A 444.hu nevű, magát függetlennek és mértékadónak valló portál egyik cikke Kálmán László nyelvész szavait idézi Orbán Viktor miniszterelnök egyik legutóbbi nyilatkozata kapcsán, az írás pedig azt a címet kapta: „Orbán a libernyákozással a csőcselék legaljába sorolta be magát”. Az elmúlt hetekben kemény brüsszeli vitákban részt vett kormányfőnek azt a fordulatát emelik ki, miszerint: a régi, de néhány olyan libernyákot, akikkel vitatkoznia kellett, azokat azért még elviszi a hátán. Kálmán arra a következtetésre jut fejtegetésében, hogy ha egy miniszterelnök ezt a kifejezést használja – akár tudatosan, akár csak kicsúszik a száján –, akkor valójában egy náci hajlamú csoporttal azonosul, s a miniszterelnök ő magát azonosítja velük; a „libernyák” kifejezés a nyelvész szerint egyértelműen ilyen kötődéseket fejez ki. Ennek alátámasztására azt emlegeti fel, hogy a „libernyák” szó első közismertté válása abból a listából származik, amit a Hallgatói Önkormányzat részéről állítottak össze egy gólyatáboron részt vevő diákok kategorizálására, azok soraiban egyesek irányában a legnagyobb megvetés kifejezésére, a liberálisok elleni nagyon durva uszításra.

Kálmán László ezzel az eszmefuttatással inkább csak a logika érvényes következtetési és bizonyítási módjainak szabályait állítja tótágast, a homályos érvelés a két idézett példa közötti tényleges összekapcsolhatóságot érdemben nem bizonyítja. Itt most sokkal inkább a színvonaltalan stílusú, kettős mércével mérő 444 álságosságát érdemes kiemelni, azt, hogy az az orgánum ad teret ennek a véleménynek, amely például: „Hölgyeim és uraim! Íme, a fasz!” címmel közölt korábban cikket azon lelkendezve, hogy a norvég közszolgálati média készített „egy rakás szexuális felvilágosító oktatófilmet, amikben igyekeznek szókimondóan bemutatni olyan témákat, mint a nemi szervek fejlődése”. Ugyanez a portál ilyen címet adott egy másik írásának: „Pináról így még nem beszélt soha senki”, majd a szerző örömmel állapítja meg, hogy „a faszhelikopter után újabb történelmi mérföldkőhöz ért az RTL Klub”.

Egy másik ismert balliberális médium, a hvg.hu pedig tavaly nyáron, az önkormányzati választások kampányában „Berki Krisztián a mai fidesznyiksajtó hőse” címen közölt írást, amelynek szerzője viszont valóban a legnagyobb megvetéséről tesz tanúbizonyságot a közéleti nyilvánosság ő számára kevésbé rokonszenves részét képező véleményformálók kapcsán, vagyis a konzervatív jobboldal szellemiségét megjelenítő írástudók irányában. A hvg.hu szerzője a cári világ kiszolgáltatott figuráira való utalással nyíltan uszít, és mások részéről is megvetést kíván kelteni a jobboldaliakkal szemben, amikor őket „fidesznyikezi” – ráadásul nem is konkrétan egy kritizált személyt vagy annak egy inkriminált mondatát, nyilatkozatát, hanem egy egész politikai közösséget kíván lejáratni becsmérlő cikkével –, amit az egyik legolvasottabb ellenzéki hetilap online felülete persze kritikátlanul engedett is megjelenni.

A balliberális sajtó fentebb megnevezett orgánumai (így tipikusan a 444.hu is) kettős mércével mérnek, ugyanis saját rugalmasan alkalmazott morális alapelveikkel egészen más értékítéletet mondanak olyan esetek kapcsán, amelyek – legalábbis az ő logikájuk szerint – lényegében megfeleltethetők lennének egymással. Ez pedig már nem is a logika, hanem az etika területe: ha ugyanis nagyon hasonlónak tűnő eseményeket, például nyilatkozatokat vagy cikkeket más szabványok szerint ítélünk meg, és a körülmények folytán nincs olyan külön igazság, etikai alapelv, mely alapján a jelenségeket külön lehetne osztályozni, akkor az adott helyzetben igenis kettős mérce érvényesült – mely gyakorlat szelleme sajnos sűrűn belengi a honi köznyilvánosság egy jelentős szeletét.

A balliberális ellenzéki médiumok egy része, mint azt számos példa mutatja, nem kíván morális fogódzkodót vagy a tájékozódás biztos mankóját nyújtani olvasói számára, hanem inkább uszít egy másik politikai közösség, az általuk megvetett „fidesznyikek” ellen, és valójában mélyen lenézi a másként gondolkodó véleményformálókat és köznapi polgárokat. (Mint maga Kálmán is, mindehhez számosan – legyenek éppen nyelvészek, elemzők vagy közgazdászok – szakmainak álcázott mázban, de politikailag célzatosan, asszisztálnak.) Mindeközben a végtelenségig hipokriták, hiszen olyan morális érzésekről vagy erényekről prédikálnak, amelyek belőlük hiányoznak, és amelyek számos szellemi képviselőjüknek egyáltalán nincsenek. Számukra a „libernyák” egy nívótlan, sőt burkolt náci szóhasználat, de ugyancsak náluk, egy ellenzéki polgármester nyílt Hitler-méltatása bőven belefér… Ez közös erkölcsi bűnük.

Ők meggyőződéssel hiszik, hogy ezt megtehetik, permanens szellemi kútmérgezésükkel butítva, szennyezve meg közbeszédünket a faszhelikopterektől a „fidesznyiksajtóig” – mert számukra valóban nincsen morális gát, de mi ezt ugyanakkor meddig tűrjük és engedjük, elnézve hallgatóan, hogy ezt ők, mi velünk megtehetik?