Manapság bizonyára sokan megtapasztalták, hogy az LMBTQ ideológia nem marad meg a hálószobában vagy szorítkozik egy tematikus időszakra. E körben egyfajta speciális helyzetben vannak, akik multinacionális cégeknél dolgoznak, mert ott „verseny” is kialakult, hogy mely vállalat – az angolszász terminológia szerint – a leg LGBT+ barátibb. Ezeken a helyeken több módon és szinten folyik az érzékenyítés, ezzel sokszor kellemetlen helyzetbe hozva a többséget, akik nem biztos, hogy minden követeléssel, illetve meglátással egyetértenek.

Egyes cégek komoly energiát és pénzt fektetnek abba, hogy minél mélyebb befogadáspárti politikát alakítsanak ki úgy, hogy például egyenlő juttatásokat (pl. lombik program, transzneműek műtétje, adókedvezmények) biztosítanak azonos nemű pároknak, vagy különböző forrásokkal támogatják az LGBT+-nak aposztrofált csoportosulásokat és platformok létrejöttét a cégen belül. Sőt, különböző workshopokat rendeznek nem LGBT+ kollégáknak, ahol különböző kellemetlen kérdésekkel bombázzák, illetve tananyagokkal okítják, hogy hogyan kell befogadni a más szexuális orientációjú embereket.

Számtalan olyan esetről is lehet hallani, hogy különböző kvóták vannak már nemcsak a női arányra, hanem meleg vagy más irányultságú emberek számára is. Kezdi azt hinni az ember, hogy többé már nem az számít, hogy ki hogyan végzi el a munkát, hanem milyen nemű vagy milyen színű a bőre. Hallottunk már olyan történeteket is, hogy egy vezető az új kollégáknál elsősorban a nemet, bőrszínt, szexuális hovatartozást, stb. vett figyelembe, és csak utána számított az, hogy milyen szinten tudja elvégezni a munkát. Vagy talán az már nem is számít?

LGBT+ + Emberi Jogok = Sikeres Vállalat?

Az idő múlásával a különböző kisebbségek jogainak kiharcolása és minél szélesebb közeggel való elfogadtatása egész magas szintre emelkedett. Olyannyira, hogy az ENSZ Magatartási Formát ír elő a vállalatoknak, hogy hogyan kezeljék az LGBT+ közösségekkel szembeni diszkriminációt (Standards of Conduct for Business). Ebben a dokumentumban részletesen leírják, hogy a vállalatok hogyan tartsák tiszteletben és támogassák az LGBT+ közösségeket a mindennapokban, a munkahelyeken és gazdasági tevékenység során. Sajnálatos módon az ilyen ajánlások teljesen figyelmen kívül hagyják a különböző nemzetállamok vallási és kulturális hagyományait. Akaratlanul versenyt állítanak fel az egyes országok és vállalatok között, nem beszélve arról, hogy burkolt támogatást és hivatkozási alapot biztosítanak az elvek további terjesztésére.

A legnagyobb tanácsadó cégek kutatásaikban azt próbálják kimutatni, hogy a sokféleség és a befogadó munkakörnyezet pozitívan hat a vállalatok teljesítményére. Állításaik szerint azon vállalatok, amelyek támogatták és erősítették a fent említett ideológiát, jobban teljesítettek azokhoz képest, amelyek ezt mellőzték. Sőt, a mostani koronavírus járvány okozta gazdasági visszaesésnél is azt próbálják sulykolni, hogy a cégek ne engedjenek a csábításnak és foggal-körömmel ragaszkodjanak a különböző kvóták fenntartásában.

Az egész gazdasági (?) teória mögött az bújik meg, hogy a csapatok, szervezetek illetve vállalatok csak akkor lesznek sikeresebbek, ha energiájuk nagy részét a sokszínűségnek szentelik. A globális szervezetek és vállalatok nap mint nap azon dolgoznak, hogy a nap mind a 24 óráját befolyásolják és egy adott ideológia elfogadására kényszerítsenek bennünket. Most éppen az LGBT+ közösséget tűzik zászlójukra, de ki tudja, meddig tart ezen szexuális kisebbség számára a „kegyelmi állapot”?