Franciaországban több, mint 1000 autót - csak Párizsban 200-nál is többet - gyújtottak fel azok a különösen jó kedélyű fiatal emberek, akik miután befejezték ezt a kedves, most már hagyományosnak,  tekinthető népszokást, azonnal nekiláttak a még fel nem gyújtott rendőrautók felborogatásához. A felborogatni szándékozott rendőrautókból előtte gondosan kirángatták a benne ülő rendőröket, majd vidáman kurjongatva ájulásig rugdalták a felborítás előtt még a gépkocsiban ülő és szolgálatot teljesítő rendfenntartókat. Arra is különösen vigyáztak, nehogy bárki szexizmussal vádolhassa meg őket, így aztán a női nemhez tartozó szakembert is pontosan ugyanolyan gondos szakértelemmel verték lilára, mint férfi kollégáját. 

Így ünnepelték a szilvesztert, és egyúttal az új év beköszöntét. A rendőrnő meglincseléséről videofelvétel is készült, ami a Facebooknak hála, végigsöpörvén az interneten, azokhoz az emberekhez is eljuthatott, akik valamilyen, számomra megmagyarázhatatlan okokból úgy döntöttek, hogy a balliberális médiából fogják megtudni, mi szokott történni a nagyvilágban. 

Ehhez kapcsolódó friss hír, hogy egyrészt Csintalan művész úr a tegnapi Szabadfogásban láthatólag annyira küzdött valami makacs nyavalyával, hogy a betegség és talán a sok fájdalomcsillapító miatt azt találta mondani, hogy szerinte teljesen érdektelen, hogy mi történik Párizsban, illetve Németországban, másrészt Macron egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hadat üzen az álhíreknek, amik – szerinte – a liberális demokráciát veszélyeztetik. 

Szerintem viszont elirigyelte Merkel asszony szólásszabadságot korlátozni hivatott törvényét, mely törvény lényegében bármilyen közösségi médiában posztolt tartalmat gyűlöletbeszédnek minősíthet, majd azonnal töröltethető. 

Ez – mármint a szólásszabadság ilyen mértékű korlátozása – egyébként nem teljesen ismeretlen a diktatúrákat legalább felületesen tanulmányozók előtt. 

Viszonylag egyszerű a recept: ha a világban nem arra mennek a dolgok, amerre a diktátorok láttatni akarják, akkor be kell zárni a világra nyitott ablakokat, majd be kell tiltani azokat a hangokat, amik beszámolnának a diktátorok számára kínos eseményekről és helytelen utakról. Csak meg kell nézni Kim Dzsongun diktatúráját, vagy elég visszaemlékezni a hajdani NDK cenzúrázott, hazug propagandasajtójára. 

Az értelmezhetetlen nevű Netzwerkdurchsetzungsgesetz törvény két dolgot bizonyít: az egyik, hogy továbbra sem lehet megbízni egy olyan népben, ami olyan törvényeket alkot, aminek képtelenség kimondani a nevét, a másik, hogy továbbra sem tekinti nagykorúnak az állampolgárait Németország, hiszen ahelyett, hogy rájuk bízná, milyen forrást tekintenek hitelesnek és milyen forrásból tájékozódnak, egyszerűen betilt minden olyan hírt, ami szerintük gyűlöletkeltésre alkalmas. A szerintük gyűlöletkeltésre alkalmas kifejezés egyébként azért különösen bájos, mert alternatív hírforrásokból, illetve Németországban dolgozó barátainktól pontosan tudjuk, hogy minden olyan poszt, ami nem a migránsokat ünnepli, simogatja és babusgatja, hanem az igazságot feszegeti, már eddig is azt vonta maga után, hogy az éjszaka közepén a még sértetlen rendőrök bekopogtattak a bátor posztolóhoz, majd udvariasan bekísérték a rendőrségre, hogy aztán több ezer euróval és jó pár év felfüggesztett börtönbüntetéssel rövidítsék meg pénztárcáját és az életét. 

Ezt fogják most (január 1-jétől) tovább szigorítani. Ha és amennyiben ez még lehetséges. (Lehetséges.)

Ezt a törvényt irigyelte el Emmanuel Macron, aki valamiért nagyon vonzódik az idősebb nőkhöz, ilyesformán Merkelhez, kedves nejéhez és a Merkel által létrehozott törvényekhez. 

Hagyjuk is, ennél van fontosabb dolog is. 

Ami igazán fontos, hogy valami nagyon, de nagyon nincs rendben egy olyan országban, ahol szilveszter éjszakáján ezer autót gyújtanak fel. Nekem ezt tényleg senki ne próbálja meg bemagyarázni. 

Olyan egyszerűen nincs, hogy ahelyett, hogy kimondanánk, Franciaország képtelen bármit is tenni azokkal az integrálatlan észak-afrikai és közel-keleti fiatalokkal, akik végül is tök mindegy, hogy első- vagy másodgenerációs bevándorlók – legalábbis a felgyújtott autók tulajdonosainak, és az összevert rendőröknek biztosan kurvamindegy – ahelyett, hogy békésen ünnepelnének, ezer! – még egyszer a hülye libsik miatt –

Nekem ezt senki nem tudja megmagyarázni. Még Csintalan Sándor sem. 

Apropó Csintalan, meg az összes többi migránssimogató, önsorsrontó libbant. 

Megpróbálom elmagyarázni, hogy ti is megértsétek:

Azért nem mindegy, hogy mi van Németországban, Svédországban, Hollandiában, meg Németországban, mert ez az Európai Unió, ahol ugye vannak ezek a schengeni határok, aminek sok előnye van. 

Az egyik, hogy ellentétben a komcsi rendszerrel, elutazhatunk bármilyen európai városba ünnepelni, pihenni, vakációzni, Isten bocsássa meg akár dolgozni is, és most jön a poén: 

szil-vesz-te-rez-ni is. 

Akár a gyerekeinkkel is. 

Drága Csintalan Sándor, és az összes többi, “ki nem szarja le, hogy mi van Párizsban” típusba tartozó Orbán-fóbiás migránsimádó:

Én szilvesztereztem megboldogult édesapámmal, édesanyámmal és testvéremmel Párizsban. 24 éve. És jártam 8 éve is Párizsban. 

Ég és föld. Mintha nem ugyanabban a városban lettem volna. 

És most láttam a beszámolókat a felgyújtott autókról, láttam a videofelvételt a meglincselt rendőrnőről. 

Hát komám.. lehet, hogy te leszarod mi van Párizsban, de engem borzasztóan elszomorít, hogy ez lett a fény városából. Hogy ez lett a kultúra fellegvárából. Hogy én most nem merném elvinni a gyerekeimet szilveszterezni. 

Arról nem is beszélve, hogy van ez a kerítés nevű dolog, meg az a másik, miszerint nyugat-európai országok azt szeretnék – az lenne a végső cél –, hogy mi magyarok is bevándorlóország legyünk. 

Csakhogy van az ezer kocsi. 

Meg a rendőrnő. 

Zárójel:

Majdnem elfelejtettem! 

A rendőrszakszervezet vezetője azt nyilatkozta, hogy ennek az esetnek – a rendőrnősnek – csak azért lett ekkora visszhangja, mert videofelvétel készült róla, de igazából nincs itt semmi látnivaló – mindenki nyugodjon le a pi888ba –, ugyanis naponta legalább 10 alkalommal szokta ripityára verni a külvárosok vidám népe azokat a bátor zsarukat, akik időnként betévednek a Párizs környéki no-go zónákba. 

Amik ugye a Magyarországon garázdálkodó libsi újságírók szerint nincsenek is. 

Zárójel bezárva. 

A másik dolog a schengeni határokkal, hogy ahogyan mi magyarok is bármikor úgy dönthetünk, hogy ha kedvünk tartja elutazhatunk akár Párizsba, ugyanúgy ezek a kivételesen jó modorú párizsi urak is eljöhetnek bármikor a mi békés országunkba, hogy megismertessenek minket a kedves szilveszteri népszokásaikkal. 

A kölni és a párizsi esetek ránk is tartoznak, minket is érintenek. Bárhogy is próbálja az ellenkezőjét bizonygatni a Simicska és a Soros Corporation.