1.Amíg a Fidesz mindig nyer, addig a baloldal mindig veszít. Így van ez már lassan tíz éve.

2. Ma ott tartunk, hogy nincs baloldal. Politikai túlélésre berendezkedett törpártok meccselnek egymással a koncért: a szocialisták lélegeztetőgépen, Gyurcsány a dühös szoci nyugdíjasok Õs-kajánjaként, Karácsony és Szigetvári hol együtt, hol külön módszeresen végzi el a baloldali alternatíva felszámolását.

3. Gyurcsány karanténba zárta a magyar baloldalt.  Mivel a bal térfélen Gyurcsányon kívül nincs más politikai személyiség, ezért csak vele lehetne. Vele azonban nem lehet. És itt minden józan politikai mérlegelés véget is ér.

4. A baloldalnak úgy kellene egy náci Jobbik, mint egy falat kenyér. A Jobbik azonban nem náci, a volt szoci szavazók egy része pedig ma már Jobbik szavazó. Game over.

5. A baloldal Brüsszel és a migránsok pártján áll – és így rendre szembe kerül a magyar szavazópolgárokkal.  Ez így olyan mint egy halálos betegség, amiből nem lehet kigyógyulni. 

6. A baloldal az ideológiát védi az emberekkel szemben. Csakhogy mára az ideológia széttöredezett. Marxnak volt egy nyerő képlete: a proletárok. A mai baloldalnak nincs ilyen képlete: szocialisták, kommunisták, újbaloldaliak, radikális demokraták, zöldek, feministák, anarchisták, jogvédők, migránssimogatók, marxisták és rawlsisták, meg még jóisten tudja, hogy kik üvöltöznek egymással kihalt egyetemi folyósokon.

7. A baloldalnak fogalma sincs se a kortárs Európáról, se a magyar valóságról.  Nincs ajánlatuk még saját választóik számára sem, ehelyett kurvajó könyveket írnak a baloldalról. Mint például: „50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell”. Ezt aztán a választók biztos értékelni fogják. A nagyeszűek meg csak el lesznek vele valahogy 2022-ig.

8. Mert az eléggé biztosnak látszik, hogy 2018 sem a magyar baloldal éve lesz.