A Manowar első albumát hallgatom. Kiváló album. (Én az első négyért vagyok oda, később kissé steril lett meg szájbarágós, de most nem ez a lényeg.)

Battle Hymns. Ez a címe.

Ha az ember a Manowarra gondol, az első, ami eszébe jut, az a férfiasság. Nem csak a fotók, sőt, nem is csak maga a zene. A kiállás.

Még a 90-es években – amikor a tiszta, fehér, hetero, tradicionális metalba kezdett bepofátlankodni a rap, meg minden modern mocsok – egy koncerten leálltak, s így szóltak a közönséghez: A hamis metalosok hagyják el a termet!

A libsi persze ezen röhög. mert a libsi mindenen röhög, ami fontos és komoly valakinek. S mivel fontos és komoly, így óhatatlanul ragad hozzá némi pátosz. Himnuszok, címerek, egyenruhák, nemzeti lobogók. S neki ez vicces. Az Úrjézus születése napján elpityeredő idős néni, a bajtársaira emlékező agg veterán, Sinkovics Imre a Bánk Bánban, vagy a true rocker, akit taszít, hogy hígítják a kultúráját.

Amikor a különféle devianciák jogait meg vélt sérelmeit kell óbégatni, akkor nem röhög. Az komoly dolog. Egy szőrös transz elmebeteget férfinak neveztek a szupermarketben, és nem nőnek, meg nincs képviselete a melegeknek a hajdúszoboszlói énekkarban, az véresen komoly. Ott sámlira állunk, és rettegve, könnyek közt fuldokolva olvassuk a petíciót.

Szóval férfiasság. Vannak, akik a férfiasságot másban élik meg. Testépítés, nők hajkurászása, szerepjátékok, megszerelni valamit a fürdőszobában. Ez mind-mind férfiasság. Egy ismerősöm túrázik. Számomra elképesztő távolságokat kutyagol, ezekről naplót vezet, méricskéli az időt, túrázó közösségeket épít, és megemlékeznek régi, sok évvel ezelőtti túrákról. Más meg horgászik. Félórákig képes beszélni a horgokról, csalikról, botokról, úszókról, a fárasztás technikájáról, és persze a zsákmányról. A libsi ezt se érti, sőt, elborzad. Micsoda kegyetlenség kifogni a halat, kifogni és megölni. Ő elmegy a boltba, és ott veszi meg. Az más. Azok a konzervben születnek.

A férfiasságnak ezernyi megnyilvánulása van a történelemben. Lovagi hősiesség, Búvár Kund, Mucius Scaevola, Kinizsi Pál, Toldi, Vak Bottyán, és Görgey.

(Vak Bottyánról érdemes tudni, hogy első nevezetes cselekedete igazi bravúr volt. Álruhában belopakodott a török által megszállt Érsekújvár várába, s délidőben felosonva a minaretbe, kidobta onnan az éppen imádkozó müezzint. Bár a fél helyőrség üldözte, épp bőrrel kijutott, s az útjába álló kapuőrt egy pisztolylövéssel a másvilágra küldte. S mindezt fogadásból.)

Ellenben az idők és korok változnak. Az igaz férfiasság ma már nem ez.

Férfinap történt, mert ma már a férfiasságnak is van napja. Egy hűvös novemberi délelőtt.

Összefutottam egy ismerősömmel a megállóban. Régi, patinás, sokszor letiltott ember. Mellette valami ismeretlen ifjonc álldogált.
- Neked hány napos tiltásod van a facebookon? – kérdem új ismerősünktől.
Szerényen lehajtja a fejét, mint közkatona a vaskeresztekkel kitüntetett veteránok előtt.
- Ó, nekem eddig csak egy darab 24 órás volt mindössze...
Összenézünk Sanyi barátommal. Mi, 30, sőt, sokadik 30 naposok. Vizslatjuk az újoncot, méregetjük.
- Nem baj – mondom végül jóindulatúan. – Attól még te is ember vagy. Hidd el, nem nézünk le ezért. De ahhoz, hogy urak közé kerülj – emelem fel a mutatóujjam -, még bizony tenni kell valamit.
Sanyi barátom csak bólintott erre...