Az alja lelkiség legpenetránsabb megnyilvánulási közé tartozik a „Kinek mije van?”, illetve a „Kinek mennyije van?”. Ez kiélezett helyzetben óhatatlan előjön, és általában azzal végződik, hogy: „Vegyük el tőle!”

Alacsonyabb szinteken ez a csak a bevásárlóközpontokban, áruházakban kerül elő, amikor ölni kell egymást az élelmiszerekért, vagy a WC-papírért – magának már van húsz csomagja, láttam, hogy az autójába pakolta negyedórája, ne is próbálja tagadni! –, magasabb szinteken meg a politikai uszításban.

Érdekesmód, amikor kiélezett helyzetben valami önjelölt népvezér hokedlire áll, és elrikkantja magát „Neki miért van? Miből van? Mennyije van?”, akkor sosem magára gondol, holott általában nem a mélyszegénységben élők szokták az ilyeneket elrikkantgatni. (A kisembernek lehetősége sincs rá, vagy ha mondja is, ki figyel oda?)

Igaz, olykor megjátsszák, hogy a nép fiai közül valók, kölcsönkérik a sámlit valami ismerősüktől – a kopottat add, drága barátom, azt a lepattogzott festésűt, úgy kell tennem, mintha közéjük tartoznék –, s amikor felállnak rá hőzöngeni, előtte leveszik a drága karórát, hajat borzolnak, az Audit is otthagyják a sarkon, és gyalog mennek kisembert menteni, bérből és fizetésből élőt sajnálni. (Hónuk alatt cipelve a sámlit.)

Hát igen, Marosán elvtárs is mindig felgyűrte az inge ujját, amikor a munkások közé vegyült, Tordai Bence meg most kitűri a kockás ingét, nincs ebben semmi új.

A koronavírus-járvány idején sincs ez másként. Szél Bernadett rögtön jelentkezett a padlások lesöprésére. „Miért nem szolidarít velünk Mészáros Lőrinc? Miért nincs Tiborcz-adó?” Szél Bernadett szerint Orbán Viktor csak a hatalomra játszik, és egyáltalán nem törődik sem a néppel, sem azzal, hogy mi lesz ezzel az országgal. Követelte: a NER-lovagokra kivetett szolidaritási adó bevezetését.

A szocialista Tóth Bertalan szemmel láthatóan úgy vélte nem kell ilyen bonyolultan és kacifántosan fogalmazni. Elég ennyi, hogy a három X-et odakörmölő szavazópolgár is megértse: „Több pénzt az embereknek!”(Nekem ez a szöveg mellesleg kissé déjá vu ízű. Mintha az MSZP hajdanán már kampányolt volna ezzel a briliáns jelmondattal.)

Ha esetleg az ellenzék agyi kapacitása kimerülne, és a jövőben nem jutna eszükbe semmi frappáns, javasolhatom még „A fizetés legyen több, ne pediglen kevesebb!”, illetve a „Kevesebb zsarnokoskodást és gonoszságot, de több szabadságot meg világbékét!” jelszavakat is.

Botka nem piszmogott annyit, és nem Buci Gyuriig, vagyis Marosán elvtársig ment vissza az időben, hanem egyenesen a gyökerekhez, megmutatva ezzel is, hogy honnan is jönnek ők valójában. „A jövő építése azzal kezdődjön, hogy végre fizessenek a gazdagok!” (Érdekelne mellesleg, hogy Botkai elvtárs hozzákezdett-e vajon a fizetéshez?)

Fizessenek a gazdagok! Ez volt Rákosi Mátyás 1947. május 25-én Kaposvárott mondott beszédének címe.

Most ne is feszegessük azt, hogy Mészáros Lőrinc egymilliárdos adománya hogy áll arányban a Soros György által Karácsonynak (neki) odaadott egymillió euróval, inkább idézzük fel a nagy orosz író, Mihail Bulgakov, Kutyaszív c. regényét, melyben a híres orvosprofesszor könyvtárát akarták szétosztani az elvtársak. Mert a professzornak sok könyve van, a szomszéd elvtársnak meg kevés. Hogy az nem tud latinul, meg nem ért hozzá? Ugyan már. Haladó utópiákban a szakértelem, a munka, az elért teljesítmény és hasonlók nem számítanak.

Osszuk el!

A haladók mindent szétosztani akarnak. Latin nyelvű orvosi könyveket, ezüst étkészletet az osztályellenségtől, földet a kuláktól, vagy akár migránst.

„Osszuk el a vírusos betegeket!” Csodálkozom, hogy ez még nem került elő. Nyugat-Európában nagyon sok fertőzött van, itt, nálunk meg a szomszédos országokban elég kevés. Osszuk el!

(Ez már részben meg is valósult, mert olvasni lehetett, hogy Franciaországból szállítottak 250 súlyos beteget német kórházakba, lévén a franciaországi kórházak túlterheltsége miatt nem tudtak mindenkit ellátni. )

Fizessenek az egészségesek!

Akinek kevesebb a betege, attól vegyenek el egészséget és biztonságot. Egyenlőséget mindenben.