I. István magyar király megkoronázását követően hatalmas munka vette kezdetét, az addig törzsekből, majd fejedelemségekből álló szövetséget István állammá szervezte. A teljes Kárpát-medencére kiterjedő királyság kialakítása nem ment könnyedén, és főleg nem békésen. A lázadókat leverte. I. István király megalapította és megszilárdította azt az államot, amelyet ma úgy hívunk: Magyarország. A hazánk, az otthonunk, a mindenünk.

Augusztus 20-a minden évben kiváló alkalom arra, hogy gondolkodjunk, elmélkedjünk, felidézzük az elmúlt ezer év jelentős pillanatait. Ezer év már történelmi léptékkel is hatalmas idő, főleg ha magyar viszonylatban tekintünk rá, hiszen ezer év alatt annyi minden történt a Kárpát-medencében, hogy más nemzetet valószínűleg ennek a fele is összeroppantott volna.

A magyar történelem zivataros, és az igazat megvallva legnagyobb sikere, hogy ennyi nehézség ellenére mi, magyarok még mindig itt vagyunk a Kárpát-medencében.

Hazánknak születésnapja van, nem illik ünneprontónak lenni, de legyünk őszinték. A honfoglalás, I. István államalapítása és Mátyás király uralmán kívül nehéz teljes mértékben sikeresnek mondható időszakot találni a históriánkban.

Ugyanakkor meg kellett védenünk az országunkat a tatár, a török vagy a Habsburg ellenében, nem beszélve az I., majd a II. világháború borzalmairól, a trianoni gyalázatról és a szovjet megszállásról.

A sorokat leírva is borzasztó belegondolni, hogy őseinknek mennyi nehézségen kellett átmenniük, hogy mi ma itt lehessünk és ünnepelhessünk.

Ha lehet büszke nép a világon, akkor nekünk magyaroknak a leginkább annak kellene lennünk. Elkeserítő igazság viszont, hogy nem vagyunk azok. Hogy miért? A legközkedveltebb válasz erre a kérdésre, hogy kiirtották, kinevelték a magyarokból a hazaszeretetet a kommunizmusban. Egyrészt teljesen jogos magyarázat, ugyanakkor nézzünk meg más környező országokat, ahol szintén tarolt a kommunizmus évtizedekig, most viszont büszkébbek a hazájukra, mint valaha. Tehát teljes mértékben nem lehet rákenni ezt a komcsikra. Az elmúlt három évtizedes tapasztalatom azt mutatja, hogy a kommunista rendszer felfogása és (ami a nagyobb baj) emberei átmentették magukat a rendszerváltást követően a politikai, tudományos, közvéleményt formáló területekre, és folytatták a „merjünk kicsik lenni” mentalitás beleverését az emberekbe. A probléma, hogy ameddig a környező országokban a kommunizmus gerince eltört, addig Magyarországon csak meghajlott.

Nyugodtan számolhatunk úgy, hogy hazánkban a valódi rendszerváltás 2010-ben következett be. Egy évtizede lett újra jelentősége a „magyar” és a „haza” fogalmaknak. Egy évtized nagyon kevés idő, főleg ha az ezeréves magyar történelmet tekintjük.

És ez az egy évtized sem csak arról szólt, hogy „Magyarország mindenekelőtt”. Nem, a régi rendszer koncai itt vannak velünk, bomlasztanak, fikáznak mindent, ami hazai, egyetlen céljuk a nemzeti identitás lerombolása.

A következő egy évtized legnagyobb feladata a züllesztők kártékony munkájának a felszámolása. Az azt követő tíz évben pedig végre megtanuljuk, hogy milyen érzés büszke magyarnak lenni.

Bárki próbálkozhat bármivel. Mi ezer éve itt vagyunk, és legalább ezer évig még maradunk.

Isten éltessen, Magyarország!