Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Fordítva?

Szentesi Zöldi László

2020.07.13. 11:58

Alaphír (ami, sajnos, igaz…): Két héttel ezelőtt az oklahomai Tulsában egy Tyrone Woodfork nevű fekete kölyök összevert egy idős párt, Mr. és Mrs. Straitet, akik hatvanöt éve éltek együtt. Az idős asszony, akit Tyrone meg is erőszakolt, később belehalt sérüléseibe. Mr. Strait háborús hős, a második világháborúban is szolgált. Az elkövetőt letartóztatták.

Az esetet az amerikai média pillanatok alatt felkapta, szó szerint csak percek teltek el és a nagy hírcsatornák egymással versengve számoltak be a történtekről. Tyrone borzalmas tettét kamera örökítette meg, az emberek döbbenten nézték a jelenetsort. Másnap spontán tüntetők lepték el az amerikai nagyvárosokat, a kivonult fehérek Igazságot Mrs. Straitnek! és Meddig tűrjük még ezt? táblákkal tódultak az utcára. A Fehér Életek Számítanak (továbbiakban FÉSZ) vezetői további ezreket mozgósítottak, néhány napon belül fellázadt fél Amerika. A hírcsatornákban vég nélkül elemezték az eseményeket, mindenki, még a szomorú tekintetű és fejcsóváló műsorvezetők is egyetértettek abban, hogy valami jóvátehetetlen tragédia történt Mrs. Strait meggyilkolásával. A gyászoló férj, a család közleményben tudatta, hogy abszolút egyetértenek a FÉSZ jelmondataival. „Az én drágám örülne egy olyan Amerikának, ahol a fehéreknek nem kell rettegniük a bőrszínük miatt” – nyilatkozta elcsukló hangon az idős katona.

Időközben lezajlottak az első összecsapások. A feldühödött kisvárosi fehérek összecsaptak a rendőrökkel. Három napon belül megvolt az első áldozat: egy nevadai marhatenyésztő shotgunjával szétloccsantotta két fekete rendőr fejét, de a fősodratú média nem számolt be a történtekről, mert nem akartak olajat önteni a tűzre. Egyébként is, mindenki úgy gondolta az amerikai tájékoztatásban, hogy a fehéreknek igazuk van, a feketék pedig igazán meghúzhatnák magukat Tyrone borzalmas tette után. A tüntetéseken könnyfakasztó jelenetek zajlottak: nemcsak fehér, de fekete rendőrök sokasága is letérdelt a fehér tüntetők előtt, akik hatalmas tapssal viszonozták gesztusukat. Az iskolákban a gyerekeknek fogalmazást kellett írni Mrs. Strait életéről, az országos versenyt egy nebraskai kisfiú nyerte meg Miért számítanak jobban a fehér életek? című okos esszéjével.

„A fehér életeket eddig elhanyagoltuk, túlságosan sokat beszéltünk a feketékről. Mrs. Strait példaértékű élete és borzalmas halála bizonyság arra, hogy fehérek nélkül nincs amerikai álom. Soha nem felejtünk!” – ezeket a mély érzésről tanúskodó mondatokat az amerikai elnök mondta, miközben elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában. Az idős áldozat temetésén több tízezres tömeg vett részt, többségében fehérek, de sok jóérzésű fekete és ázsiai is. A feketék többsége azonban zavartan hallgatott, visszahúzódott lakóhelyére. Minden okuk megvolt a félelemre, hiszen a temetésre küldött üzenetében az elnök arról beszélt, hogy a fekete közösség szégyene, ami történt, és éppen azért kell új Amerikát építeni, hogy egyetlen rassz, egyetlen csoport se sajátíthassa ki az országot. Időközben megszaporodtak a feketék elleni támadások – a sajtó ezekről sem számolt be –, rájuk támadtak az aluljárókban, betörték ablakaikat, felpofozták őket a nyílt színen. Fehér bandák azzal szórakoztak, hogy az elcsípett feketéket lábcsókra kényszerítsék, ha nem tették, félholtra verték őket. A kiérkező rendőrök teljesen összezavarodtak, nem csoda, hiszen a Strait-gyilkosság őket is összezavarta. Fekete rendőrök sokaságának futott át az agyán intézkedés közben, mi lesz, ha indokolatlanul használják fegyverüket, megüthetik a bokájukat, ha fehérre lőnek. Amerikában lassan felbomlott a rend, a rendőrség megbénult, a testületet súlyos faji különbségek osztották meg.

Eközben Hollywoodban már készült a Strait-gyilkosságot feldolgozó játékfilm. A forgatókönyv Mrs. Strait kislánykorától indította a történetet, amikor még a négerek uralkodtak szerte az országban, megfélemlítették és meggyilkolták az ártatlan fehéreket. Legalább hat Oscar-díj látatlanban elkelt, tulajdonképpen felesleges megrendezni a gálát. Előkészítettek további forgatókönyveket is: egyet a blues fehér gyökereiről, a másikat pedig egy fehér iskolai kosárlabdacsapat történetéről, akik nulla költségvetéssel, hihetetlen akarattal legyőzik a színesekből álló Los Angeles Lakerst. A legnevesebb fehér és fekete előadók FÉSZ-es pólóban térden állva játszottak az arénákban. Michael Jackson húga zokogva nyilatkozta, hogy Michael Jackson mindig is fehérnek érezte magát, és ha élne, dalt írna a fehér normalitásról. A nagy dalra nem kellett sokat várni: Jon Bon Jovi, Bruce Springsteen és Lady Gaga összetrombitálta neves kollégáit és barátait, a közös jammelésről klip készült, We Are All White című dalukat 0-24-ben harsogták a rádiók, televíziók, internetes felületek.

A fehér szolidaritás jegyében sorra letérdeltek a sporteseményeken a legnagyobb sztárok is, ha valaki állva maradt, a fehér társadalom kivetette magából, szponzorai visszaléptek, pénzügyileg ellehetetlenítették. Mindeközben tudományos konferenciákat rendeztek a fehér felsőbbrendűségről: megtudhattuk, hogy a fehérek civilizációja magasabb rendű, hogy Afrika első lakói is fehérek voltak, csak a feketék elűzték őket földjeikről. Az amerikai egyetemeken a fehérek safe space-ekbe tömörültek, külön stúdiumokon tanulták a fehérek amerikai történetét. A Columbia Egyetemen a legnépszerűbb kurzusokra (Fehér heteroszexualitás: a normalitás diadala, valamint a Néger visszaélések a függetlenségi háborútól napjainkig) ötszörös volt a túljelentkezés. Aztán a feldühödött fehérek elkezdték ledönteni a szobrokat: először még csak Martin Luther Kingre vadásztak, de a végén már fekete sportolók, művészek, tudósok is a népharag áldozatául estek. Szülővárosában feldúlták B.B. King emlékmúzeumát, mondván, hogy a híres zenész inkább feketékkel, mint fehérekkel muzsikált együtt. De levették az amerikai olimpiai bajnokok faláról Jesse Owens, Carl Lewis és mások fényképeit is, hiszen az alapos gyanú szerint hittek a fekete felsőbbrendűségben, ha pedig nem, akkor semmit nem tettek a gyűlöletpolitika elharapózása ellen. Év végére betiltották a sakktábla fekete mezőit, majd nyelvészek és írók írtak közös memorandumot arról, hogy az éjfekete és vaksötét kifejezéseket be kell tiltani, mert használatuk sérti a többségi társadalmat.

Így telt a 2020-as esztendő az Egyesült Államokban.

Normális?

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére