Aki ismer, az tudja, hogy az utazás a kedvenc időtöltéseim egyike. Vallom, hogy új országok, tájak, emberek, kultúrák megismerése többé tesz minket. Sajnos az elmúlt időszak nem arról szólt, hogy az ember csak úgy ide-oda megy a világban (de még Európában sem). Hosszú és fárasztó időszak után végre újra sikerült eljutnom külföldre. Még leírni is megdöbbentő ezt az egyébként evidenciának számító eseményt, hiszen úgy nőttem fel, úgy éltem eddig az életem, hogy szabadon utazhattam bármikor, bárhova. A Covid-19 ezt átalakította, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy ismét útra kelhettem.

Olaszországban töltöttem egy hetet a családommal, és a pihenés mellett sokat gondolkodtam. Olaszország egyébként kitűnő terep arra, hogy felidézzem korábbi emlékeimet, amelyek arról szólnak, hogy mennyire is szeretem Európát. Az olasz egy büszke nép. Büszke olaszságára, büszke a hazájára, és büszke a szülőföldjére.

A büszkeség hatalmas erény. Manapság már alig merünk büszkék lenni. Főleg a saját hazánkra. Ami teljesen abszurd, hiszen egy természetes érzés kilúgozásával próbálják elvenni a büszkeségünket.

Mivel (ahogy már említettem) régen voltam külföldön, előtörtek bennem a korábbi utazásaim során összegyűjtött élmények, érzések és tapasztalatok. Ismét rá kellett jöjjek, hogy Európa szerelmese vagyok.

Volt szerencsém végigjárni Európa legtöbb országát, és imádom a kontinensünkben, hogy sokszínű (egy szó, amelyet ugyancsak próbálnak elvenni). Éppen emiatt egyáltalán nem értem azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy ebből a nemzetekből álló Európából valamiféle egységes masszát gyúrjanak össze. Az Európai Egyesült Államok egy téves elképzelés. Az Európai Unió intézményi rendszere is megmutatja, hogy rengeteg gyorsaságot igénylő döntés meghozatalára képtelen. Képzeljük el, hogy ha ezek a jogosítványai ki lennének szélesítve, az európai országok önrendelkezése pedig meg lenne csorbítva, az micsoda katasztrófát eredményezne.

Európa eltérő kultúrák, egyes esetekben ezeréves hagyományokkal rendelkező népek egysége. Európa úgy csodálatos, ahogy van. Úgy, hogy vannak benne olaszok, németek, franciák, svédek, dánok, szerbek, horvátok, magyarok, és sorolhatnám az összes országot. Képzeljük el azt az Európát, ahol nincsenek nemzetek, nincsenek népek és államok. Micsoda beteg utópia.

Büszke európai magyar vagyok. És ha már itt tartunk, bevallom őszintén, abból is elegem van, hogy el akarják venni tőlünk, büszke európaiaktól az európaiságunkat. Mondván, aki büszke a saját nemzetére, az nem lehet európai, ugyanis manapság az a trend, hogy megtagadod a hazádat. Az a helyzet, hogy evidenciának kellene lennie, hogy miközben valaki büszke a hazájára, büszke a kontinensére is.

Nem szabad engednünk, hogy ez az erőszakos nyomulás elvegye tőlünk európaiságunkat, és azt sem szabad hagynunk, hogy az „Európa” szót kisajátítsák.

Európa a miénk, úgy és abban a formában, ahogyan szeretjük.