Két év telt el. Kéz felkorbácsolt hangulatú év.

Két év alatt a világ megváltozott. Amerikában elcsaltak egy választást, a Jobbik összeállt azokkal, akikről 2017-ben deklarált közleményben ígérte meg és tacepaózta ki, hogy soha nem áll majd össze – nem lesz gázáremelés, ugyebár -, s ha az ablakon kinézek, ott szemben pedig felépült az a ház, amit két évvel ezelőtt nyáron kezdtek el építeni.

Sok minden megváltozott, de a viszonyunk, a kapcsoltunk maradt a régi.

Mert ez egy bántalmazó kapcsolat. Azt hiszem, a szakirodalomban így hívják. És mi össze vagyunk kötve.

Ez alatt a két év alatt volt 10 napos tiltásom, volt 15 napos, bár utóbbi egy évben csak a 30 napos ütések zuhogtak, és én sokszor harminc napokat töltöttem börtönben.

Aztán végül kidobott. Törölt. Törölte az oldalamat.

Ugyan, csak az egyik, vadabbik énem, az egyik profilom, amit hiába fellebbeztem, végleg töröltek, aztán most megmaradt ez a másik, ahol azóta meghúzom magam. De hát nem ritka az olyan kapcsolat, amelyben az egyik félnek kettős élete vagy személyisége van.

És most, ma reggel, képeslapot kaptam.

Tőle.

Az évfordulónk kapcsán. Már nem tudom milyen évforduló, valentin nap, születés-név vagy eljegyzési nap, netán az első találkozás és regisztrálás évfordulója. Bár – ahogy a leveléből kiveszem – valamit mondtam, vagyis posztoltam két éve.

Ennek kapcsán értesített:

„EMLÉKEID A FACEBOOKON

Pozsonyi, nekünk fontos vagy te, és az itt megosztott emlékeid is. Úgy gondoltuk, talán szívesen gondolnál vissza erre a ma két éve megosztott bejegyzésre.”

És alatta egy 888-as írásom látható. „Miért hallgat Tóta?”

Majd a cikk alatt a szöveg: Ez a bejegyzés nem felel meg a közösségi alapelveinknek, ezért más nem tudja megnézni.”

Igen, ezek az emlékeim...

És még fel is kínálja az embernek. Mondom, ez egy bántalmazó kapcsolat.
Egy olyan kapcsolat, melyben folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy mennyit is érek valójában. Hogy ahogy én kinézek, megjelenek, és megnyilvánulok, az nem szalonképes.

„Béla, te szőrös vagy, büdös és ronda” – mondják szerencsésebb férfitársaimnak. Nekem ő csak annyit lök oda: Nem felelsz meg a közösségi alapelveinknek. Amit te mondasz, posztolsz, ahogy megnyilvánulsz, az nem való emberek közé.

Téged elrejtelek. Szégyellek. Te egy utolsó senki vagy. Egy gyűlölködő, kirekesztő, homofób, transzfób, migránsfób, iszlamofób náci vagy.

Az ilyen kapcsolatoknál gyakori, hogy a bántalmazó az áldozatát igyekszik izolálni. Ő is elszakít a barátaimtól, ismerőseimtől. Nem posztolhatok, nem is kommentelhetek, nem is levelezhetek. Mars be harminc napra a szekrénybe!

Mondom, ez egy bántalmazó kapcsolat.

Kíváncsi vagyok, a facebook mikor jut el odáig, hogy „Letiltunk azért, amit az újságban mondtál, írtál, vagy nyilatkoztál. Amit a youtube-on kommenteltél. Azért a könyvért, amit az antikváriumban vásároltál. Amiről a barátaiddal, vagy a munkatársaiddal beszélgettél. A 888-nak dolgozol? 30 nap! Nem törölted azt az ismerősöd, akinek a posztját letiltottuk? 30 nap!

Vasárnapi ebéd. A család étkezik, politizál közben, majd egy hang megszólal az okostelefonból: A független tényellenőrzők szerint….

A utóbbi időben felmerült bennem a menekülés, a szakítás gondolata is. Bizony, néha már félrekacsintok. Regisztráltam is egy új közösségi oldalon. Hundub. Ez a neve. Itt azt ígérik, nem vernek. Nem korlátoznak mozgásomban, nem szabják meg, mikor mit mondhatok.

Igaz, nem olyan csinos, mint a régi kapcsolatom, kicsit kezdetlegesebben öltözködik, elmosódott a sminkje, még tapasztalatlan bizonyos dolgokban, de talán belejön.

Egy ideig még két vasat tartok a tűzbe, mert a régi profibb, finomabbakat főz, de ha látom, hogy megéri, mentem az irhám, és váltani fogok.