A különböző gazdaságkutatók, gazdasági intézmények és kormányok rendszeresen közölnek kutatásokat, amik egyértelműen bizonyítják, milyen gazdasági előnyökkel jár a migráció a nyugat számára. Ezek a tanulmányok egyre kevésbé összeegyeztethetők a hétköznapi tapasztalattal, ami azt mutatja, hogy a migráció a társadalmakat szétfeszítő hátrányokkal jár. Miként lehetséges, hogy ezek a kutatások makacsul igaznak látszanak a számok szintjén.

Vajon a hétköznapi tapasztalat ennyire eltérne a tényektől, ennyire tévesen látná a közvélemény a valóságot? Csak előítéleteink szűrőjén keresztül látszik a migráció hátrányosnak, vagy épp a kutatók értelmezik egyoldalúan a tényeket?

Véleményem szerint épp az egyoldalúság az oka annak, hogy az elemzések ennyire pozitívak. Az összes ilyen elemzés egyetlen szempontból, a gazdaság szemszögéből elemzi a tényeket. Azt nézik, hogy a betelepült migránsok közvetlen hatása milyen a GDP-re. Mennyi megtakarítást hoztak magukkal, mennyi adót fizetnek, mennyi GDP-t termelnek munkájukkal, mennyi keresletet generálnak és így tovább. Az ilyen gazdasági megközelítés általában rendkívül életidegen, mert nem vesz figyelembe társadalmi folyamatokat, vagy csak azok gazdasági vetületeit nézi. Erre a szemléletre az egyik, egészen más területről származó nagyon sokkoló példa a fukushimai nukleáris baleset. Erről a közgazdászok kiszámolták, hogy fél százalékkal növelte a japán GDP-t. Emberek haltak meg, a mezőgazdaság tönkrement, a tenger beszennyeződött, de a GDP nőtt.

Az egész világot megrengető katasztrófa utáni újjáépítés, a japán kormány és cégek extra költése ugyanis pozitív hatással volt a GDP-re. Az országnak ugyan nem lett jobb, nem épült semmi új, de a GDP nőtt. E szerint nincs másra szükség, mint 200 Fukushimára, hogy duplázódjon a japán GDP. A migrációval hasonló a helyzet. Felrobban az európai politika, felbolydul a hétköznapi élet, szexuális erőszak, gyújtogatások, nemzeteket megosztó viták indulnak és így tovább, de a GDP nő. Nő, mert a német és más kormányok extra költekezésre kényszerülnek, rengeteg ember talál munkát a migránsok támogatásában, nő a jövedelemkiáramlás, a segélyek növelik a fogyasztást. Amennyiben a migrációt egyetlen tényező, a GDP, egyetlen rövid intervallumban bekövetkezett változása alapján akarnánk megítélni, akkor kétségtelenül igazuk lenne az „elemzőknek”.

A migráció mellett érvelők nagyon gyakran hozzák fel az USA-t mint pozitív példát. Nehéz nem elismerni, hogy a migráció nélkül az USA nem lenne az a sikeres ország, ami ma. Az azonban, hogy a migráció adott történelmi szituációban, adott módon előnyökkel járt, nem garancia arra, hogy ez mindenhol, mindig és minden körülmények között előnyös lesz. Tömegesen mutathatók ki olyan migrációs folyamatok, amelyek egy adott régióra vagy országra káros, destabilizáló következményekkel jártak. Jordánia végtelenül nyitott bevándorláspolitikája például az összeomlás szélére sodorta az országot. Banglades sem került jobb gazdasági helyzetbe a rohingyák beáramlásától.

A tévedés két nagyon fontos részből áll. Az egyik az USA speciális helyzete. Az USA, ellentétben az EU-val, gyakorlatilag nem rendelkezik szociális rendszerrel. Aki az USA-ba megy, az nem számíthat arra, hogy az állam bőkezű támogatásokkal segíti majd életét és akár munka nélkül is kényelmesen megél. Nem így az EU-ban. Itt a szociális rendszer generálta bevándorlás kimutatható. Nem feltétlenül ambiciózus vállalkozók és munkáskezek jönnek, hanem sokan kizárólag a szociális rendszer miatt. Erre nagyon jó példa volt az utaztatott albán és más balkáni migráció néhány éve, amikor konkrét csalási mintázatok voltak a német rendszer kihasználására.

A másik probléma a liberális szemlélet ortodoxiájából következik. A jelenlegi liberális szemlélet nem tehet különbséget bevándorló és bevándorló között, vagyis nem mondhatja azt, hogy ez a bevándorló hasznos bevándorló, a másik haszontalan. Nem mondhatja azt, hogy az USA-ba annak idején kivándorló kelet-európaiak könnyen beilleszkedtek és sokat dolgoztak, de a ma Németországba érkező afrikaiak nem illeszkednek be és keveset dolgoznak. Ha így tenne, ember és ember között olyan különbséget állítana fel, ami nem megengedett az ortodoxia szerint. Ezért a bevándorlás értékelésekor nem vehetők figyelembe kulturális-vallási különbségek. Azt vagy egészen szeretni kell, vagy egészen utálni. Nem megengedett kijelentés, hogy jöjjenek a kelet-európai keresztények, de ne jöjjenek a muszlimok. Pedig, ha jól megnézzük a szuper liberális kanadai rendszert, az jól becsomagolva ma is ilyen. Ott ugyanis egy társadalmi hasznossági pontrendszer van, amiben a különböző képességeket és képzettséget értékelik és csak a megfelelő embereket engedik be. Így mégha sok nem európai is érkezik oda, azok olyan képzettséggel bírnak, amelyek hasznosíthatók a társadalomban. Így valójában úgy tesznek különbséget ember és ember között, hogy azt jog szerint nem teszik. Így persze könnyű hasznos bevándorlást előállítani.

Az előbbiből következően még egy trükkre látszik a migráció értékelésében. Az egész hókuszpókusz mögött egy komoly csúsztatás van. A bevándorlási statisztikák összemossák a képzett közép-európai munkavállalókat és a muszlim migránsokat. A kettő átlaga pedig könnyebben hozható ki pozitívra. Talán nem gondoljuk, de az európai munkavállalók száma és beáramlási gyorsasága az elmúlt évtizedekben meghaladta a muszlim migránsokét az EU nyugati országaiba. Az IMF számai szerint 14 millió európai munkavállaló áramlott a nyugati térségbe. Ezek a munkavállalók pedig a statisztikák szerint nagyon erősen járulnak hozzá a gazdaság fejlődéséhez. Nagy-Britanniában, ahol vezetnek etnikai statisztikát, könnyen tetten érhető a torzító trükközés. Az EU keleti országaiból érkezett munkavállalók hajtják a legnagyobb hasznot a költségvetésnek. Õk magas adófizetők és alacsony a szociális rendszeren való függésük, összességében a költségvetés pozitívban van velük szemben. Ezzel ellentétes a muszlim bevándorlók helyzete. Az ő szociális rendszeren való függésük és munkanélküliségük háromszorosa az átlagnak és a költségvetésnek nagyon sokba kerülnek, deficitesek. A német munkanélküliségi statisztikák szintén hasonló számokat mutatnak. Amennyiben szétválasztanánk a migráció megtérülési számításait a különböző területekről érkezők tekintetében, még pusztán gazdasági alapon is ki lehetne mutatni a problémákat. Ez azonban szembemenne az előző részben említett liberális doktrínával, ezért ez tilos.

De térjünk vissza az első állításhoz az életidegen GDP-alapú megközelítéshez, és vegyünk számba néhány olyan tényezőt, amit nem számolnak a migráció értékelésekor.

Romló közbiztonság

Ez egy nehezen számszerűsíthetőnek tűnő, de az emberek közérzetét alapjaiban befolyásoló elem. Az egyetlen nyilvánvaló többletköltség a rendőrségre költött újabb milliárdok. Azok az extra költségek, amiket a lakosság kénytelen fizetni biztonságérzetének megőrzéséért, senkit nem érdekelnek. Például Bajorországban, ahol a falvakban ismeretlenek voltak közbiztonsági problémák, ma térfigyelő kamarákat és riasztókat szerelnek. A buta GDP-alapú megközelítés erre is azt mondhatja, milyen jó, mert újabb kereslet a gazdaságnak. Vagyis minél több a betörés, annál jobban megy a gazdaság? A romló közbiztonságot csak tényleg a legelvetemültebbek próbálják a GDP-t növelő tényezővé konvertálni.

Ingatlanárak

A migráció pótlólagos ingatlankeresletet teremt, ezért akár felvihetné az árakat. Az igaz, hogy az alacsony színvonalú panziókat üzemeltető vállalkozások talán rövid távon jól járnak, de hosszabb távon a migránsok által lakott körzetekben az ingatlanárak csökkenésnek indulnak. Ezzel csökkentve a nemzeti vagyont és a környékbeli lakosok vagyonát.

Iskolák színvonalának romlása

A helyi oktatás színvonala csökken azokon a környékeken, ahol a migráció megjelenik. Ez a német PISA-tesztekben az elmúlt évtizedekben felismerhető folyamat volt. Igaz, a németek óriási költségekkel újra javuló pályára állították az oktatásuk színvonalát, de ez még az új 1,5 millió migráns előtt volt. Az oktatás színvonalának csökkenésére és költségei növekedésére újra számítani kell.

Szociális költségek

A szociális költségek nem egyszeri kiadások, ezek pedig exponenciálisan növekszenek a migrációval. A már letelepedett családok között is háromszoros a szociális rendszeren való függés, ami az új jövevények között jóval magasabb. Ez egy növekvő gazdaság és jó költségvetés mellett nem túl megerőltető a németeknek, de ez nem lesz mindig így.

Politikai problémák, instabilitás, belső feszültségek

A legnehezebben tetten érhető költség a politikai instabilitás és a stabil politikai környezet felborulása. Ez minden országban jelen van, amióta megjelent a tömeges migráció új hulláma. Nem tudhatjuk, hogy ez milyen hosszú távú következményekkel jár, de az biztos, hogy növeli az országon belüli törésvonalakat, utcai összecsapásokat eredményez a jobb és baloldali szavazók között. Ez a helyzet pedig biztosan nem jó az országoknak.

Van még egy tényező, amivel szemben látszólag nincsenek érvek. Ez pedig a munkáskezek hiánya és az elöregedő társadalom problémáinak migrációval való megoldásának témája. Az, hogy az elöregedő társadalom vagy a migráció jelent-e nagyobb problémát, önmagában is elég komoly vita tárgya lehetne. Véleményem szerint egy új probléma létrehozásával nem lehet egy meglévőt megoldani.

A probléma mindenképpen valós. Németországban egymillió mérnököt tudnának alkalmazni, és ez komoly gond. Az 1,5 millió beözönlő migráns közül azonban, a gyér adatok szerint, a nullához közelített a szükséges mérnökök száma. Az elmúlt 50 év tapasztalatai azt mutatják, hogy minden egyes munkáskézre, a muszlim területekről való migrációból legalább 1,5 nem dolgozó a szociális rendszeren élő hozzátartozó jut. Ez pedig nem megoldás. A régi vendégmunkás rendszer sokkal biztonságosabb rendszernek látszik 50 év távlatából.

Van még néhány más tényező is. Az alacsonyan képezett munkaerő beáramlása hátráltatja a robotizáció terjedését. A két terület ugyanis versenyez egymással. Amennyiben nagyobb lett volna az elmúlt évtizedekben a munkaerőhiány, a robotizáció gyorsabb fejlődésen ment volna keresztül. Így véleményem szerint összességében komoly hosszabb távú károkat okozunk a gazdaságnak a migrációval ezen a területen is. Az pedig, hogy a fiatal muszlim migránsok nyugdíjbefizetéseiből tartjuk majd el valamikor a keresztény nyugdíjasokat, egy elképesztő életidegen illúzió.

Összességében bátran kijelenthetjük, hogy a muszlim migráció – több tényezőt is figyelembe véve – mindenképpen káros a befogadó országok számára.