Amikor tizenéves voltam, az egyik zenekarom énekesét úgy hívták, hogy Pénisz. Egy lányt is ismertem a koncertekről, azt Sárkánynak hívták, és az egyik öreg punkot – öreg punknak azt nevezték, aki három évvel korábban kezdte az ipart – pedig Őrmester becenévvel illette az egész bőrdzsekis-bakancsos társadalom, Kőbányától Zuglón át a messzi Százhalombattáig.

Mondjuk ezek rockerek és punkok voltak, nem pedig ún. államférfiak a parlamentben. Mert, ugye, mindennek megvan a maga helye, és ezeket nem szabad eltéveszteni. Sörre nem eszünk gesztenyepürét, és csokifagylalthoz mustárt.
Egyedül Kárpáti Laci volt olyan elvetemült, hogy a nagymamájának megvette karácsonyra a Motörheadtől az Iron Fist albumot, de hát ő kicsit őrült volt.

A Keep It True fesztiválra való a bőrdzseki és a csuklószorító, a Csárdáskirálynő című operettben ellenben furán jön ki, és nagyon csodálkozna mindenki, ha ott hordaná a szubrett. Ellenben a Destruction szegecsekkel volt csak elképzelhető, piros bohócorral semmiképp, meg sétapálcával sem. Ebből is látszik, hogy lehet sokfélét csinálni, de a kellő helyen és a kellő időben.

A Liliomfiban nem játszunk Bon Scottot, és a Kopaszkutyában nem dicsérjük a Neoton Famíliát, mert hogy néz az ki, és különben is Schuster Lóri hazazavar. Ilyesmit csak a libsik tesznek, de hát ők simán mondják reggel, hogy jó estét, és egy szakállas fickónak, hogy hölgyem.

Megjegyzem, még a bőrdzsekis alakok is tudták, hogy a megszólításoknak szertartásuk van, és ha az Őrmesterre mondta volna valaki, hogy „Patkány”, kapott volna egy pofont. Amiért ellenben Patkány nem haragudott volna, hanem lehet, hogy megkínál sörrel. Az Őrmester ennél csak akkor lett volna morcosabb, ha azt mondják neki, hogy elvtárs. Na, akkor lebontotta volna a kultúrházat.

A libsi hülye gyerekek sosem tudják, mikor mit kell mondani. Ez a Jakab Péter sem tud különbséget tenni a házelnök úr és a ficsúr között. Mindkettőben ott az úr, de hatalmas a különbség, az embernek olykor az az érzése, hogy direkt mondja rosszul.

Ja, igen. Ha valaki esetleg nem tudná a hírekből, a Jakab Péter nevezetű jobbikos fickó Kövér Lászlót leficsúrozta a magyar parlamentben. Többször is. Aztán Kövér László elvette tőle a hangot, majd Jakab hápogott, és forgott körbe-körbe, mint pártja ezelőtt pár évvel, amikor kereste, hogy hova menjen nyalni, kihez csatlakozzon, hol jár jobban a befekvéssel.
Most látszik, mennyire hiányzik a párbajjog, ami védi a becsületet, és visszafogja az ilyen szarháziakat. Akik egy „asszonyság” miatt puffognak, de az alapvető tiszteletet nem adják meg.

S hogy mit is mondott Jakab? Handabandát. Illusztrálom.
„Péntektől már védettségi appal is lehet igazolni, ha valakit beoltottak. Az alkalmazás kiváltja a plasztikkártyát, lehet vele menni moziba vagy állatkertbe, de van olyan szolgáltató is, akinek nem ment rögtön az átállás.” (Telex, május 18.)

„És akinek sürgős, az péntekig mit csináljon? Aki csütörtökön tud csak, az haljon meg? Ez a maguk lelkén szárad. Hogy számolnak el azzal a sok kedden meg szerdán meghalt emberrel, akinek az életét megmenthették volna, de önök csak péntektől tudják igazolni. Mert van, aki nem állatkertbe szeretne menni, mint maguk, akik mindent ellopnak, és van pénzük moziban szórakozni, ficsúrok, hanem az éhező, terhes, lábtöréses, beteg feleségének hozna ételt az ingyenkonyháról, mert nem jachtozni jár, mint egyesek.”

Valami ilyesmit karattyolt.

Mivel én nem vagyok politikus, nem vagyok a magyar parlamentben, és nem állok/ülök Dalmácia, Horvátország, Ráma, Halics, Lodoméria, Erdély címere alatt, én csak ülök a gép előtt, kopácsolok, és bömböl a háttérben a Wolf együttes Feeding the Machine albuma, én simán megtehetem, hogy azt mondom: Jakab, te egy pöcs vagy. Egy Farokfej Péter. Tudtad, hogy bunkón viselkedsz, tudtad, hogy nem lehet, de direkt arra mentél, hogy majd lehessen mondani, hogy elvették a szót, te vagy a mártír.

Javaslom, ilyesmit ne a parlamentben csinálj. Egyrészt mert tiszteletlen, másrészt mert nem kapsz egy hatalmas maflást, amit egy csepeli kocsmában kapnál a csapostól. Gyáva dolog ott pimasznak lenni, ahol nincs következménye. Vagyis de. Ötpercnyi hírnév és egy kis mártíromság.

Jó, tudom, az enyémnek sincs, de mint mondtam, én itthon ülök, nem a parlamentben.