahol már több mint ötven áldozata van a tegnapi kamionos támadásnak, amit egy karácsonyi vásár látogatói ellen követtek el.

Primitív, undorító szimbolizmus egy hátrafelé néző párhuzamos kultúrától, amit a „bármihez alkalmazkodó” kapitalista piacgazdaság sem tudott megemészteni, csak kiköpni.

A jihad generációnak nem lesz vége Szíria bombázásával, nem lesz vége a közel-keleti káosz nagyhatalmi „rendezésével”. Nem lesz vége az ISIS legyőzésével.

Egyféleképpen érhet ez véget, ha Európa felébred, és a hümmögés, a sajnálkozás, az üres polkorrekt dumák vagy a hashtag gyászrohamok helyett szembenéz azzal, hogy az ellenség a falak mögött van. Bekaptuk a régi trójai cumit. Magától nem megy el. Ideje kiköpni.