A legnagyobb bajuk az, hogy a nép szavazhat egy olyan kérdésről, ami az európai elit szerint nem rá tartozik.

A magyar kormány népszavazási kezdeményezését követő nyugat-európai kommentárokat, politikusi nyilatkozatokat figyelve lassan bizonyossággá erősödik az a gyanú, hogy az európai elit antidemokratikus. A demokráciából pont a lényeg zavarja őket: a démosz. Nem szeretik, ha az istenadta nép véleményt nyilvánít ilyen vagy olyan ügyekben, pláne, ha az a vélemény eltér a fősodor által sulykolt iránytól.

A fő vonalvezetés eddig az volt: mi, európaiak, szolidárisak vagyunk minden migránssal, befogadjuk őket, integráljuk, és a farkas együtt legel a báránnyal.

Ezek a fránya európaiak viszont annyira nem szeretik a nyakukba szakadó embertömeget. Rendre kiderül, hogy a tisztelt választópolgárok teljesen mást gondolnak a Willkommenskulturról, mint amit Merkel kancellár asszony és bábjai.

Hogy a migránssimogató emberjogi aktivisták is értsék: minekutána több évtizedes küzdelembe került az, hogy a nők bokája kivillanhasson a szoknya alól, egyáltalán, hogy nadrágot viselhessenek, urambocsá', miniszoknyában mehessenek oda, ahová akarnak, most egyik napról a másikra nem szívesen mondanának le ezekről a dolgokról. Márpedig az ütődött elöljárók pont ezt kérnék tőlük, tőlünk: mondjunk le a jól berendezett életünkről – miért is? Azon az enyhén kétes igazságtartalmú kijelentésen kívül, miszerint a január elsején született szír agysebészek jók, érdemi jövőképet még nem tudtak felvillantani. Mármint olyant, amiért az ember hajlandó lenne áldozatot hozni.

A néppel ez a legnagyobb gond, és ezen John Rawls óta minden liberális meg szokott lepődni: hogy többnyire racionálisan dönt. Ha megkérdezik az utca egyszerű fiát, akkor a saját életére nézvést meglepően értelmes válaszokat tud adni. Tudja, hogy mi a jó számára, és mi nem hasznos. Ugyan nem hivatkozik divatos szerzőkre, de pontosan beméri, hogy valamely döntésből kára származik-e, vagy sem.

Az európai polgárok elsöprő többsége nem hiszi azt, hogy az ellenőrizetlen migráció jót tenne neki. Ezt tudja az európai elit is (nyilatkozataikkal ellentétben nem hülyék, sőt), ezért nem is akarták a választók kezébe adni a döntést.

Orbán Viktor ezt az elsumákolós „majd mi eldöntjük mi a jó nektek” hallgatólagos gyakorlatot rúgta fel a népszavazási kezdeményezéssel.

Az európai vezetők ezért megpróbálják lefelé játszani a magyarországi referendumot (lásd Martin Schulz nyilatkozatát). De majd nézzétek meg, mekkora balhé lesz, ha egy másik tagállamban is megszavaztatják a polgárokat. Márpedig olyan a közhangulat, hogy jó néhány európai politikai formáció és kormányzó erő készül felszállni erre a vonatra.

De ez a balhé jó konfliktus: visszahozhatja a demokráciát az Európai Unióba.