A Karácsony nagyon szerencsésen zajlott Németországban, ahogy ezt már egy korábbi cikkemben is megírtam. Mindössze 5 nőt erőszakoltak meg. A rendőrök nem voltak ilyen szerencsések. Az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények száma nagyságrenddel nőtt. Sokan találgattak vajon kik követték el ezeket a felháborító bűnöket. A rendőrség nem mondta el, ami az egyszerű polgár számára bizonyossá teszi, hogy a „Tudjuk kik” voltak. Ha ugyanis nem ők lettek volna a legnagyobb nyilvánosságot kapott volna az elkövetők személye. A „Tudjuk kik”-et nem mindig nevezték így. Régebben elmebeteg volt vagy szebben mentálisan zavart volt a nevük. Ahogy arra talán még emlékszünk az elmúlt év közepéig, ha valami terrorgyanús eset történt, aminek elkövetője muszlim volt, akkor arról az első percben, még az orvosi vizsgálat előtt kijelentette a rendőrség, hogy elmebeteg.

A stratégia azonban tarthatatlanná vált, nem lehet az embereket teljesen és nagyon sokáig hülyének nézni. Ekkor jelentek meg a „Tudjuk kik”. Londonban megkéselnek néhány fiatalt szilveszterkor. Ki más lehet a bűnös, mint a „Tudjuk kik”. Stockholmban nőket erőszakolnak, Berlinben rendőrökre támadnak, Brüsszelben bandák csapnak össze, Párizsban 1000 autót felgyújtanak, nem mondják meg ki tette, de mi „Tudjuk kik” voltak. A „Tudjuk kik” olyan módon elszaporodtak, hogy néha egymásra is rátámadnak. Az egyik „Tudjuk kik” csoport tagja megkéseli egy másik „Tudjuk kik” csoport tagját. Aztán az utóbbi csoport tagja késeli meg az elsőt, majd együtt támadnak a rendőrökre.

A „Tudjuk kik” a társadalom más területein is feltűnnek. Rosszabbul szerepel egy ország a Pisa teszten, esik az átlagos IQ? Nő a képzetlenek között a munkanélküliség? A nők munkavállalása és nyelvtudása nagyon alacsony szinten van? A társadalom egyre szélesebb rétegeiben fogalmazódik meg az egyértelmű válasz. Ennek oka nem lehet más, mint a „Tudjuk kik” arányának növekedése a társalomban.

A „Tudjuk kik” jelenség Európa gondjainak megoldásának útjában álló legnagyobb akadály. Abból fakad, hogy az egyelőre mainstream politika és média csak rossz döntések meghozatalára alkalmas gyereknek tartja a választókat. Úgy gondolják, hogy ha mindent tudnának a valóságról, akkor elzavarnák a fenébe a jelenlegi elitet és a „Tudjuk kik”-et is. Ez ballibsi véleményformáló és politikai réteg védi saját pozícióit és a legkézenfekvőbb megoldás helyett, hogy egyszerűen a valóságnak megfelelő politikát kövessen, inkább a valóságot próbálják politikájukhoz torzítani. Pont úgy viselkednek, mint a kommunisták és a nácik.

Megpróbálnak befolyásukkal egy alternatív valóságot építeni, amivel elfedik az igazi eseményeket, amiben nem nevezik nevén a dolgokat. Nem tanultak annyit a nácizmus és kommunizmus történetéből, hogy a valóság még erőszakkal sem szorítható végtelenségig a felszín alá, még akkor is utat tör magának, ha a börtönt vagy a kivégzést kockáztatja, aki beszél róla. A média manipulációk önmagukban sokkal hamarabb elbuknak a valósággal való ütközésben. Mára olyan helyzet alakult ki, hogy ha nem írják le egy erőszakos cselekménnyel kapcsolatban az elkövető nemzetiségét, valami negatív társadalmi jelenség okát, azt a nép azonnal a „Tudjuk kik” számlájára írja. Így még az is lehet, hogy ballibsik gyávasága növeli a rettegett előítéleteket, mert az emberek több bűnt könyvelnek el a számukra, mint a valóság.

A legnagyobb baj persze nem a hazug médiával van, hanem magukkal a „Tudjuk kik”-kel. Velük szemben érzett félelem és idegenkedés ugyanis nem valami alaptalan előítéletből fakad, hanem a megtapasztalt valóságból. Sajnos túl sok bűn, túl sok ellenségeskedés, túl sok fenyegetés jön felőlük a többségi társadalom felé, ami megfelelő alap az elutasításukra. Az előítélet és a tapasztalat csak mennyiségben különbözik egymástól és a pohár már rég túlcsordult. Hiába hazudnak, hiába szépítenek a „Tudjuk kik” itt vannak, egyre erősebbek, addig kéne őket nevükön nevezni, amíg nem késő.