Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Felesleges pánikot kelteni!

Pozsonyi Ádám

2020.12.14. 10:10

Mikor az ajtóhoz léptem, először odaszorítottam a fülem, s hallgatóztam. Hallottam, hogy bent motoz.

Begörbített hüvelykujjamat óvatosan odaütöttem az ajtó felületéhez.

Semmi válasz. Beléptem hát.

Másodszorra is kopognom kellett, kicsit hangosabban, mert az elsőt nem hallotta, de most felemelte a fejét.

- Ki az?

- Nem akarok zavarni – szabadkoztam, s betettem magam után az ajtót. – Csak gondoltam szólok, hogy ön, mint a nemzet nagy…

Intett a kezével és a szavamba vágott. Hanghordozásában alig palástolt fölény jelent meg.

- Nézze, a nemzet, mint olyan, mesterséges fogalom. A XIX. század…

A mondat többi részét nem értettem, mert valaki bedobta kővel az ablakot, és a hangos csörrenés elvonta a figyelmemet.

Ő hanyagul lepöckölte az íróasztalára esett üvegszilánkokat, és ujjait összefonva hátradőlt a széken.

- Nos?

Erősebben kellett összeszedni a gondolataimat, mert akadályozott az a tény, hogy a bejárati ajtót valakik elkezdték kívülről rugdosni. A tompa puffanások, meg a lépcsőház irányából beszűrődő ordítozás miatt nehezebben ment a koncentrálás. Így csak ennyit tudtam kinyögni:

- Baj van.

Jóságosan elmosolyodott. Atyaian.

- Ugyan…

Megköszörültem a torkom, s tettem még egy kísérletet:

- Szóval én csak azért bátorkodtam zavarni a könyvtárszobában, hogy figyelmeztessem. Az emberek…

- Mit értünk ember alatt? – jegyezte meg, s járkálni kezdett a szobában. – Gondolt már erre valaha is? Vagy netán ön is úgy képzeli, hogy…

A betört ablakon át egy nehéz tárgy vágódott a ruhásszekrénynek. A robaj megint elvonta a figyelmemet. Mire ismét koncentrálni tudtam, percek teltek el.

- Szeretném figyelmeztetni egy sajnálatos eseményre, amely…

- Arra gondol – vágott ismét a szavamba -, hogy abban a tanulmányban, ami legutóbb jelent meg abban a német lapban, kétségbe vonták azt a tételt, miszerint…

Megint nem hallottam semmit, mert odakint valami felrobbant, és a tetőszerkezet gerendájának egy darabja ráesett az egyik vitrinre.

- Ejnye…- lépett oda, s a fadarabokat idegesen arrébb hajigálta. – A Flaviusok korabeli ritka érméim. Tudta azt barátom, hogy ebből a sestertiusból csak hét darab van Európában?

Közelebb léptem egy kissé.

- Én csak figyelmeztetni akartam arra, hogy…

Az egyik oldalfala váratlanul bedőlt a szobának. A porfelhő eltakart szinte mindent, csak a fölényes mosoly hasított át a tompa szürkeségen, mint holmi reflektor.

- Ugyan, maga túldramatizálja a helyzetet. Annak az illetőnek az állításait én könnyedén megcáfolom. Ide nézzen! – ütött öklével egy iratcsomóra. – Itt vannak a jegyzeteim, melyek bebizonyítják…

A tető egy része a fejünkre rogyott. A három leszakadt gerenda közül egy előttem zuhant a szőnyegre, kettő az íróasztalra esett, s maga alá temette őt is.

Hirtelen úgy éreztem, túl régóta vagyok már itt. Elvégre nekem dolgom van. Máshol.

- Nos, jó. Én megyek – jelentettem ki, s hátrálni kezdtem.

Ő elterült az íróasztal roncsai alatt, a két lezuhant gerenda keresztben feküdt a lábán és mellén, de a még mozgásképes egyik karjával továbbra is fölényesen legyintgetett.

- Ne izgassa magát amiatt a német lapban megjelent dolgozat miatt! Az a professzor egy kókler. Minden szavát cáfolni tudom. Felesleges pánikot keltenie.

- A viszontlátásra! – mondtam, s kiléptem az ajtó kiszakított helyén. Nyomomban emberek özönlöttek a könyvtárszobába, kezükben ismeretlen rendeltetésű tárgyakat szorongatva.

- Még azt javasolnám – hallottam egyre halkuló hangját, melyet furcsa eredetű zajok kísértek -, hogy nézzen utána a náció, mint fogalom kialakulásának. Vélhetően téves képzetei vannak a témakörben.

Többet nem hallottam felőle.

Bár, igazság szerint nem is nagyon kerestem.

De hát elfoglalt ember vagyok, kérem. Nekem is rengeteg dolgom van az életben.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére