Az Európai Bizottság egy esztendeje „nagy dérrel-dúrral” publikálta a korrupcióról készített Eurobarométer-felmérés eredményeit, amelyek azt mutatták, hogy a korrupciót az európai polgárok nagy többsége – 69%-a – elfogadhatatlannak tartja.

A kutatás kapcsán rögzítették, hogy a korrupció különböző formákat ölt, és eltérő mértékben van jelen a különböző tagállamokban, összességében azonban az Európai Unió egészére nézve súlyos károkat okoz. A Bizottság mindent megtesz azért, hogy erőteljesebben lépjen fel a korrupció ellen.

Arról azonban ez az értekezés is mélyen hallgatott, hogy a bizottsági korrupció milyen komoly károkat okoz valójában az európai polgároknak, illetve az Európai Bizottság, valamint az Európai Unió presztízsének. A következőkben néhány példán keresztül tekintsünk át a legsúlyosabb eseteket.

Santer-bizottság (1995–1999):

• A bizottságnak 1999-ben távoznia kellett, a 20 biztos azt követően mondott le, hogy az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága szabálytalanságokat állapított meg a külső cégek szerződéselbírálása során, az Európai Bizottság pedig nem reagált helytállóan és időben ezekre a megállapításokra.

• Edith Cresson biztost (volt francia miniszterelnök) azzal vádolták, hogy

amit soha nem fejeztek be.

Marín-bizottság (1999):

• Manuel Marín a Santer-bizottság biztosa és annak bukása után az Európai Bizottság megbízott (ügyvivő) elnöke volt (6 hónapon át).

• Marín fejlesztési osztálya

Prodi-bizottság (1999–2004):

• A Költségvetési Ellenőrző Bizottság kérdőre vonta az Európai Bizottságot az Eurostatnál, a statisztikai hivatalnál felfedezett súlyos hiányosságok miatt.

• Az új bizottsági elnök, Romano Prodi, valamint az alelnök, Neil Kinnock a bizottság teljes átvizsgálását ígérte. Ennek ellenére 2003-ban a Költségvetési Ellenőrző Bizottság vizsgálatait és meghallgatásait követően az Európai Bizottság kénytelen volt elismerni, hogy ismét súlyos szabálytalanságok történtek statisztikai hivatalában.

• Amikor kirobbant a botrány, Chris Patten, a külkapcsolatokért felelős biztos megelőző „támadást” indított, ragaszkodva ahhoz, hogy egyetlen biztosnak sem kell lemondania. Szerinte „abszurd” azt állítani, hogy tomboló korrupció van a nemzetek feletti végrehajtó hatalomnál.

• A nyomozók hónapokig vizsgálták a vádakat, amelyek szerint
  

Három tisztviselőt fel is függesztettek, amit Kinnock „elegendő bizonyítéknak” nevezett az előzetes ellenőrzések során.

• A vizsgálatok szerint mesterségesen növelték a külső társaságokkal kötött adatgyűjtési szerződések értékét, és a készpénzt latin alapokba fizették be.

Barroso-bizottság (2004–2014):

• Az Eurobarometer 2009 decemberében közzétett közvélemény-kutatása alapján a válaszadók 76%-a egyetért azzal, hogy

• A szabályozatlan pénzügyi szektor és a bankbarát politikai döntések mögött ott húzódik a pénzügyi szektor és az uniós intézmények közötti szoros kapcsolat. Központi jelentőségű a „forgóajtó” jelenség, amely egymással szoros összefüggésben álló érdekek hálóját hozza létre a lobbisták és a lobbizók között.

• Szignifikáns részét képezi a folyamat, ahogyan az adott személy az egyik szerep után zökkenőmentesen felveszi a másikat.

• A „forgóajtó” veszélyt jelent a közérdekű döntéshozatal tekintetében is, amikor az EU intézményeinek korábbi tagjai kiaknázzák a tudásuk és kapcsolataik nyújtotta lehetőségeket az új munkáltatójukért folytatott lobbizás érdekében, ezzel megteremtve a túlzott és indokolatlan vállalati befolyásolás lehetőségét, vagyis a „jogi korrupció” egyik formáját.

• 2012 ősze számos ilyen forgóajtós ügyet hozott, amelyek két szempontból is egyedülállóak: egyrészt rendkívül magas szintű EU-s köztisztviselőket (Eddy Wymeersch, Jörgen Holmquist) érintenek, másrészt a töredékes szabályozások hiányos végrehajtása miatt az elkövetők hivatalosan nem szegtek szabályt.

Juncker-bizottság (2014–2019):

• Jean-Claude Juncker 2018-ban többek között az őt ért korrupciós vádak miatt került reflektorfénybe.

• A vádak szerint nem vizsgálta ki alaposan az elődjéhez, José Manuel Barrosóhoz kapcsolódó lobbibotrány részleteit. Egyesek szerint Juncker kudarcot vallott annak felderítésében, hogy Barroso valóban aláásta-e a közbizalmat az európai uniós intézményekkel szemben.

• Junckernek akkor is korrupciós vádakkal kellett szembenéznie, amikor jobbkezét, Martin Selmayrt váratlanul az Európai Bizottság főtitkárává léptette elő. A bizottság akkori elnökét azzal gyanúsították, hogy fontosabb számára Selmayr szakmai előrelépése, mint az uniós intézmények hitelessége.

• Frank Engel 2014 és 2019 között a LIBE Bizottság tagja volt.

• 2019-ben

Engel szerződéséről ráadásul a vád szerint párttársai sem tudtak, akik szerint a politikus pártelnökként nem lett volna jogosult az összesen 40 ezer euróra.

• A Magyarországot rendszeresen támadó és korrupcióval vádoló Engel egy luxemburgi lapnak elismerte: hozzájutott ehhez az összeghez. Állítása szerint nem sértett semmilyen törvényt, pusztán egy belső politikai leszámolás zajlik ellene.

Von der Leyen-bizottság (2019–):

• Súlyos korrupciós botrányba keveredett az uniós vakcinaszerződéseket aláíró egészségügyi biztos, a ciprusi Sztella Kiriakídisz.

• Váratlanul

A pénz a Ciprusi Szövetkezeti Bank révén landolt Kiriakídisz családi számláján, akik, a botrány elkerülése céljából, megpróbálták hitelnek, kölcsönnek álcázni.

• Ciprusi számvevőszéki jelentés: Kiriakídisz sem a fizetéséből, sem más forrásokból nem lesz képes visszafizetni ezt az összeget, vagyis ez nem egy valós hitelfelvétel, csak ilyen módon próbálják eltüntetni a korrupció nyomait.

• A pénzt minden jel szerint az oltóanyaggyártó cégek dobták össze, a nekik kedvező feltételekkel megkötött, késlekedő, akadozó szállítást lehetővé tevő szerződésekért.

• A legóvatosabban fogalmazó

• A biztos és családja nem először keveredik korrupciós botrányba. Korábban ők voltak azok, akik

Egy parlamenti voksolás során minden képviselő a rákkezelések államosítására, a kezelés árának csökkentésére szavazott, kivéve egyetlen képviselőt: Sztella Kiriakídiszt.

A fent említett Eurobarometer-felméréshez kapcsolódóan a bizottság kiemelte, hogy „a küzdelem” jegyében új szabályokat vezet be, hogy az EU pénzügyi érdekeit védelmezze a csalással és a korrupcióval szemben, megszigorította a vonatkozó igazgatási és büntetőeljárásokat, illetve azon dolgozik, hogy fejlessze az Európai Ügyészséget. Az azonban kijelenthető, hogy utóbbi intézmény hatásköre csak akkor lehet teljes, ha különös hangsúllyal az Európai Bizottság, továbbá az európai intézmények és azok tisztségviselői, munkavállalói is beletartoznak a szervezet vizsgálódási fókuszába